Taehyung pov. :

Emlékszem minden egyes percre, amit együtt töltöttünk, az összes beszélgetésünkre, az egész gyerekkorunkra, a vicceinkre, melyeket csak mi értettünk.. főleg az Ő kisfiús arcára, amely azzal a gyönyörű mosollyal a legszebb.

Azonban én tönkre tettem.. miattam nem mosolyog már.. nem nevet.. nem mond vicceket, amin jót derülünk, nem jön oda többet.. és nem is néz rám többet..

- Már megint mi van? - Ront be egy ideges Yoongi a lakásomba, akit percekkel ezelőtt hívtam át, mondván S.O.S helyzet van. - Azt ne mond, hogy megint itt drámázol. - Sóhajt egyet, miközben levágódik mellém a kanapéra.

Nem válaszolok, csak sértetten hozok még egy adag fagylaltot a mély hűtőből és vissza ülök értetlen barátom mellé.

- Tehát de. Megint depizel, miközben csak fel kéne kelned, össze szedned magad és elmenni a szomszédba aztán meg csókolni őt, majd az ágy felé tolni végül pedig...

- Jó jó, ne folytasd, tudom.. És szerinted nem ezt akarom én is? Csak hát ő Jungkook.. érted? - Szakítom félbe mondandóját.

- Nah jó. - Veszi elő telefonját, és ahogy látom párját tárcsázza. - Jimin? ..... Hogy kerülsz oda?.... Oké. Viszont kérlek siess, és gyere Taehyunghoz.. sürgős. - Magyarázza a telefonjába, majd le is teszi.

- Most miéért? - Fetrengek el megint a kanapén, mint egy partra vetett hal.. ha jobban meggondolom, mást sem csináltam az utóbbi két hétben.

Kéne Jungkook.. Tuti mondana valami cukit, mint mindig, amikor nálunk volt és neki siránkoztam. Persze akkor még jelentéktelen dolgok miatt, most már belátom.

Most jövök rá, Jungkook nélkül nincs is önbizalmam..

- Fogadok, azon gondolkozol, hogy már megint miért nincs értelme az életednek Jungkook nélkül.. - dől hátra Yoongi, miközben biztosan tudom, hogy magában baromi jól szórakozik rajtam. Viszont.. igaza van. Aish, a kis köcsög, túl jól ismer.

-Te nem érzed át a helyzetem.-Fordítok neki hátat ,,megsértődve".

- Nem hát. - Röhög fel. - Öt éves korotok óta legjobb barátok vagytok, ölelgetitek egymást, fogjátok egymás kezét, most tizenhat, tizenhét évesen is. Meg merem kockáztatni, egy két csók is elcsattant már csak úgy ,,véletlenül". - Sorolja, míg nekem sorra törnek fel az emlékek, melyek hatására pironkodva hajtom fejem mostanában gyakran használt parnámba, aminek (,,meglepő módon") még egy kis minimális Jungkook illata van, hisz ezen mindig Ő aludt.. Aish hiányziiiik! - A legjobb része pedig még mindig az, hogy már szinte mindenki azt hitte együtt vagytok, amikor is Jungkooknak lett annyi mersze, hogy bevallja, szeret téged. És a
legviccesebb, - Kezd el hahotázni nyomoromon. - hogy te nem túl szépen elutasítottad, majd most itt drámázol, hogy te mégis szereted stb. Pedig csak a szomszédba kéne áthúzd a segged és megmond neki, hogy hülye voltál és Te is szereted. - Fejezi be a helyzet ábrázolását Hyungom.

Fájó, de igaza van.. ebben is. Pontosan így történt..

Az első csókunk hmm. Az érdekes volt, de mindennél jobb.

*három évvel ezelőtt*

"- Taehyung, nekem ez nem fog menni, nagyon nem. - Dőlt hátra az ágyamon Jungkook fáradtan , mikor már ezredjére próbálta el az ének háziból ráeső magas részt. - Ezt a hangot nem tudom kiénekelni, érted? Persze Jimin a fába szorult féreg hangjával kitudná. - Félre értés ne essék nagyon bírja ő is és én is Jimin barátunkat és egyébként iszonyú jó hangja van, azonban ha Jungkook ideges, akkor ideges.. és mond.. durva dolgokat.

