❄️ Karácsonyi történetek 1/3 ❄️

2016 karácsony

Yoongi pov.

A hó már régen elkezdett esni, így iskola után bőven volt miből hógolyókat gyúrni, hogy aztán meghazuttolva tizenhét, tizennyolc éves mivoltunkat kezdjünk irdatlan nagy hócsatába.

Én és a hat legjobb barátom igen népszerűek voltunk az iskolába, s bár mindenki tudta, nem vagyunk mi olyan komolyak, mint amilyennek a tipikus ,,menő" fiúkat leírják, mégis sokan meglepődve vették tudomásul, hogy bizony mi most őrült nagy hóháborút vívunk a parkban.

Félre értés ne essék, a népszerűséget nem mi választottuk. Nem voltunk mi sem a foci csapat tagjai, sem pedig a fenyegető, "elvesszük a mások cuccait" fajták. Még csak nem is szedtünk fel csakokat minden második nap. Hoseok a barátnőjével például már egy éve együtt van.

Ami miatt azt mondták az iskola társak ránk, hogy menő társaság vagyunk, az leginkább a bandánk miatt lehetett. Még év elején, amikor idejöttem az iskolába, volt két baráti kör, s mind kettő érdeklődött a zene iránt. Nem kifejezetten utálták egymást, de nem is voltak jóban egymással. Valahogy úgy alakult, hogy mind kettő csapatból összebarátkoztam pár emberrel, végül pedig Jungkookék garázsában kötöttünk ki mind a heten, s csupán azt tudtuk, hogy a hangszigetelt helyiség tökéletes lesz gyakorlásra, hisz mindannyian ugyanazt szerettük volna: zenével foglalkozni.

Míg Jungkook, Taehyung, Jimin és Jin énekeltek, addig Namjoon, Hoseok és én a rappelésben éreztük otthon magunkat. Később kiderült, hogy a csapat egy része szeretne táncolni is és így alakult meg nagyvonalakban a bandánk, aminek a neve bulletproof boys és amiben táncolunk is amellett, hogy dalokat írunk és előadjuk őket.

Mind a heten nagyon közel állunk egymáshoz és Ők mind a második családom, pedig
én egyeltalán nem vagyok egy nyílt és
könnyen barátkozó típus. Sokak - például osztály társak - szerint túl flegma vagyok, de úgy vagyok vele, hogy akik ezt mondják, azok menjenek a pics... akarom mondani egyeltalán nem ismernek.

- Yoongi Hyung, jövő héten akkor te is jössz Jinékhez, igaz? - Dobott meg egy elég nagy hógolyóval Jimin, ezzel kirángatva gondolataim világából.

- Megyek, de ha még egyszer megdobsz, teszek róla, hogy te ne tudj jönni. - Mondtam halál nyugodtan, amit persze a most éppen szőke hajú Jimin nem nagyon vett komolyan, sőt a következő pillanatban egy hóember fejének is megfelelő adaggal találta el kabátomat. A többiek, kik éppen a tó vékony jegére próbáltak felmenni hangosan kezdtek mindezen röhögni, mire Jimin büszkén elmosolyodott.

A kis törpe megbánja. Kissé groteszk mosoly kíséretében kezdtem felé futni, s amint realizálta, éppen Őt kergetem, szó szerint csilingelő nevetés közepette iramodott el a játszótér felé. Nem egy okos döntés. Ha oda bemegy, sarokba szorítom.

Jimin az egyik legaranyosabb fiú a világon, de komolyan. Nem jut rá eszembe más jelző, pedig mindenkire tudok valami egészen bántót mondani, mint például Taehyungra, hogy Alien, de Jimin tökéletes. Persze néha túl cuki és másokkal is túl sokat törődik, engem pedig elhanyagol.

Talán az utolsó mondatból le lehetett szűrni, hogy nem teljesen közömbös nekem a fiú, ám ezt a világért nem mondanám el neki. Jin Hyung tud róla és mondta is, hogy idén karácsonykor valljam be neki az érzéseimet, de az igazság az, hogy nem merem. Pedig én talpra esett fiú vagyok azt hiszem, de azért mindent én sem tudok kivitelezni. Például nem merem bevallani az előttem szaladó szőke hajúnak az érzéseimet.

Bár mostanság mindezen eléggé elgondolkoztam, hisz Jin a fülembe ültette a bogarat, miszerint milyen worldwide királyság lenne, ha 2017 karácsonyán összejönnék Jiminievel. Ami a legviccesebb az egészben, az az, hogy egyeltalán nem vagyok egy romantikus alkat, sőt a legtöbb klisés nyálas filmtől (amik közül a legtöbbet Jimin mutatta nekem) hányinger kerülget.

Amint a szőke hajú bement a játszótérre, még mindig nevetve bebújt az ott található csúszda mögé. Szerencse, hogy még a kisgyerekek oviban vagy bölcsiben voltak, hisz elég furán nézték volna, hogy két ekkora srác egymást kergeti, ráadásul az egyikőjük még bújócskázik is.

