Saitama

A reggel nagyon jól indul. Tegnap este meg kaptam amire vágytam. Genos csókja lágy, szenvedélyes és élvezetes volt. Ez azt jelentené hogy együtt vagyunk? Ezt meg kell beszélnem vele.

Ki mentem a konyhába kávét készíteni magamnak. Csak egyedül voltam. Genos ilyenkor már rég dolgozik. De én kávé nélkül el nem hagyom a házat az biztos.

Hirtelen apró lépteket kezdtem hallani. Az ablaktól jöttek. Mint ha valami lépkedne a falon. Most jelenleg nem érdekel hogy mi az. Még nem ittam meg a kávémat.

Csend lett és egy fekete alak betörte az ablakom.

-Saitama! Az új ruhámban legyőzhetetlen vagyok. Állj ki velem!

- Fizesd ki az ablakot! – Sonic volt az, és betörte az ablakom!

Lassan meg fogtam a kávémat, ittam egy kortyot, majd be húztam egyet Sonicnak aki kirepült az általa betört ablakon.

Ajánlom hogy kifizesse.

Miután befejeztem az italom felvettem a sárga ruhámat és magamra illesztettem a tartozékokat. Amikor kimentem a házból észre kellett vennem hogy Sonic eszméletlenül fekszik a betonon. Nem hagyhatom hogy meghalljon. Még is csak hős vagyok. Meg még nem mehet át a túlvilágra anélkül hogy nem fizette ki a kurva ablakom!

Felkaptam Sonicot a vállamra és elindultam vele a legközelebbi korházba. Kicsit olyan érzésem támadt mint ha Genost vinném.

A korházban az orvosok átvették tőlem és ellátták a sebeit. Ameddig ők ápolták őt én lementem a büfébe ahol volt néhány ingyen dolog amit zsebre tudtam vágni. Amikor vissza értem a korterméhez már az ájulásból is felkelt. A dokik ki mentek a korterméből és átadták nekem a terepet.

-Hali.

-Saitama! – Próbált felugrani de hiába, vissza esett az ágyba.

- Nem kéne ugrálnod. Tessék itt egy banán. – A büféből szerzett banánt rá raktam a hasára és le ültem a kortermében található székre.

-Köszönöm... – felvette a banánt és elkezdte enni, miután végzet felém fordult és mélyen a szemembe nézett. – Nem kell aggódnod vagy megütnöd újra. Ki fizetem az ablakot. Ez a mai veszteségem ára. – Fejét lefele hajtotta és szinte már bőgni kezdett.

- Ne! Ne kezdj el bőgni! – A fejét lassan felemeltem és kedvesen mosolyogtam rá. A mosolyomra megnyugodott és a szomorúsága eltűnt.

Ezután még ott maradtam vele egy darabig. Pontosabban addig amíg meg nem kapta az eredményeket arról hogy nem lettek komolyabb sérülései a fizikuma miatt és haza mehet.

Addig kérlelt amíg bele nem egyeztem abba hogy meg várom. Szerencsére hamar össze kapta magát és elindulhattunk.

A korház elött volt egy étterem ahol nagyon finom volt a felhozatal. Elő is kaptam a pénztárcámat hogy megnézzem mennyi pénzem van. Ahogy kutakodtam a pénztárcámban rá kellett jönnöm hogy nagyon le vagyok égve. Sonic oda lépett mellém és a kezét a vállamra rakta.

-Meg hívlak egy ebédre. Ezzel törlesztem azt hogy elhoztál a korházba. – A szemem szinte ragyoghatott ettől a mondattól és azonnal elfogadtam a meghívását.

Ahogy az étteremben helyet foglalva végig néztem az étlapon egyből meg rendeltem magamnak a legtöbbe kerülő és egyben leglaktatóbb ételt. Sonic meg csak szimplán salátát és egy kis halat kért. Nem tudja mi a jó.

Amikor kihozták az ételem csak csodálkozni tudtam a szépen feldíszített tányéron, a toronyban álló húsokra, az öntettel teli köreten. Nem is kellett több azonnal neki láttam az evésnek. Közben  pedig elkezdtem társalogni Soniccal. Nem is olyan rossz arc aminek hittem. Sőt! Élvezem is a társaságát. Tényleg olyan mint Genos. De nem hinném hogy olyan szemmel néznék Sonicra mint Genosra. Genos már úgy mond le is stoppolt. Genos a mindenemé vált. Ő a szerelmem az egytlenem. Sose csalnám meg.

Ahogy ennyit járt a fejemben, Genos jelent meg az éteremben. Ő és még egy pár S osztályú hős. Ott volt a zöld hajú kislány, a kigyúrt colos, meg a baseballos gyerek. Talán meg kéne jegyeznem a nevüket. Ahogy ettem tovább Genos azonnal ki szúrt engem. Kicsit idegesnek tűnt.

Genos

Mit akar az Saitamától!? Miért vannak együtt!? Nekem ez nagyon nem tetszik! A társaim felé fordultam.

-Én ma kihagyom a közös evést. – Meg sem vártam a válaszukat és oda mentem a mesterem és Sonic asztalához.

- Hali Genos! Sonic vett nekem kaját! – A mesterem nem vette észre hogy min vagyok ki akadva. De ahogy láttam már Sonic végzet. Akkor itt az ideje elbeszélgetnem vele.

-Sonic! – Meg fogtam a karjánál és kirángattam az épület elé.

- Na mi az forró fejű? Féltékeny vagy? Csak beszélgettünk nem kell kiakadnod.

- Miért esztek együtt!? – Szinte már lángoltam a méregtől.

- Félsz hogy ellopom? De kis édes. – Na itt lett elegem belőle.

- Porlaszt! – A fegyvereimmel azonnal rá lőttem. Csak egy kicsi kellett volna és eltalálom. Az elugrása után előrántott két kést a zsebéből és nekem rontott.

A támadásit könnyen ki tudtam kerülni és szerencsére nem olyanok a karjaim hogy egy kés beférjen az érintkezéseknél.

Ő is észrevette hogy így nem megy semmire, az arcomat kezdte el támadni. A gyorsasága miatt sose tudtam telibe találni. Amikor pedig tökéletes alkalma volt arra hogy kiszúrja a szemem, Saitama bukkant fel és egy ütéssel el intézte.

-Kösz a kaját. Ja és az ablakot ne felejtsd el. Genos. Menjünk haza. – Mosolya azonnal meg nyugtatott és hazáig követtem a mesteremet ahol megbeszéltük a dolgokat.

Végre egy pár vagyunk.