- Menni fog Kookie, csak gyakoroljunk még egy kicsit és jó lesz. - Feküdtem mellé biztatóan mosolyogva.

Ő továbbra is csüggedten birizgálta ujjait, ami kissé fura volt, ugyanis ilyenkor mindig valami baja van.. amit nem mond el.

- Mi a gond? Tudom, hogy nem csak az ének Kook. - Csikiztem meg orrommal játékosan az arcát, mire mintha kicsit megborzongott volna. Aranyos.

- Semmi.. csak.. csak tényleg büdös vagyok? Büdös a szám meg.. meg minden? - nézett rám kétségbeesetten. Mondanom sem kell, az állam valahol a padlót súrolta. Hogy juthat ilyen az eszébe? Ezt.. mégis honnan szedte? Nincs nála jobb illatú ember a Földön.

- Ezt meg ki mondta? - Ültem fel idegesen.

- Hoseok. - Ült fel ő is lehajtott fejjel.

Hoseok.. szóval ő. Az osztály ,,cikizős" fajtája, viszont nekem elég jó haverom. (Persze nem jobb mint Kook, hisz nála nincs jobb.) És történetesen azt is tudom, hogy bele van zúgva Jungkookieba, csak gyerekes és hülyén mutatja ki. Meg aztán.. Kookie az enyém. Aish.. te barom Hoseok.

- Jézusom, ne higyj neki. Azt sem tudja mit beszél. - Hajoltam hozzá közelebb miközben tenyerem fél arcára helyeztem, ezzel arra késztetve, hogy szemembe nézzen.

- De.. - Kezdte volna, azonban én félbe szakítottam.

- Nincs de. Neked van a legjobb illatod, érted? - Hajoltam egyre közelebb, s hogy biztosan a tudtára adjam, ajkaihoz érintettem sajátjaimat. Kissé meglepődött, ám ezután ügyetlenül fonta körbe nyakam kezeivel, melyet megmosolyogtam és eldőltem vele a puha ágyon. "

*Jelen*

Tulajdonképpen azóta is Jungkooknak van a világon a legeslegjobb illata. És azóta Hoseok is felnőtt végre fejben is, Jungkookkal pedig világi haverok lettek. Először féltékeny is voltam, aztán mikor kiderült, hogy Hoseoknak barátnője van és már nem tetszik neki Kook, lenyugotam és újra beszélni kezdtem Jungkookieval.

Ja igen, akkor nem igazán szóltam hozzá.. hisz miért is barátkozik mással? Én akkor éltem a gyerekes korszakomat, melyet már (büszkén kijelentem) kinőttem. Csak Yoongi szerint nem, de ő nem lényeges, mindenkivel rohadék, kivéve persze Jiminnel. Egyszer merne beszólni párjának... amilyen kicsi, olyan erős.

- Egyébként az első csók délutánja
után egész este csak azt
csináltuk. - Tápászkodtam fel mosolyogva.

- Azt..? - Kerekedtek el Yoongi
szemei.- Mamint azt.. azt? - Húzta fel szemöldökét egészen a homlokáig.

Ha nem lettem volna a halálolomon, és nem Jungkook hiányban szenvedtem volna, még röhögve képet is készítettem volna, ám így az önsajnálat közepette csak egy mosolyra futotta.
Aztán... felfogtam mit is kérdezett.

- Nem.. khm nem azt - dadogtam kissé, piros arcal. - Egész este csókolóztunk. Jungkook azt mondta, hogy legalább egy napig tegyünk úgy, mintha nem lenne holnap, aztán pedig ne beszéljünk róla többet. - Ecseteltem az emléket.

- Jesszus. Ti jobban bele vagytok zúgva egymásba, mint gondoltam. - Kapcsolta be a tv-t, ahol valami orvosos film ment.

- Nekem Jungkook elvonási tüneteim vannak. - Jutott eszembe a leglogikusabb magyarázat kicsit ilyesztően nyálas viselkedésemre. Egyébként még mindig meg vagyok lepődve magamon, hogy ilyen vagyok. De akkor is.. kell nekem egy Jungkook.. mondjuk Jeon Jungkook a szomszéd házból.. ő tökéletes.

Yoongi egyre hitetlenebbül nézett rám, de le tudta egy szemforgatással.

- Azt hiszem szeretem. - Öleltem meg a párnát, amely mellettem pihent.

