Sziasztok! Most, hogy vége vannak az írásbeliknek, ahogy ígértem itt is van a folytatás. A kép saját rajzom, remélem tetszik. Jó olvasást! 

Luna szemszöge:

Kicsit döbbenten nézem Alastort, ahogy eszi a jambalayát, talán azt. Ő is rám néz a bárpultnál üldögélve. Ch, büdös szarvas.

- Szia! – köszön szőkeség cincogva.

- Na, márt csak te hiányoztál. – fújtat Vaggie. Én csak rá mosolygok nővéremre és bentebb lökőm kicsit, hogy én is bemehessek. Árnyék szorosan mellettem áll és figyel, látom rajta, hogy fél. De erősen palástolja. Ahogy megállok Charlie mellett a folyosón, úgy minden szem rám szegeződik.

- Helló? – kérdezem inkább. Utálom, ha bámulnak.

- Mit keresel itt, te korcs? - tér vissza közénk Alastor. Ahogy tudatosodik benne, hogy tényleg én vagyok, úgy kezd elborulni az agya. Árnyék nyüszítve rohan oda a pókszabású Angelhez. Kis áruló. Ahogy ő oda ér a pornóshoz, úgy terem elém Alastor.

- Hol marad a „Kedvesem" vagy a „Drágám" agancsos? – hergelem még jobban őt. Közben az erőm szép lassan végig kúszik rajtam. Most képes vagyok teljes kontroll alatt tartani, farkas füleim vigyázban állnak, ahogy a farkas farkam is hasonló helyzetben van. Támadásra készen állók akárcsak egy igazi farkas.

- Ha hozzám mersz érni, vagy bárki másban kárt mersz tenni. Jégkockát csinálok belőled és utána összezúzlak apró darabokra, faszfej. – vicsorgok rá.

Angel Dust szemszöge:

Értetlenül nézem az eseményeket a vakarccsal az ölemben. Halkan nyűszög és a farkas lányt nézi, aki gondolom a gazdája. A mellettem ülő Vaggiere nézek.

- Öm... Férfigyűlölő lány! Ki az a farkas démon lány ott? És miért akarja kikaparni a stricink szemét? – kérdőn nézek rá, közben a két említettre mutatok.

- Már meg sem lep, hogy Lunáról sem hallottál. Bár tény, hogy ő nem teszi közé tetteit. Lunát úgy ismerik még, mint a Vérhold Démon egy nagyon erős démon. Maga Alastor sem tudta legyőzni őt, mikor tombolt annak idején. Luna volt az a démon, aki meg állította a tombolását. A látszat csal Angel ő, nem egy ártatlan teremtés, mikor élt akkor is férfiakat ölt. Szóval inkább ő a férfigyűlölő nem pedig én. – mondja ezeket, nagyobb utálattal és megvetéssel, mint Alastornál. Vaggienek valami komoly baja lehet az erős démonokkal, tuti kisebbségi komplexusa van. Mindegy nem az én bajom. Simogatni kezdem a kis farkast a kezeimben, aki úgy bújik hozzám, mintha mindig is ismert volna. Közben Lunát és Alastort figyelem, akik még mindig egymást próbálják még jobban felhergelni, Charlie meg csak áll ott, mint egy darab fasz. Ezt nem nézhetem tovább.

- Cukorborsó és strici, miért nem oda kint ölitek egymást? Vagy dugd meg a kislányt, Al és nyugodjatok le végre! Én itt lakom, és nincs kedvem elköltözni, ha ti tönkre basszátok a helyet. – kiáltok oda nekik. Ők rám néznek, az egyikük kérdőn néz rám a másik, pedig majd kipukkad a nevetéstől. Mondanom sem kell, nem Alastor nevet a dolgon, ő csak undorodva néz, de vigyorog tovább.

- Haha.. Jó vicc volt. – nevet a fekete hajú lány jó ízűen. Kikerülve vigyorit a bőröndjét maga után húzva, a vállán egy táskával lépked elém. Hangtalanul közlekedik olyan, mintha szárnyalna.

Luna szemszöge:

Mosolyogva Angel elé lépek és megsimogatom Árnyék puha fekete szőrét.

- Ne haragudj, hogy hozzád rohant. Egyszerűen megrémül, ha hatalmas démon erőt vagy annak a kibocsátását érzi meg, és ahhoz menekül aki... - felpillantok a felemás szemű fiúra. Furcsa mód szépnek és aranyosnak látóm őt, pedig irtózom a pókszabásúaktól. Halkabban folytatom. – gyengédséget, törődést és szeretetet áraszt magából. – motyogom csak, hogy ő hallja. Angel zavarba jön és elfordítja rólam a fejét oldalra. Közben átnyújtja a kis szőr golyót.

- Sajnálom még be sem mutatkoztam. Luna vagyok, de Vérhold Démonként ismernek a városban. De a Lunát jobban szeretem. – nyújtom felé jobbomat. Angel kicsit késve, de megfogja azt.

- Angel Dust. – mutatkozik be szűkszavúan. Nem, mintha nem ismerném már őt, legalábbis hallásból és már összefutottunk egyszer-kétszer az utcán. A fehér hajú lányra nézek, aki csak gyilkos pillantásokkal illet. Én csak unottan vállat vonok és el is fordítom a fejemet, egyenesen a vedelő csaposhoz.

- Szia! Lu...- nem tudom befejezni, mert nagy erővel az asztalhoz üti az üveget.

- Igen tudom, hogy ki vagy. Husk vagyok. – leheli a szavakat alkohol mámorban úszva. Meglep, hogy van egy bár tele alkohollal egy olyan helyen, mint ez. De gondolom nem a hercegnő akarta. Bár nekem mindegy, ha van whisky jéggel, akkor maradhat.

- Egy pohár jó fajt whiskyt kérek két darab jégkockával. – nézek a macska démon szemébe. Vajon, ha vakargatjuk a fülét, akkor tud dorombolni? Majd kiderítem. Husk kicsit döbbenten néz rám, de nem mond semmit se.

- Felőlem. – motyogja, és már készíti is nekem az italt.

- Nem! Az itt megszálló vendégeknek tilos inniuk. – mondja határozottan a félszemű, idegesítő lány. Nem is értem, hogy Charlie mit szeret benne. Bár a szerelmet se ismerem, de lehet jobb is. Közben meg kapom az italomat és Angelre nézek, aki szintén iszogatja a saját italát.

- Hát Vagatha, itt több probléma is van a kijelentésedben. Először is, Angel is iszik, aki vendég gondolom én. Másodszor pedig, nem vendég vagyok. Segíteni jöttem Charlienak. – mondom el itt létem okának első felét, közben bele kortyolok a pohár tartalmába. Érzem, ahogy keserű íz égeti a számat. Olyan jó érzés. – Hm.. Husk nem csodálom, hogy te lettél a csapos. Nagyon jó lett. – dicsérem meg a cicust, ő pedig unottan vállat von.

- Álljunk meg egy pillanatra! Most akkor mi van? – akad ki a mellettem ülő lány.

- Jól hallottad. – válaszolok unottan.

- Nem és nem. Kizárt dolog, hogy itt dolgozzál, Charlie fel sem vett még. Meg amúgy is már vagyunk elegen. Szóval nem kellesz. – akadékoskodik Vagatha.

- Egyet értek veled, Kedves. – áll a pártjára Alastor. Csak felsóhajtok és hátat fordítva a macska démonnak, a pultnak dőlve nézek Alastorra a mellette álldogáló nővéremre és végül a barátnőjére nézek periférikusan.

- Csak nem találtatok egy közös ellenséget? – röhögve kérdezi Angel. Fején találtad a szöget pók fiú.

- Lényegében sok bele szólásotok nincsen. Hiszen ki merne nemet mondani a nagy Lucifernek? – nézek a hercegnőmre, aki apja említésére összébb húzza magát, mint egy félénk kisállat. Bele kortyolok a barna löttyömbe. – Nem azért vagyok itt, hogy takarítsak, főzzek, vagy ehhez hasonlok. Egy keresztbe szalmát nem teszek értetek, kivéve a szösziért. Amolyan személyi testőr szerepet kaptam az apjától. – néma csend lesz a helységben. Míg a kis takarító démon lányka is megáll, úgy hallgatja tovább a történéseket. Döbbenten néz rám Vaggie, ahogy a többiek is, kivéve a piros szarvast. Ő csak elégedetten mosolyog rám, komoly bajok lehetnek a fejében. Hirtelen hangosan felnevet.

- Haha.. Ez egyre szórakoztatóbb lesz. Véleményem szerint maradjon, ha annyira akar, Kedves. – néz rá a nővérem, a vigyori. Charlie végre magához tér az egész helyzet okozta sokkból.

- Szerintem is jó ötlet, ha Luna marad. – mosolyog rám kedvesen, amit halványan viszonozok is.

- Nem! Nem is hisz a tervedben, Charlie. Akkor meg minek akar itt lenni. Semmi keresni valója sincsen itt. – veszekszik a molylepke démon párjával.

- Tény nem hiszek az álmokban, de Charlieben igen. Tudom, hogy képes lesz rá. Muszáj lesz neki. Ezért is vagyok itt. – mondom ki komolyan. Charlie egy gyors mozdulattal nyakamba ugrik, meglepődők. Lassan visszaölelek, nem törődve a döbbent tekintetekkel.

- Hiányoztál, húgi. – suttogja nekem.

- Te is. Anya látott TV-ben, ő küldött. Aggódik, de büszke is rád egyben. – suttogom neki, hogy csak ő hallja. Végül elengedjük egymást.

- Üdvözölek a Hazbin Hotelben! Melyik szobát szeretnéd? – kérdezi túl pörögve.

- Minél messzebb van attól a kettőtől annál jobb. – mutatok Alra és Vaggiere. Alastor nem törődik velem, míg Vaggie forr a dühtől.

- Cukorfalat én lakom tőlük a legtávolabb, szóval a mellettem lévő szoba még üres. – ajánlja fel a pornós.

- Nekem oké. – egyezek bele. Érdekes napok elé nézünk mind. Jó lesz ez.