Az épület, aminek tetején Nessea otthagyta az isteni testvérpárt, az a SHIELD egyik fő épülete a város szélén. Az épület nem túl nagy ránézésre: huszonöt emeletes, patkó alapokon nyugszik, s kívülről nem lehetne megmondani, hogy valójában a fő bázis a felszín alatt kezdődik. Mínusz szinteken tartják a laboratóriumokat, fegyverszobákat, gyakorló helységeket, parkolókat. Az emeleteken az irodák, a konyha illetve a kórházi részleg kap helyet.

Azt hinné az ember, hogy egy ilyen hely tele van ügynökökkel, élettel, de nem. Csendes volt, kihalt. Thorék meglepve és kissé bizonytalanul sétáltak végig a sárgás neonfények által megvilágított folyosókon, nem tudva mihez kezdjenek a helyzettel. Minden lépésük hangosan visszaverődött a falakról, kellemetlen zavarba hozva őket, ahogy mind bennebb és bennebb haladtak a létesítmény szívében.

- Vajon miért hozott ide minket a sárkány? Mit kellene keresnünk? – suttogott Thor, ahogy el-elhaladtak az irodák elött. Furcsa mód minden ajtó tárva nyitva volt, a redőnyök felhúzva, rálátást biztosítva minden szobára.

- Inkább kit? Azt mondta, hogy vár ránk valaki. Ezt te is hallottad? – fordultak egy hang irányába mindketten az egyik elágazásnál. Némán biccentettek, ahogy a tekintetük találkozott, és óvatos léptekkel haladtak, hogy kiderítsék, ki van még itt rajtuk kívül.

A szobának, ahonnan a hangok jöttek, az volt az egyedüli, amelynek az ajtaja zárva és nincs belső elválasztó ablaka, mint az összes többinek, amik mellett elhaladtak. Mintha, azt akarnák, hogy ide nézzenek be. A hangok is felerősödtek: surlódás és kivehetetlen motyogás, ami azon nyomban elhalt, ahogy megálltak az ajtó elött.

 Ebben a feszült pillanatban, Loki a kilincs után nyúlt, de az ajtó másik oldalán lévő személy megelőzte.

Aztán két dolog történt: a lendületesen kivágódó nyílászáró orrba vágta a feketehajú szereplőnket, rákényszerítve, hogy begörnyedve hátráljon pár lépést. A másik dolog, pedig Thor és a mosdóból (igen, ez egy fürdőszoba volt, ezért nem volt belső ablaka) kilépő pillanatnyi elképedt megdermedése, amint szembe néztek.

 Egy fiatal vállig érő, fekete hajú ismerős arcvonású nő volt az, SHIELD-es egyenruhában. Csak álltak egymással szemben, mozdulatlanul, mintha attól félnének, ha csak megszólalnak, akkor a másikuk eltűnik, mint egy szellem.

 A pillanatot Loki fájdalmas felszisszenése törte meg, ahogy a törött orrát visszaigazította a helyére.

- Thor? – törte meg a csendet végül a nő.

- Sif? Hogy...? - nem tudta folytatni, mivel az említett beléfojtotta a szavakat egy öleléssel. Thor először fel se fogta mi történik, de amint érzékelte, hogy Sif tényleg fizikailag is jelen van és nem egy látomás, azonnal szorosan viszonozta a gesztust. Egyik se eresztette el a másikat.

- Én jól vagyok. Semmi gond. Tényleg. – szólalt meg Loki mellettük, véres kezével legyintve egyet.

- Mi történt a szemeddel? Hogy kerültök ide egyáltalán? – kérdi Sif, az ölelésből kibontakozva, ahogy jobban szemügyre veszi őket, majd izgatottan hozzáteszi - Hol vannak a többiek? Fandral, Hogun és Volstagg, ők is veletek vannak?

Thor barátai nevének hallatára elkomorul. Loki is kerüli Sif tekintetét.

- Sif... Sajnálom.

Pár perc néma csend után, Loki vette a bátorságot, hogy kérdezzen.

- Lady Sif, mit keresel itt? Miért ilyen üres az épület? Azt gondoltam, hogy miattam csak fegyverbe szöknek és díszkísérettel távozom majd. – hangja halk, beszéd közben keresztbe fonja a karjait és a falnak dőlve a folyosókat szemléli, már megszokásból is körültekintő. Mintha bármelyik pillanatban előugorhatnának az ügynökök, hogy lefogják.

- Hajnalban Fury azonnali hatállyal kiürítette az egész épületet. Mindenkit, kivéve..

- Téged. – villant Loki tekintete. – Miért?

- Egész mostanig és sem értettem. Parancsba adta, hogy őrködjek és tartsak távol minden ügynököt. Pár perce beszéltem vele és azt kérte, hogy fogadjam a vendégeket.

- Kiket? – hangzott Thor kérdése, mire Loki szemei akkorát fordultak, hogy csoda, hogy nem estek ki. Sif is megmosolyogta barátja lassú felfogását.

