Genos

Az A-városban zavart keltő szörnyeteggel vívott harcom után végre bekerültem a top 10 S osztályú hős közé. A mesteremet ezen alkalomból már ez én általam elkészített vacsora mellett vártam. Úgy éreztem hogy a mai napon végre teljesülhet egy nagy álmom ami nem más mint hogy a mesterem végre büszke legyen rám. Szinte látom magam előtt ahogy kimondja „büszke vagyok rád Genos!” és ahogy ezt elképzeltem a szívem még gyorsabban kezdett el verni és már egy kis gőzt is ki kellett eresztenem magamból hogy megnyugodjak.

Amilyen hamar eltűnt a gőz olyan hamar jelent meg a mesterem is. Ahogyan belépet a kis lakásba azonnal észrevette a gőzölgő vacsorát az asztalon. Megdicsért az igyekezeteimért majd nyomban neki is látott az étkezésnek amit elég hamar be is fejezett. Mindig elcsodálkozom azon hogy tud robot alkatrészek nélkül ilyen gyorsan enni.

-Genos ez nagyon finom volt!- Újra izgatott lettem ideje elmondanom neki a híremet.

-Köszönöm! De most valami fontosat akarok mondani neked!-A szívem megint egyre hevesebben kezdett el verni.

-Mi az?

-Bekerültem a top 10 S osztályú hős közé!

-Ügyes vagy!-A mesterem arcán semmit sem láttam. Nem volt rám büszke. Olyan volt mint akit nem is érdekelt volna a teljesítményem. Talán valamit rosszul csináltam? Miért nem tudtam büszkévé tenni a számomra legfontosabb embert!?

Nem tudtam mit tegyek igy szinte menekülőre fogtam és elszaladtam a lakásból. A lelkem darabokra törött. Mit kéne tennem? Ez a kérdés visszhangzott a fejemben ahogy jártam a sötét utcákat amiket a maró fájdalmam és szomorúságom perzselt. Bárcsak ne érezném ezt az ürességet! Bárcsak büszke lenne rám!

Ahogy igy sétálgattam egyre csak azt véltem felfedezni hogy valaki követ engem. Ahogy hátra néztem nem láttam senkit de tudtam hogy ott van. Tudtam hogy jellenleg is velem néz farkas szemet. Olyan ismerősnek tűnt. Mintha megint az A-városban volnék. A szörnyeteg egyre közelebb jött hozzám már szinte hallottam a lélegzet vételét. A testem már készen állt a támadásra pont úgy ahogy a ővé. A környezett most neki kedvezett igy egy szem pillantás alatt mögöttem termet és leharapta a jóbb karomat. A ballal azonnal neki támadtam de szörnyeteg meg sem karcolódott. Jól tudtam hogy a lelki és testi állapotom miatt itt fog eljönni a végem.

A szörny támadott, én le engedtem a védelmem majd behunytam a szememet. A mesterem vidám arcát képzeltem magam elé ahogy kimondja „Büszke vagyok rád Genos!”. Azt hittem meghallok majd de akkor meghallottam egy nagy és ismerős csattanást. Kinyitottam a szemem és a mesterem állt előttem aki mint mindig egy csapással elintézte a támadómat. Arra számítottam hogy ezek után egy alapos fejmosást fogok kapni a mestertől de nagy meglepetésemre a mesterem hirtelen nagyon szorosan átölelt. Ölelése meleg és megnyugtató volt.

-Te hülye aggódtam érted! Ne merészelj még egyszer elfutni elölem!-A fejemet a nyak hajlatába fúrtam és azt kívántam hogy bárcsak igy tartana örökké. Azt hiszem bele szerettem ebbe az emberbe és az életem árán is büszkévé fogom tenni!