- Ha nem ismernélek, most tuti azt hinném, hogy te rohadtul nem a domináns fél lennél vagy leszel a kapcsolatotokban.-motyogta magában, mire egy párna csattant arcán. Így szólj be Min Yoongi. - Most meg mi van? Én legalább meg tudtam oldani a szerelmi életem anélkül, hogy megkérdőjeleződött volna a dominanciám. - Kapcsolta ki a tv-t, majd mondott volna még valamit, ha eszeveszett kopogás és csengetés nem szakította volna félbe.

- Jimin.. - Suttogtuk egyszerre, majd barátom indult is ajtót nyitni párjának.

Egy két szót váltottak, végül pedig egy kis nyál csere után (ahogy hallottam) beljebb is jött Jimin, s levágódott mellém a kanapéra. Nah igen. Otthon érzik magukat. Ahogy én is náluk.

- Most oltott be a pasid. - Fogtam meg a fagyit és nyomtam a kezébe. Most mi van? Tudom, hogy szereti és ne csak én zabálják folyton.

- Taehyung ez így nem lesz jó. - Kezdett majszolni. - Jungkook ma érkezik haza a nagyiáéktól.. itt az idő, hogy összeszedd magad. - Nézett szemembe komolyan. - Szeret téged és Te is Őt. Ne kínozd tovább magatokat...

Tudom, hogy nem fognak rám erőltetni semmit, azonban.. ezzel már én sem tudok vitatkozni. Szeretném megtenni, viszont a lelkemnek kell a biztatás ehhez, meg persze a bátorság is. És a barátaim pont ebben segítenek és ez az a pont, ahol.. már menni fog. Úgy érzem.

- Mikor érkezik? - Néztem kerdőn barátomra, aki csak hatalmas mosollyal az arcán rohant fel a lépcsőn.

- Egy óra múlva. Yoongi válassz ruhát! Taehyung kezdek valamit a hajaddal, egy kicsit elrendezlek, majd szigorúan a Yoongi által kiválasztott ruhában, amit előtte leellenőrzök átvonulsz a hercegedhez és elmondasz neki mindent. - Osztotta ki a feladatokat Jimin.

- Nekem okés. - Indult fel Yoongi a szobámba, hogy - állítása szerint - valami vallalhatót találjon ruha táramban.

- Ezzel most arra akarsz célozni, hogy most ronda vagyok, vagy
mi? - Rontottam rá Jiminre, aki a fürdő szobában keresett smink(?)-et, fésűt és még ami az ,,átalakulásomhoz" kell.
Nem ellenkeztem, hisz boldog voltam, hogy segítenek és bíztam bennük.

Miközben Jimin elkezdett a hajlammal foglalkozni, újabb emlék tört fel emlékezetemben.

*2 héttel ezelőtt*

Jungkook üzenete: Tae, ki tudsz jönni a rétre tíz perc múlva? 

                        Taehyung üzenete: Persze Kook, de történt valami
vagy miért?

Jungkook üzenete: Semmi.. csak gyere.

Felvettem a cipőm, majd rohantam is a megbeszélt helyre, ugyanis semmi jó előérzetem nem volt azok alapján, amiket írt. Ráadásul miért pont a rét? Az egy fontos hely. Mindig oda megyünk, ha valamiről komolyan akarunk beszélni, hiába vagyunk szomszédok. Netán baja esett?

Az nem.. az nem lehet. Vagy lehet hogy valami csaj van a dologban? Hisz mindig olyan félénk tud lenni a lányok társaságában. De az sem, hisz.. Jungkook az enyém. Ugye?
De akkor mi a baja?

Ezek mellett a gondolatok mellett érkeztem meg a rétre, ahol gondolataim főszereplője már ott is volt.

Amint meglátott egy bárgyú mosollyal jött felém, majd megállt előttem, s komoly arcal tekintett szemeimbe. Ajjaj.

- Tae.. mondanom kell valamit. Azt hiszem. És.. és kérlek hallgass végig. Ezt nem tudom, hogy, mikor kéne közölnöm, de Hoseok és Jin szerint is most a legjobb az alkalom, hisz minden olyan nyugodt vagy mi..
Nah jó ez kezd nagyon nyálas
lenni. - Toporgott ujjait birizgálva előttem.

