Már javában beköszöntött az ősz, mikor a Bts - kik egyre nagyobb hírnévvel rendelkeztek - turnéjuk közepénél jártak.

Számos sikeres koncertet a hátuk mögött hagyva, érkeztek meg Londonba, ahol ekkor voltak először.

Mind ámulattal nézték a várost, mint általában mindet, ami új volt nekik.

Az esti koncertnek nagy jelentősége volt a fiúk életében, hisz némelyiküknek szüleik, családtagjaik is eljöttek.

Így volt ezzel Jungkook is. Apukájának is helye volt az esti fellépésükön, a bár a Maknae maximálisan akart teljesíteni - mint általában mindig - ez számára nem tűnt lehetségesnek.

Az utóbbi időben kissé merőltette a lábát, s egyelőre az okok kissé homályosak voltak , de a lényeget már akkor tudták.

-Ma este nem táncolhat. - Hangzottak el az orvos szavai, melyek Jeongguk szívét összeszorították.

Elkeseredését, kétségbe esését, s
feltörekvő könnyeit visszafojtva vonult be a hotel szobájába, - melyen Taehyungal osztozkodott - ahol a Nap megvilágította a falakat, ezzel is azt üzenve:

" Nem baj, ez az egészsége miatt fontos. "

E mondat motoszkált minduntalan a fejében. Ezzel próbálta elterelni negatív gondolatait, melyek egyre csak hangosabban és hangosabban vizhangoztak agyában.

Így nem fog tudni tökéletesen teljesíteni.

Nem fog tetszeni az armyknak.

Nem tudja büszkévé tenni édesapját, ki miatta utazott ide.

A tagokat cserben hagyja.

Nem fog menni neki.

Nem lesz elég erős ezt az érzést elviselni.

Ugyanakkor tudta, nem lehetetlen..

Jimin is kibírta, nem volt olyan vészes..

Vajon Chim is így érzett, mikor megtudta, nem mozoghat a színpadon?

Míg ezek a kérdések lepték el fejét, valaki kopogtatni kezdett a szobája ajtaján.

Valaki, aki számára mindennél fontosabb volt Jungkook.

- Kookie - Dugta be a fejét hyungja. - Bejöhetek?

- Gyere. - Sóhajtott Kook, majd kissé a könnyektől piros szemeit, s kétségbeesett légzését próbálta helyreállítani.

Nem akarta, hogy Taehyung így lássa.. Azonban az említett már bent is termett szobájukban, a bár észre vette a fiatalabb könnyektől kipirult arcát, nem kérdezett semmit.

Csupán lassan leült mellé az ágyra, s átölelte. Utálta így látni a legfiatalabbat, utálta így látni párját.

Ők ketten már jó ideje kapcsolatban voltak. Talán a DNA elkészülése után pár hónappal vallották be egymásnak vagy még korábban, nem tudták pontosan.

Azonban azzal mind ketten tisztában voltak, hogy újjévkor már egymás fülébe súgták először a visszavonhatatlan szavakat.

" - Boldog új évet Szerelmem. - Karolta át friss párja derekát Taehyung.

- Boldog új évet Tae Tae. Szeretlek. - Fonta körbe szerelme nyakát Jungkook. "

Ekkor érezték, hogy ez komoly. Lassan majdnem egy éve.

És hogy mikor kezdtek érzéseket táplálni egymas iránt? Azt nem tudni. Talán már a debütjük napján, vagy csak a blood sweat and tears tánc próbáján, de az is lehet, hogy mikor a bts először ment Amerikába... Ki tudja?

Ami fontos volt nekik, hogy ott voltak egymásnak, ahogy a többi tag is. Nem véletlen hívják magukat egy családnak. Mert tényleg azok.

Taehyungnak pont ezért bántotta a lelkét, hogy Barátját szomorúnak látta. Szerette Jungkookot mindenhogy, mindennél jobban, de kétségkívül az volt a kedvence, mikor a fiatalabbat nevetni, mosolyogni látta.

Szereti, ha Párja boldog.

Ez fordítva is igaz volt. Épp ez volt az egyik oka, hogy Jungkook nem akarta lehangolni Taehyungot, sőt szerette volna látni azt a híres téglalap alakú mosolyt, mellyel szerelme mindig fel tudja dobni bárkinek a napját.

- Szeretnél beszélni róla? - Szólalt meg halkan az idősebb.

Jungkook lassan megrázta a fejét, ám gyorsan meggondolva magát, kitért a válasz elől.

- Jól vagyok. Nincs miről beszélnem - Varázsolt magára egy műmosolyt, s remélte, Taehyung nem lát át a szitán.

