Genos

Egy kényelmes ágyban feküdtem. Arcomon éreztem az ablakon át sütő napsugarak melegét. A teret átjárta a mester illata. Jó volt így feküdni. Minden olyan nyugodt volt. De aztán eszembe jutott a szörny, a város és az ahogy a szörny egy csapással simán kiütött engem. Pontosan tudom ki menthetett meg. Saitama.... Arcom vörössé vált és testem gőzölögni kezdet. Azonnal felpattantam és ki eresztettem a gőzt. Egyből indultam is szörnyet keresni. Az utcák nyugodtak voltak amíg én belülről feldúlt. Hogy hagyhattam hogy megint ő mentsen meg!? Így sose lesz rám büszke! Miért ilyen nehéz ez? Csak rá tudok gondolni. Elveszi az eszem és nem tudok se a harca se a munkára koncentrálni.

Ahogy már B - város határán voltam. Láttam egy szörnyeteget. Csak egy átlagos kis szörny volt a hatalmas árny lényhez képest. Csak 3 méter magas volt. Olyan volt mint egy medve sün tüskékkel. Arca pedig mint egy emberé. Tört, zúzott és embert akart enni. Éppen egy csinos fiatal hölgyre emelte mancsát mikor elé álltam és egy apró mozdulattal elkaptam a kezét. A medve ijedt szemekkel nézett rám, próbált elmenekülni de semmit sem ért a szorításom ellen. A másik kezemet felé tartottam.

-Hamvasztás. - A lény eggyé vált a porral.

A hölgy akit megvédtem azonnal a nyakamba ugrott

-Köszönöm! Nagyon hálás vagyok! - A lány belecsimpaszkodott a nyakamba és egy apró puszit nyomott az arcomra.

Hamarosan a szebbnél szebb barátnői is körém gyűltek. Aláírást és fotót is kértek. Bókjaikkal próbáltak még közelebb kerülni hozzám.

-Olyan helyes vagy!

-Megfoghatom a karod!?

A lányok ellenére nekem még is csak egy emberen járt az eszem. Ezt a figyelmet és rajongást ő érdemelné meg. Nem én. A hölgyek szépen lassan eltűntek. A rúzs nyomaikat pedig arcomon hagyták amiket a ruhámmal elkezdtem letörölni. A műveletet egy ismerős hang zavarta meg.

-Hali Genos. - a mesterem volt az. Hangja nagyon vidám volt.

-Üdv Saitama mester! - Miután letöröltem a mesterem felé fordultam és egyenesen bele néztem a gyönyörű szemeibe. Belülről már lángoltam és reméltem hogy nem látta meg azt hogy mit töröltem le az arcomról.

-Bevásároltam. Akciós volt a hal! Meg kaptam új kupon füzetet! Ideje egy kiadós evésnek!- A mesterem nagyon boldog volt. Ettől nekem is mosolyognom kellett. Ki nem hagynám a lehetőséget hogy egy kis időt eltöltjek Saitamával.

-Induljunk haza mester!

Amikor haza értünk. Elkezdtünk főzni. Imádok a mesterrel főzni. Ritkán van ilyen alkalom de én mindig nagyon élvezem. Ahogy lassan elkészültünk az étellel leültünk enni, a hal nagyon finom lett mint mindig, mester tökéletesen fűszerez. Miután végeztünk én le takarítottam az asztalt. A tányérokat pedig elkezdtem elmosni. Miközben végeztem a dolgomat észre vettem hogy a mesterem figyel. De ez nem átlagos figyelés volt. Ez más volt. Miért nézhet így engem? Valamit rosszul csináltam? Vissza néztem rá de ő erre elkapta a fejét. De így is észre vettem egy számomra eddig nem észlelt dolgot. A mesterem elpirult? Miattam lenne ez? Amikor ezt gondoltam egy kis gőz jött ki a testemből és én is elpirultam. Amint végeztem feladatommal csak álltam egy helyben a földet bámulva. Mit kéne most tennem? A mesterem még mindig el van pirulva. És én pedig tanácstalan vagyok. Mit kéne tennem?

-Mester! Valami rosszat tettem?.. - Amikor ezt kimondtam Saitama felkapta fejét. Az arca piros volt. Szemei szinte mint egy csillag ragyogtak. Először habozott egy kicsit azzal hogy megszólaljon.

-Nem tettél semmi rosszat. Ezt miből gondolod? - A mesterem egy elég furcsa mosolyt vett fel az arcára. Nagyon aranyos volt. Le sem tudtam venni a szemem róla.
Oda mentem hozzá az előszobába és mellé ültem.

-Nem szoktál bámulni engem. Így nem tudtam mire gondoljak.- A mesterem még vörösebb lett. Ezen én is osztoztam vele.

-Nem kell semmi rosszra gondolnod. Ez semmiség. - Tudom hogy hazudik. Itt az alkalom amiről már oly rég álmodozok.

- Mester kérhetek valamit!?

- Mi az?

-Meg csókolhatlak!? - A mesterem és én is egyre vörösebbek lettünk. A különbség az hogy én remegtem a félelemtől hogy mit fog erre válaszolni. Szinte már olaj is folyt ki szememből.

A mesterem szembe ült velem. Közelebb jött hozzám. Karjait átfonta a csípöm kőrül és magához húzott. Kezeimet a nyakába raktam és én is közeledni kezdtem. Ajkaink gyengéden össze értek. Csókja forró volt és szenvedélyes. A nyelve szem pillantás alatt már az enyémhez érintkezett. A csókunk olyan élmény volt hogy szinte bele nyögtem. Amikor elváltunk egymástól bele néztem gyönyörű szemeibe. Az arca szebb volt mindennél, akár órákig is eltudnám így nézni. Lassan fel keltünk a padlóról és még utoljára a mesterem adott egy puszit az arcomra.

-Jó éjt Genos.

-Jó éjt Mester.

Ez volt életem legjóbb csókja. Hogy tudok minden nap egyre jóban belé szeretni?