Nem tudom, hogy Jimin minek köszönhetően, de egyszer csak ügyesen szem elől tévesztett, emiatt pedig, amíg ő balra nézelődött, hátha arról ,,támadok", addig én könnyű szerrel ilyesztettem meg a másik oldalról. Először hatalmasat üvöltött, majd amikor látta, hogy nem valami pszichopata fogta meg a vállát, hanem én, nevetve eldőlt a hóba, engem is magával rántva.

Arcomon hatalmas mosoly terült el, ahogy megéreztem kezeit nyakam köré fonódni, ezzel engem arra késztetve, hogy öleljem át vékony derekát. Csendben megjegyzem, alapvetően nem vagyok egy mosolygós típus.

Egyszerűen csak néztem Őt, ahogy nevetett, fejét hátra vetve, ezzel nyakát szabadon hagyva, s ez volt az a pillanat, amikor annyi idő után tettem valamit. Megcsókoltam. Én, Min Yoongi hozzáérintettem ajkaimat az övéihez.

Lehunyt szemekkel vártam Jimin reakcióját, ami pár másodperc múlva meg is érkezett, hisz az alattam fekvő elkezdte lassan, bizonytalanul mozgatni ajkait az enyémeken. Belemosolyogtam csókunkba, hisz annyira aranyosnak találtam a helyzetet.

Mikor levegő hiány miatt elváltunk egymástól, apró puszikkal hintettem be ajkait, melyeket Ő is viszonzott. Szemeinket nem vettük le egymásról, ennek fényében pedig elég nagy meglepetésként ért, mikor is öt érdeklődő szempár nézett le ránk.

- Izé. - Keltem fel, s Jiminnek is segítettem felállni, mindeközben pedig próbáltam megmagyarázni a helyzetet, amit bár én sem teljesen értettem, mégis reméltem, hogy az előbbit nem álmodtam és tényleg megcsókoltuk egymást. - Mi csak... Megdobott hógolyóval! - Mutattam a szőke hajúra vádlón, aki a többiekkel egyetemben kérdőn meredt rám.

- Ő pedig megkergetett. - Vágott vissza végül ugyan olyan stílusban, amilyenben az előbb én szólaltam meg.

- Tiszta gyerekesek vagytok. - Röhögött Taehyung, miközben hagyta, hogy Jungkook hátulról átkarolja. De Ők nincsenek együtt, áá dehogy.

- Mondod ezt te. - Néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Mindegy. - Húzta fel az orrát megsértődve. Nah, ki a gyerekes? - Hogy jutottatok el a hógolyózástól a csókolózásig?

- Ez egy igen jó kérdés. - Vakargatta zavartan a tarkóját Jimin, majd rám vezette tekintetét.

- Ne rám nézz. Én... tudod... - Kezdtem, ám Hoseok félbe szakított.

- Yoongi zavarban vaaan. Emberek, ezt is megéltük. - Kezdett nevetni, mire a többiek is felkuncogtak. - De tényleg, mi történt az előbb köztetek? - Komolyodott meg egy pillanat alatt. Ő már tudta pontosan miről van szó. Hoseok mindig is hamar rájött a dolgokra és ez most sem volt másképp.

- Nah jó. - Vettem egy mély levegőt, majd Jimin szemeibe néztem, szembe fordulva vele. Próbáltam idegességemet és zavarokat leküzdeni, majd egy elfogadható indokot mondani. - Az igazság kurvára az, hogy rohadtul szerelmes vagyok Jiminbe és leszarom ki mit mond, nekem szükségem van rád. - Suttogtam az utolsó szavakat a szőke hajú ajkaira, amiket ezután enyéimmel érintettem.

Hát igen. Azt hiszem nem ez volt a legromantikusabb vallomás, ami valaha létezett, de nagyon tartottam a választól és nem tudtam mit csinálni. Ideges voltam és szerettem volna tudatosítani az érzéseimet, hisz már év eleje óta titokban tartottam őket.

Ezek után a következő egy hetet a szőke hajúval töltöttem, aki biztos választ nem igazán adott, így lövésem sem volt, hogy Ő mit érezhet. Igazából háromszor randiztunk az Ő kérésére. Karácsony napja előtt pedig elmentünk egy kis vidámparkba a közelbe, ahol Ő is elmondta, hogy már körübelül négy hónapja úgy érez irántam, ahogy Én iránta. 
Másnap pedig Jin Hyungékhoz már úgy mentünk, mint egy pár. Kéz a kézben.

Következő rész: 🎄VKook🎄

Sziasztok!
Ez az első része a "karácsonyi történeteknek". Négy valamilyen szinten összefüggő rész lesz, mindegyik más - más shipről szól és más évben játszódik, de mindegyik karácsony környékén. Remélem nem lesz nehéz rájönni,
hogy miért vannak "összekapcsolódva"
a részek és remélem tetszeni fog
nektek. 🙂❤️🎄