- Téged sem az éles elméd miatt szeretnek az emberek, testvérem. Minket vártak. Azt akarták, hogy egy ismerős arc fogadjon. Nehogy hanyatt-homlok elrohanjunk. De hát honnan tudták, hogy jövünk? Mi magunk se tudtuk. Válaszolj! – szegezte Sifnek a kérdéseit. 

Bár szavai nyersek voltak, hangja még mindig csendes. Loki gyanakodott. Nyugtalanította, ha valami nem úgy alakul, ahogy ő akarja. Ez a helyzet - mit helyzet? Ez a nap!- pedig végképp kicsúszott az irányítása alól.

- Nem tudom, Loki. De amit tudok, elmondom. Gyertek, üljünk le az irodámba és beszélgessünk.

Sif egy nagyobb irodaszoba felé invitálta a hercegeket és hellyel kínálta őket. Loki legszívesebben ráordított volna, de találkozott a tekintete a bátyáéval. A viszontlátás örömén kívül, Thor szeme is ugyanolyan nyugtalanságot tükrözött, mint az övé. Ez meglepte Lokit, ugyanakkor segített türelmet erőltetni magára. Ha már a mamlasz Thor is érzékel valamit, akkor nem lehet, hogy mindkettejük ösztöne tévedjen. Ez a vihar előtti csend.

Loki egy mesterkélt mosolyt vett fel, amivel helyet foglalt és Siffet nézte amint egy géppel babrált.

- Isztok valamit? – kérdezte Sif pillanatokkal azután, hogy Thor is helyet foglalt.

- Egy kanna hideg sört.

- Máris. Loki?

- Egy hideg Masala chai-t kérek. Köszönöm. – felelte Loki. – Most miért néztek így rám? Úgy hallottam finom.

Sif mosolyogva kiszolgálta a fiúkat, míg ők egymást győzködték és belemerültek a midgárdi teakultúrába.

Később Sif elmesélte, hogyan kötött ki Midgardon. Nem sokkal az után, hogy Thor elment felkutatni Surturt és a végtelen köveket, Odin elküldte egy küldetésre, a Földre, mint hírnököt és asgardi szövetségest a Shieldhez, így mutatva ki, hogy a két világ egymás szövetségese. Itt Thor vádlón testvérére néz, aki zavartalanul kavargatja a teáját.

- Sif – köszörüli meg a torkát Thor – Az nem Odin volt, hanem Loki. Felvette atyánk képét és uralkodott.

Sifet egyáltalán nem lepte meg a hír.

- Tudom. És köszönöm.

- Hogy mi? – néztek fel egyszerre a fiúk.

- Hiszen Loki elárult, átvert. Miért köszönöd? – értetlenkedik mennydörögve az isten. Ez Lokit mulattatja, ugyanakkor ő is kíváncsian néz Sifre.

- Azért, mert ha nem tett volna így, akkor most én is értelmetlen halált haltam volna, mint a barátaink. Ezért köszönöm, hogy, még ha önző célokból is, de megmentettél. – mind a ketten Lokit nézték. Az istenség mintha zavarban lett volna, csak bólintott, végig a teáscsészét fürkészve a kezében. Majd mintha villámcsapás érte volna, egy szempillantás alatt Sifre nézett.

- Honnan tudtad? – látva a zavart tekinteteket gyorsan kifejtette – Thor közölte, hogy én voltam Odin képében, te pedig azt válaszoltad, hogy tudod. Honnan?

Megértve Lokit, Thor is számonkérőn nézett a harcosra. Sif beharapta alsó ajkát.

- Mivel találkoztam vele a Földön.

Többet nem tudott mondani, mert ekkor kicsapódott az iroda ajtaja és Coulson ügynök lépett be rajta.

- Fury várja magukat az irodájában.

Loki arcáról a neheztelés, amit azért érzet, mert meg merték őket zavarni egy ilyen beszélgetés kellős közepén, azonnal átment rémült csodálkozásba. Persze csak egy pillanatig, majd gyorsan felvette a fensőségesebb, lenéző modorát.

Milyen izgalmas a hanghordozás a nyelvben. Egy egyszerű mondat mind pl., Nahát, maga életben van! Micsoda öröm! két embertől, képes két teljesen más kontextust adni az egész mondatnak. Míg az egyik helyzetben kirobbanó örömmel és csontropogtató öleléssel tálalják, addig ugyan ezeket a szavakat kínálhatják ugyanebben a sorrendben bő szarkazmussal átitatva, hogy a szavak súlyától leszakadhatna az épület. Az olvasónak nem nehéz kitalálnia, melyik istenség melyik alternatívát választotta, hogy magát előadhassa.

Coulson elkísérte őket az ajtóig, jelentette érkezésüket, majd távozott.

Az iroda tágasabb volt, mint a többi. Egy hatalmas ovális alakú asztal volt középen, az egyik falon szekrénysor, míg a másik oldalon egy hatalmas tévé képernyő volt, ami beborította az egész falat. