Saitama

Egy nap telt el a gyűlés óta. A terv szerint a mi városunkkal kell kezdenünk és kiirtani minden kutyát egy pár kivételével. Meg kell tudnunk hol van a fészkük. Már nem érdekel hogy méltó ellenfélre találjak köztük. Kétszer is megpróbálták megölni Genost! Ez már személyes ügyem.

Mielőtt elindultunk volna Genos karolt át és gyengéd csókot lehelt ajkaimra.

-Saitama. Mi ketten legyőzzük őket! Ez nem a te és nem az én ügyem! Ez a miénk!

-Igazad van. De azért nagyon vigyázz magadra! Nem szeretek aggódni.

-Értettem mester!

-Fejezd be már a mesterezést! – Szorosan átöleltem. Fejünket egymáséinak szegeztük. Genos halk nevetéstől én is elkezdtem nevetni. Mindent meg fogunk oldani. Nem fogom hagyni hogy még egyszer baja essen.

Még vagy így voltunk pár percig mire ténylegesen elindultunk.

A szellemvárosban kezdtünk. Az elhagyatott házak között megbujt egy pár. Még nagyon kicsik voltak. Nem rég jöhettek ide az helyére amelyiket megöltem az nap este. Még egy hangyányit sem érték el annak a szintjét. Könnyű volt a kiirtásuk. Ahogy haladtunk Z-város lakott területei felé egyre kevesebben lettek. Mivel kevesen voltak inkább őket is kiirtottuk. A hatáskörünkbe tartozott még pár város. Annyi különbséggel hogy ott már más hősökkel is találkozhatunk. Persze csak elméletben. A városok nagyok és sokan egyedül indultak. Egyértelmű volt hogy nem fognak ott tartani ahol mi. Az irtást ott is megtartottuk. Sokkal nagyobbak voltak mint Z-városban. Nem hatottak meg. Legszívesebben mindegyikkel végeztem volna. De itt volt az a pont ahol életben hagytunk egyet. Ahogy a tervben is volt azonnal a fészek felé kezdett menekülni. Alakja menekülés közben torz volt. Nem illet rá a kutya jelző. Csak egy sötét paca volt ami próbálta menteni az életét. A sebesült lény egészen Q-városig menekült. A csatornába bújt el. Genos egyből leadta a drótot Q-város védelmezőjének őrkutyának. Elméletileg végig megy az információ minden S rangú hősön és segítőiken. Amíg ide érnek le kell foglalnunk őket hogy ne menekülhessenek el. Behatoltunk. Genos volt a hátvéd amíg én előre mentem. Egyre nagyobbak jöttek. Szinte szét bontották az egész csatorna rendszert. Ahogy egyre mélyebbre mentünk egy hatalmas morgást hallottunk. Megrepedt alattunk a föld. Ketté szakadt. Az egyik oldalon voltam én míg a másikon Genos. Oda akartam ugrani mellé de egy hatalmas fekete mancs lerántott a mélybe. Elszakadtam a szerelmemtől. Elborította a fejemet a düh. Kitombolva magam gyorsan kicsináltam a dögöket és gyors vissza siettem a föld szakadás helyére. Genos már nem volt ott. Helyette egy új alagút rendszer tárult elém. A lények labirintusa.

-Genos!!!- kiáltásomra nem jött válasz.
Meg kell találnom! Nem veszthettem el azt akit mindennél jobban szeretek!