Hirtelen olyan idegennek éreztem, mintha feszélyezve érezné magát. Így soha, de soha nem kezdte a mondandóját, ennyire nem volt távolság tartó. Aish Jungkook mi történt? Mond már!

- Szóval Tae. Én azt hiszem, hogy többet.. - Vett egy nagy levegőt, ezzel az agyamat tovább húzva. - Többet érzek, mint szimpla legjobb barátság. Azt hiszem. - Suttogta az utolsó szavakat, ám bennem megfagyott a vér. - De kérlek ne lökj el magadtól, csak akartam, hogy tudd. Hyung..

Mi az, hogy többet érez? És miért mondja ilyen komolyan? Miért nem csókol meg és ennyi? Akkor talán elhiszem, de ez így.. kamu lenne az egész?

Várjunk. Ezt komolyan mondta? Vagy egy fogadás? Viszont a baj, hogy nem tudok válaszolni. Nem megy. Ezen nem-igen gondolkoztam, hisz olyan abszurd. Mindennap szinte megfogom a kezét, megölelem, néha megpuszilgatom.. megcsókolni nem merem, de egyszer egyszer muszály és az mindig olyan jó.. enyhén szólva.

Nah de erre most mit válaszoljak? És ha csak ki akar röhögni, mert nyilván valóak az érzéseim? Aish, de nem tudom.. semmit nem tudok.

- Jungkook. Én ezt.. ezt nem hiszem el. Nem fogom bevenni. Túl..
túl.. - Lehetetlenül jó lenne, fejeztem be magamba a mondatot. - Aish Kookie ne szórakozz velem. - Estem kétségbe.

Könnyesedő szemei, és egy túl hamis mosoly bújt meg arcán, ahogy végig tanácstalan szemeimbe néztek.

- Tudod.. ha most tényleg azt hiszed viccelek, akkor.. - nyelt egyet, amit már én is párás szemekkel néztem végig - Akkor egyeltalán nem ismersz.

Halkan mondta az utolsó mondatot, végül pedig rám sem nézve indult meg a rét vége felé, ahol az utcára lehet visszamenni.

- Várj! - szóltam utána, hisz lassú felfogású agyam (ami akkor épp le volt blokkolva) átgondolta.. mi van, ha mégis igazat mond?
Kell nekem. Szükségem van rá. Talán szeretem? De mindennap mellettem van, annyira alap, hogy vele vagyok, hogy megfogom a kezét, megölelem.. nem is tudom, milyen nélküle lenni. És nem is akarom megtudni.. talán Jungkook függő vagyok. - Csókolj meg! - Mondtam halkan, ám ő meghallotta.

Egy szomorú mosollyal az arcán fordult felém. Ezt elszúrtam.. érzem.

- Ez nem így megy Hyung. - Szólalt meg mélyen szemembe nézve.

- Akkor hogy? - Kérdeztem kábultan.

- Én megtettem, amit tudtam, innen már nem rajtam múlik.. - Fordult meg, majd hagyott ott ennyivel.. "

*jelen*

Hát igen, hülye voltam.. ez lett a vége. Ő bevallotta, nekem új volt. Úgy értem annyira alapnak éreztem mindent, hogy nem tudtam azon gondolkodni mi lenne, ha.., mert igazából volt olyan, hogy ő és én, csak nem egy párként tartottak minket számon.

Majd egy idő után az is megtörtént: A pletykák, hogy együtt vagyunk és hasonlók elkezdtek terjengeni. És? Nem zavart. Cseppet sem, hisz lélekben én már a nászutunkat is úgy éreztem, hogy együtt lesz.

Jungkook lépett.. ő tisztázni akarta, amit megértek. Ő mindig is előrébb gondolkodott, mint én. Azt hittem csak viccel, hisz úgy tartottam, lényegében már rég együtt vagyunk. Azonban én hülye voltam és elutasítottam, viszont ezzel nem tudtam mit veszítek. Mindent.. Őt. Jeon Jungkookot az életemet.

És ezt Yoongiék is tanúsíthatják, akik vergődő énemet lesték minden nap két hete. Igaz barátok.. túl nyálas vagyok, igaz?

- Kész is. Vedd fel a ruháidat
gyorsan. -Rántott vissza Jimin elmélkedésemből.

Szó nélkül pattantam föl és rohantam a ki készített ruhadarabokért, melyeket magamra vettem és a tükörben egy pillantást vetve magamra indultam ki.. állj!

- Miért kell bőrdzseki a napsütésben? Ebben a nadrágban lehet egyeltalán járni? Yoongi!! - Ordítottam, mire két kuncogást hallottam magam mellől. Chh.

A szett, melyet drága barátom kiválasztott, egy iszonyú szűk fekete farmerből, szürke vékony pólóból és egy szintén fekete bőrkabátból állt egy sötétkék sport cipővel. A hajam kissé összekócolva, hanyagul volt beállítva és a minimális szemceruza sem maradhatott el.. persze, hogy nem.

Inkább szó nélkül küldtem barátaimnak egy "nektek annyi" tekintetet, majd egy nagy levegő után indultam is a szomszéd udvarba..

De rég voltam itt.. úgy két és fél hete? Az már konkrétan történelem. Az a bokor ott szemben sokat nőtt.

Egy percre meginogtam, majd össze szedve bátorságomat indultam el az ajtó felé. Gyorsan körbe tekintettem és megbizonyosodtam róla, hogy a kocsi a feljáró van, tehát itthon vannak. Vagyis csak Jungkook, mert ilyenkor a szülei a közeli parkba mennek a húgával játszótérre.

Hirtelen becsöngettem, majd vártam, hogy kattanjon a zár..
csak nyissa ki minél gyorsabban, amíg még van bátorságom.

Egy perc sem telt el, az ajtó lassan kinyílt, s egy macinacis, fehér pólós, kócos Jungkook nyitott ajtót.
Egyszerűen ez az ember egy csoda vagy nem tudom de gyönyörű.. nyálas, tudom. Viszont újra megállapítom a mai napon már századjára..
Szeretem. Határozottan imádom.

- Szia. Beszélhetünk? - Kérdeztem meg halkan.

Csendben szélesebbre tárta az ajtót, jelezve, hogy menjek beljebb. Közben tüzetesen végig mértük egymást, s kijelenthetem, még mindig határozottan meg vagyok elégedve a látvánnyal.. Jungkook látványával.

- Mit szeretnél mondani? - állt meg előttem kiváncsi tekintettel.

- Nézd Kook nem fogok kertelni.. egy hülye vagyok, egy barom és amiket a réten mondtam... -Nagy levegő -Figyelj, lefagytam.. nem tudtam reagálni.. tudom klisé meg minden, de nem vettem észre, hogy mi van előttem, annyira nyilvánvalónak vettem, hogy mi együtt vagyunk és annyira tökéletes volt... hogy
nem láttam előre, mi lesz, ha elveszítelek. - Karoltam át derekát a ledermedt tátott szájú fiúnak.- A lényeg a lényeg.. Jungkook nagyon remélem, hogy te is úgy érzel, ahogy én.. szeretlek. Nagyon. - Néztem mélyen gyönyörű szemeibe. Ezt a kérdést soha nem gondoltam volna, hogy fel fogom tenni, azonban egy percre sem bántam meg, hogy kimondtam. - Esetleg leszel a.. a barátom.. vagyis tudod.. a
párom? - Kérdeztem piros arcal, hisz ez a szerelem vallás nem az én műfajom.. nagyon nem. De Kookot szeretem. És ezt akkor is a tudtára adom, ha túl romantikusnak kell hozzá lennem.

- Hát.. - Gondolkozott el. Ne húzd az agyam Kook! - Tegyünk úgy, mintha nem lenne holnap. - Mosolyodott el aranyosan. - Csak mostantól minden nap. - Cirógatta meg orrával az enyémet. Nah jó, hogy tud ennyire ellenállhatatlan lenni valaki?

- De most ugye beszélhetünk
róla? - Húztam magamhoz közelebb, utalva az első csókunknál tett ígéretre.

- Szerinted? - Suttogta ajkaimra, melyeken éreztem leheletét. - Én is szeretlek. És igen leszek. - karolt nyakamba, majd hagyta, hadd vegyem birtokba gyönyörű ajkait.

Sziasztok!
Ez az első OneShotom, remélem tetszik és tetszeni fog ez a
könyv!😃❤️
Ez egy kicsit romantikusabb hangvételű story, ami remélem nem baj. Ha tetszik, hagyjatok nyomokat!🙂❤️❤️