Saitama

Járom az utcákat. A gonosz ma nem mutatta meg magát, de úgy is mással kell küzdenem.

Ahogy tegnap megmentettem és megöleltem Genost egy nagyon fura érzés kerített a hatalmába ami ellen még én sem tudok küzdeni.

Talán én bele szerettem Genosba?
Bele szerettem a szép szemeibe, a selymes hajába, a kedves mosolyába, a mennyei alakjába és lelkébe?
Talán ezt nevezik úgy hogy szerelem?

Az elmélkedésemet a telefonom csörgése zavarta meg. A hívó pedig Bang volt.

-Saitama! Szükségünk van a segítségedre!

-Miben?...

-Egy sötét árny szörny támadta meg Z-város északi részét! Genos is bajba került!

-Azonnal ott vagyok!

Ahogy meghallottam hogy Genos bajban van csak a megmentésére tudtam gondolni. A futásom pedig gyorsabb volt mint valaha.
A sebességemnek hála hamar a helyszínre értem. A szörny amivel pedig szembe találtam magam pont ugyan olyan volt mint ami az nap este meg támadta Genost. Az éles szemeivel pont engem nézet. A fogakkal teli szájából folyt a nyála. A fekete külseje pedig akkora volt mint három panel ház. Sokkal veszedelmesebb és nagyobb mint amivel találkoztam. A bosszú forrt a véremben. Tudtam hogy ennek a szörnynek az egyik csemetéje támadta meg őt. A haragom pedig egy gyors ütés formájában tört ki belőlem ami véget vetett a szörny életének. A szörny halálával pedig megint csak ő járt az eszembe.

-Hol van Genos!?- Fordultam idegesen Bang felé. Addig nem nyugodhatok meg mig nincs újra a karjaim közt, biztonságban. Érezni akarom hogy itt van velem.

-Nyugodj meg Saitama.. Ott fekszik.. -Az egyik fa tövébe mutatott ahol Genos ájultan feküdt. Úgy tűnt nincs baja igy nyugodtabb lettem. El kell vinnem őt innen. Hosszú volt számára ez a nap.

Oda mentem érte és felkaptam a karjaimba, majd haza indultam vele.
A hazafelé vezető úton pedig úgy vigyáztam rá mint a számomra legfontosabb kincsre.
Szerencsémre hamar oda is értünk a kis otthonunkhoz. Gyors bevittem a lakásba és gyengéden lefektettem őt az ágyamba.

Ahogy őt néztem csak az járt a fejembe hogy milyen lenne megcsókolni őt. A gondolataim lassan átvették az irányitást a testem fellett és egy forró csókot adtam annak akit szeretek. A csók átmelegítette a testemet és elöntött a boldogság. Nem tudom tovább tagadni magamnak. Bele szerettem Genosba.

Vajon ő is érez irántam valamit?