Azonban Tae nem volt hülye.. Ahogy a többi tag sem, akik a koncertre készülve, reménykedtek, hogy Kookot nem viseli meg a pár percel ezelőtti hír.

Ennek ellenére tudták, hogy a Maknae nem fogja könyen tűrni, sőt ami a legrosszabb, tán magát hibáztatja. Ismerték Jungkookot.

Felkészültek, hogy lelkileg támogassák a legfiatalabbat, hisz nagy valószínűséggel, szüksége lesz rá. Kinek ne lenne?

Akinek az élete a tánc, ének, rajongók, a szeretet melyeket tőlük kap. Pláne, ha amiért küzdött itt van. Énekel, táncol, fellép. S itt az alkalom, hogy ezt apukájának is bebizonyítsa, a többi tag szüleinek is, Párjának, valamint az armyknak, kiknek bár mindennap bizonyít, mégis úgy érzi tennie kell, hogy büszke legyen rá. Hogy mind büszkék legyenek rá és a csapatra.

Ennek tetejében Londonban lépnek fel. Az egyik legismertebb városban. Egy teljesen új környezetben. És a lába nem képes együtt működni. Ez mérhetetlenül bántotta Kookot..

- Lassan indulunk. - Nyitott be az épp egymást ölelő pároshoz Jimin, ki a mai napig elolvad, ha legjobb barátait együtt látja.

- Gyere. - Fogta meg Jungkook kezét párja, majd indultak is a - már lassan csordultig tele lévő - stadionba.

Mindenki szótlan volt a kisbuszban, mely szállította Őket, hisz izgultak. Még is csak Európa.. Pár tag szülei is ott lesznek.. Testvérek.. Egyszóval kissé feszült volt a hangulat.

Eközben az aréna előtt gyülekezők - annak ellenére, hogy már rengetegen jutottak
be - elkezdtek befele ömleni a kapuk megnyitásával megegyező percben.

Már javában elkezdődtek a zenék játszódni a hatalmas helyen, mikor a Bts megérkezett, majd elhelyezkedtek a kijelölt helyeiken, hogy a sminkesek, fodrászok munkálatokba kezdhessenek.

Először Jungkook, J- Hope és Suga voltak soron, míg a többiek átöltöztek, s megkapták mikrofonjaikat valamint mikroportjaikat.

Mikor az öltözőből kijöttek, Taehyung a még mindig kissé elszontyolodott párját vizslatta, ki a székben telefonozott, ahol az épp Őt sminkelő, egy két utolsó simítást végzett - az egyébként tökéletes - arcán.

Tudta mennyire megakarta mutatni Kook itt Európában is, mit tud. A csapattal együtt szeretett volna egy csodás estét okozni a rajongóknak.. Most azonban attól félt, hogy mérgesek lesznek rá, esetleg csalódottak.

Ennek ellenére mindenki tisztában volt vele, Jungkook a legjobbat fogja nyújtani ma is, mint minden este.

És a rajongóknak csupán egy problémája lesz.. Mégpedig, hogy nem fogják egészen érteni, mi történthetett Jungkookkal, s aggódni fognak érte.

Azonban több, mint valószínű, hogy az meg sem fog fordulni a fejükben, hogy bárkire is haragudjanak Jungkook sérülése miatt. Ugyanúgy tettszeni fog nekik a koncert. Ez nem oszt nem szoroz. Lényeg, hogy Jungkook ott lesz és természetesen a többi tag is. A teljes Bts. Mindenki ezért volt ott.

Tae, hogy felvidítsa Kookot, telefonját ekővéve kezdte üzenetekkel bombázni a fiatalabbat.

TaeTae: Jungkookie!

TaeTae: Ügyes leszel!

TaeTae: Mind azok leszünk.

TaeTae: A lábaddal meg megbeszélem, hogy minél hamarabb gyógyuljon meg. :-D

TaeTae: Tudod, tökéletes lábszakértő vagyok. (Jelentsen ez bármit is)

TaeTae: Btw szép vagy Édes.

TaeTae: Nah megyek a sminkes Noonához.

TaeTae: Szivecske meg minden. :-D

Taehyung valóban így is tett. Kettővel párja melletti széken foglalt helyet - ahol eddig J- Hope ült - s várta a fiatalabb reakcióját.

Nem sokkal később meghallotta Jungkook aranyos kuncogását, majd a pír az arcán jelezte, hogy végére ért a kissé talán gyerekes, ám mégis pont ezért vicces üzeneteknek.

Édes. Mint mindig.

Motoszkált Taehyung fejében ez az egy szó, miközben íriszeit alig tudta levenni Kookieról, aki Taenak köszönhetően percek óta mosolygott. A nap folyamán először.

A következő pillanatban,
mintha csak megérezte volna az idősebb tekintetét, arra fordította arcát - melyen a smink már késznek minősült - ennek köszönhetően elkezdték a szinte már napi szemezgetésüket.

Ezt a számukra csodálatos percet Yoongi szakította meg, ki Jungkook után következett, így a maknae kénytelen volt felkelni eddigi helyéről.

Még mielőtt ez megtörtént volna, s megszakíthatták volna a szemkontaktust, Tae gyorsan odasúgott párjának egy halk, ám mégis tisztán kivehető "szeretlek"-et, végül pedig előre fordulva hagyta, hogy az éppen hajával foglalkozó fodrász, állítsa be frizuráját.

Jungkook csak mosolyogva ült le a helyiségben található kanapéra, Jin mellé, s telefonját utoljára használva a koncert előtt visszaírt szerelmének.

Kookie: Én is téged

Mikor mindenki készen állt, s leküzdötték izgalmukat, szinte két óra késéssel - amiért természetesen elnézést kértek - megkezdték a koncertet.

A turné alatt Európában először.

Mind boldogok voltak, a tagoktól kezdve, a családtagjaikon keresztül a tomboló armykig, kik sikongatva, éljenezve adták a szinpadon lévők tudtára, mennyi mindent jelent nekik az este.

Jungkook elfoglalta a neki kijelölt helyet, mely a szinpad egy elég látható pontjára volt helyezve, hogy a kissé sérült fiút is mindenki tökéletesen lássa.

A többiek táncoltak, ugráltak, s énekeltek a színpadon, míg Jungkook csak az utóbbit tehette, hisz nem - igen kockáztathatta testi épségét.

A Maknae mind ezek ellenére is mosolygott és mindent beleadott, hogy jól teljesítsen, melynek láttán az ott jelenlévők szíve szinte egyszerre olvadt el.

Elképesztő erőt sugárzott magából a legfiatalabb, melyet Ő maga nem feltétlen vett észre, ám mindenki más igen.

Az összes tag azt kívánta, Jungkook bárcsak velük táncolhatna, ám mivel ennek abban a pár órában nem sok esélye volt, Ők boldogították a fiatalabbat különféle cselekményekkel.

Jin, aki táncolt neki, hogy felvidítsa.
Jimin, pedig folyamatosan odament legjobb barátjához megbizonyosodva afelől, hogy jól van.
Taehyung bíztatás képpen folyamatosan egy két lopott érintéssel ajándékozta meg párját. Namjoon hátulról átölelve adta a Maknae tudtára, hogy minden a legnagyobb rendben van. J- Hope a mosolyával küldött bíztató jeleket a legfiatalbbnak, míg Suga figyelte Kookot és hatalmas öröm volt neki, mikor látta mosolyogni Őt.

Ezek mellett azonban voltak pillanatok, melyek Jungkooknak meglehetősen fájtak, s bizony kicsordult egy két könycsepp íriszeiből.

Egy volt közülük, mikor rajta kívül mindannyian előre mentek a középső színpadtérre, ami körbe volt véve végig armykkal, s közelebb érezhették magukat rajongóikhoz.

Egyedül Jungkook maradt hátrébb, ugyanis nem igen mozoghatott, s ennek köszönhetően negatív gondolatok tömkelege lepte el az agyát.

Ekkor könnyei kissé útnak idultak és elfordulva a közönségtől próbálta elrejteni azokat. A rajongók mind nagyon aranyosnak találták, közben pedig remélték hogy hamar felépül és fog tudni újra táncolni.

Lassan a tagok is észrevette a maknae könnyeit, mire legjobb barátja, Jimin - aki a leghamarabb realizálta a helyzetet - odasietett, s igyekezett megnyugtatni a fiatalabbat.

Ezt látva mind a tagoknak, mind pedig a közönségnek összeszorult a szíve. Ha tehették volna, odarohantak volna segíteni, átölelni a maknaet, ezzel együtt megnyugtatni Őt.

Azonban midenki tudta, abban a percben elég volt egy ember Jungkook mellé, hisz így is kissé zavarban volt, hogy szinte minden ott lévő Őt nézi, mikor ilyen állapotban van.

Ezek után letörölve könnyeit énekelt, mintha mi sem történt volna, s megpróbált erős maradni.

A tagok többször mentek oda hozzá, mint az elején, hisz tudták, Jungkooknak szüksége van rájuk, ahogy nekik is a Maknae mosolyára.

Taehyung is igyekezet gyakrabban bíztatni párját egy egy hosszabb, valamint jelentőségteljesebb érintéssel, ám ez nehéz volt neki, ugyanis Kook nem régiben elhullajtott könnyei majdhogynem Őt is sírásra késztették.

Legszívesebben zokogott volna, hogy így kell látnia szerelmét.

Mikor nem a színpadon voltak, hanem egy egy szünetben fújták ki magukat, Tae igyekezett Jungkook mellé férkőzni, majd átölelni a fiatalabbat, ezzel együtt bíztatóan simogatni, puszilgatni Őt.

A Maknaenek nem volt másra szüksége, csakis erre. Nem szeretett volna beszélni arról mit érez. Most nem.

Ezek mellett viszont hihetetlenül boldog volt. Úgy érezte a közönség valami csodálatos, ahogy London és - abból, amit eddig láttak - Európa is.

Hálás volt a szülőknek, testvéreknek, akik ott voltak, az armyknak, a staffosoknak és a tagoknak.

A koncert második fele szinte végig pörgött. Mindannyian egyre felszabadultabbak voltak.

Taehyung majdhogynem észrevehetetlen, ámde gyanús vigyoraival kecsegtette a fiatalabbat, egyre nagyobb és nagyobb mosolyt csempészve párja arcára.

A legfiatalabb kissé a koncert végén tört meg, hisz miközben a lelkes rajongókhoz intézte szavait, akaratlanul is könnyek szöktek szemébe, amik később egy kis sírássá alakultak.

Taehyungnak fájt ezt látni, ahogy a többieknek is. Viszont a Maknae párja volt az, aki eldöntötte, addig nem nyugszik, míg a fiatalabb nem lesz elégedett a saját teljesítményével.

Mindent meg fog tenni a szerelméért.

A koncertnek lassan vége lett a jelen lévők nagy bánatára, s a hét fiú - kik ma is keményen dolgoztak - mind elkönyvelték, ez volt az egyik legemlékezetesebb koncertjük.

Először Angliában, Európában turnéztak és bár nem mindig tűnt úgy, de mindannyian  meg voltak hatódva, emellett felhőtlenül boldogok voltak. Még Jungkook is.

Sőt, talán a Maknae volt a legboldogabb. Lenyűgöző volt a közönség. Épp ezért sajnálta, hogy nem tudta a maximumot nyújtani.

Legalább is Ő így érezte.

Rajta kívül mindenki biztos volt benne, Jungkook tökéletesen teljesített.

És mennyire igazuk volt.

A koncert után kissé felgyorsultak az események. Mindenki, - kinek ott volt egy - egy családtagja - el tudott egy két órát tölteni szeretteikkel, majd mindnyájan az este többi részét egy nagyon finom étteremben töltötték. Mind a hét tag, valamint Jungkook apukája, Hoseok testvére és apukája, Yoongi anyukája, Namjoon apukája és testvére, nem mellesleg Jimin testvére is.

Kétségkívül nagyon jól érezték magukat. Rengeteget beszélgettek, meséltek egymásnak, s ha akár pár óra erejéig, de elfelejtették minden gondjukat.

Mikor késő este, pontosabban kora hajnalban visszaértek a szállásra, mindenkinek fürdeni volt ereje, aztán leginkább pihenni és aludni.

Jungkook is így tett. Gyorsan megengedte a vizet és amilyen gyorsan csak tudott, letusolt, majd bebújt az ágyába - melyen párjával osztozkodott - és ott várta Taehyungot, amíg megmosakszik.

Betakarózott, fekete pulcsiának ujját lejjebb húzta, ezzel aféle biztonság érzetet teremtve magának.

Ekkor volt ideje gondolkodni a legutóbbi, igen mozgalmas napon. Most először jártak Londonban, ami elég nagy mérföldkőnek számított, ugyanis ezzel kezdetét vette a világ turnéjuk Európai része, mely elég sok új tapasztalatot, országot, valamint kultúrát foglalt magába.

Ennek hatására izgatott volt, várta a többi koncertet, a közönséget, azonban gondolatai közt folyamatosan ott motoszkált ezeknek a rossz oldala is.

Neki nem szabad táncolnia. Legalább is az elkövetkezendő pár fellépésen biztos nem.

Pár órával ezelőtt annyira jól érezte magát, teljesen felszabadult, hogy minderre egy cseppet sem gondolt. Minden bánata ellenére ez volt az egyik legemlékezetesebb, valamint legjobb estéje, hisz csodálatos volt a közönség, London, a koncert, az utána következő vacsora és az egész turné hangulata.

Aznap pedig megérkeztek Európába.

Büszke volt. Büszke volt az armykra. A bighitre. Magukra és mindenkire, aki egy kicsit is hozzátett eddigi céljaik eléréséhez. Ugyanakkor hálás is volt.

Mikor mindezekre gondolt, szinte el is felejtette, ami épp a szívét nyomta. Neki a tánc és az éneklés a lételeme. És most egy világkörüli turnén nem tud szabadon mozogni.

Rettenetesen fájt neki.

Olyan szinten megrémítette Őt, hogy egy pár kósza könnycsepp könnyedén folyt végig arcán, egyre csak hozva magával a negatívabbnál negatívabb gondolatokat.

Nem fog tudni maximálisan teljesíteni.

Az armyk nem lesznek elégedettek.

Nem akarja cserben hagyni a rajongókat.

Persze ez mind az ő fejében játszódott le így. A fanok ennél büszkébbem már nem is lehettek Jungkookra. Minden tagra azok voltak. Rendkívül kitartóak mind a héten. És a legjobbat hozzák ki magukból minden pillanatban. Ezen nem változtoznak, ha valakinek megsérül a lába vagy nem tud részt venni a fellépésen, esetleg ülnie kell. A lényeg, hogy mind jól legyenek.

Az armyk azt szeretnék, ha az összes tag boldog lenne.

Ők pedig nagy részt azok voltak. Most azonban Jungkook ahogy ott feküdt egyedül az ágyban, pulcsiába, s a takaróba burkolózva, oly annyira rosszul érezte magát. Miért most sérült le a lába?

A Maknae könnyei egyre inkább folytak, hisz önkrititkája most túl nagy elvárásokkal bombázta lelkét.

Taehyung ekkor lépett be közös szobájukba, majd amilyen gyorsan csak tudott, beférkőzött párja mellé.

Nem szólt semmit, hisz tudta, Jungkooknak mi a baja, tudta, hogy ide most nem kell semmi más, csak, hogy a legfiatalabb bízzon önmagában. Legyen büszke magára. Szerette volna mosolyogni látni a Maknaet.

Lassan átölelte mind két kezével párja derekát, ki neki háttal feküdt, s apró puszikat hintett annak hibátlan arcára.

Egyre jobban magához húzta, melynek hatására Jungkook könnyei már nem folytak. A fiatalabb füléhez hajolt, s még mindig Őt körül ölelve kezdte a bíztató szavakat suttogni:

- Ügyes voltál.

- Büszke vagyok rád.

- Minden rendben van.

- Gyönyörű vagy.

- Szeretlek.

Ezeket, valamint hasonló szavakat suttogott párja fülébe, miközben hátulról ölelve Őt bombázta csókokkal arcát. Egészen addig, míg Jungkookot elnyelte az álmok világa.

És hogy Taehyungnak sikerült - e meggyőznie a Maknaet?

Jungkook a következő koncerteken már gyönyörű, őszinte mosollyal az arcán szerepelt végig, s bár egyszer egyszer eleredtek könnyei, vagy eszébe jutott sérülése, azonban mindig felidézte az armyk, a tagok, a családja, valamint párja bíztató szavait és elhitte az igazságot. Tökéletesen teljesített és mindenki büszke volt rá. És ez így van a mai napig.

Sziasztok!

Sajnálom, hogy eddig nem igazán voltam aktív ennél a könyvemnél. Ihletem az van bőven, csupán a megírásával vagyok bajban egy két készülőben lévő egy részes történetnek. (Eddig ez is egy volt közülük.) 😅

Ez a story egy bizonyos koncertet ír le, de nem pont ugyanúgy, ahogy ott történt. Nagyrészt azért kitaláció, de ha van egyezés, akkor az azért van, mert néhány főbb momentumot beleírtam a történetbe. (Viszont ha valami oltári nagy baromság is került bele, aminek viszont köze nem volt a koncerthez, nyugodtan jelezzétek.) 🙂

Igazából egy kis érdekesség, hogy ez volt az a koncert, ahova majdnem eljutottam, ugyanis London két órányira van autóval onnan, ahol lakok, viszont amikor jegyet szerettem volna venni, már elfogyott. 😅😕
Szóval ezért is ihletett meg ennyire ez az egész.

Annak viszont örülök, hogy nagyon sokan eljutottak a fiúk koncertjére az európai turnéjuk során. 😃😃😃

Bár nem vagyok tökéletesen megelégedve a résszel és lehetnek benne helyesírási hibák, (amiket megpróbáltam kijavítani, szóval, ha láttok nyugodtan szóljatok) remélem azért elnyeri a tetszéseteket. 🙂❤️