Hermione szomorúan lehelt búcsúcsókot a vöröshajú férfi szájára. Bár Ron kissé szenvedélyesebb elköszönést remélt, tudta, hogy a lány nem szokta mások előtt kifejezni az érzéseit, így beérte ennyivel is. 

A háború óta nem töltöttek annyi időt külön, mint amennyi rájuk várt abban a félévben. Mikor Mione bejelentette neki, hogy vissza szeretne ülni az iskolapadba és elvégezni a RAVASZ vizsgáit, nem kifejezetten örült neki. Persze, tisztában volt a lány tudás szomjával, azonban nem akart sokáig távolleni tőle. Próbálta meggyőzni, hogy nincs rá szüksége, hisz a neve a történelem könyvekben is szerepelni fog, de nem sikerült rávennie a maradásra. Belátva, hogy nem tehet ellene semmit, Ron elígérkezett a bátyja, Charlie mellé sárkányokkal dolgozni.

- Vigyázz magadra és ne hagyd, hogy Harry idén is egy ismeretlen eredetű könyvvel lenyűgözze Lumpsluckot - viccelődött a fiú, miközben feladta a lány csomagjait az indulni készülő vonatra.

Harry egy fintorral nyugtázta a kijelentést, majd ő, Ginny és Hermione elindultak üres kupét keresni. Hely keresés közben rengeteg ismerős arccal találkoztak, azonban szinte mindenhol tele voltak, vagy csak kettejüknek lett volna hely. Persze találtak olyan kupét is, ahol nem voltak olyan sokan, de mikor mézes-mázosan hívták maguk közé Harry-t, a legfiatalabb Weasley felmérve a lányok számát egy helyiségben, ridegen elutasította a meghívásukat. 

Már jó tíz perce helyet kerestek, amikor észrevettek egy szinte tökéletesnek tűnő kabint, egyetlen apró zavaró tényezővel: Draco Malfoy ült benne.

- Én ide biztos nem ülök be - torpant meg Hermione. Bár tudta, hogy a mardekáros fiú az utolsó pillanatban átállt az oldalukra a csata során és így Harry bizalmát elnyerve látszólag jó útra tévedt, nem tudta elfelejteni, hogy ő is ott volt, mikor a Malfoy kúria padlóján vonaglott a fájdalomtól, miközben a nagynénje kínozta. A fájdalmas emlék hatására megsimította a jobb alkarját, melyen bordó pulóvere alatt jól olvashatóan megmaradt a 'sárvérű' kifejezés.

- Hermione, kérlek ne kezdjük ezt - emelte rá kérlelő pillantását Harry. - Ezt már annyiszor megbeszéltük a nyáron.

Mielőtt a másik kettő jobban belelendülhetett volna egy örök vitába, Ginny megunva az álldogálást benyitott a kupéba, mire a szőke mardekáros csodálkozva pillantott fel az előtte fekvő könyvből.

- Szia Draco, remélem nem baj, ha ideülünk - mondta mosolyogva a vörös griffendéles és választ se várva már fel is lebegtette a bőröndjét a csomagtartóra. Követve a példáját, néhány másodperc csendes ellenkezés után Hermione is így cselekedett, majd a lehető legtávolabb ült a sápadt fiútól. Ginny egy rosszalló pillantással nyugtázta barátnője viselkedését.

Az elején ő is bizonytalan volt a Draco-üggyel kapcsolatban, de el kellett ismernie, ha valakit egy halálfaló és egy, a sötét mágiához közelálló családból származó személy nevel, nem maradt sok lehetősége, mint csatlakozni a halálfalókhoz. Ennek ellenére Dumbledore-t se tudta a fiú megölni, ráadásul a Malfoy kúriában se árulta el a három griffendélest, így biztosak lehettek, hogy van benne némi jóság.

Kínos csend szállt a kupéra. Draco nem igazán örült a társaságnak. Nyáron sokszor találkozott Harryvel és a Weasley lánnyal, főleg a tárgyalások során, ahol Potter felelősséget vállalt érte Roxforti tanulmányai idejére. Meglepte, hogy a griffendéles fiú így bízott benne azután a hat év után, amit együtt a Roxfortban töltöttek, nem hogy még a háború után.

Igazán akkor lettek jóban, amikor az utolsó tárgyalás után a teremből kifelé menet a kis túlélő és barátnője meghívták egy vajsörre. Elsőre a mardekáros meglepődött, de úgy érezte tartozik nekik ennyivel, ha már miattuk nem kellett követnie az apját az Azkabanba. Persze, azt hitte eligazítást kap, mit várnak el tőle abban az egy évben, amíg szinte a felügyelő tisztje lesz Potter, de nem lett igaza. Hosszú ideje először, egyszerűen csak megkérdezték tőle, hogy hogy érzi magát. Aztán biztosították a támogatásukról. Így történt az, hogy szeptemberre Draco szinte barátokkal kezdhette az utolsó évét az iskolában. 

- Mit olvasol? - törte meg a csendet Harry. Próbálta oldani a feszültséget kisebb-nagyobb sikerrel.

- Az idei Sötét Varázslatok Kivédése tankönyvet - vont vállat a szőke fiú. 

- Hm, milyen testhez álló könyv, gondolom azért kell, mert amik ellen ezek szolgálnak, azokat már tudod - jegyezte gúnyosan Hermione.

Draco nem számított másra a fiatal boszorkánytól. Tudta a bűneit, amit elkövetett a sérelmére, csodálta, hogy képes volt egy légtérben lenni vele, bár sejtette, hogy csak a másik kettő kedvéért. 

- Idén szeretnék nagyon jó lenni belőle, mert a későbbiekben SVK tanár akarok majd lenni - válaszolta nyugodtan, egy percig se levéve a tekintetét a göndör barna fürtök által keretezett arcról. Mondhatott akármit Granger, nem akarta, hogy tudja, telibe talált a sértéssel. - Piton óta nem volt állandó tanár, idén is csak egy auror van ideiglenesen. Ki tudhatna többet a témáról, mint nem egy ex-halálfaló?

Egy-egy. A témán felbuzdulva Harry és Ginny is belekezdtek a jövőbeli terveikbe, néha Hermionét is megszólaltatva, aki kissé megszégyenülve ült a sarokban. Az, hogy Draco Pitonhoz hasonlította magát övönaluli volt, hisz a professzort hősnek tekintették. Ráadásul nem várt ilyen komoly választ a gonoszkodására. 

Mindeközben a vonat lassan zakatolt velük, lassan elérve a célállomását.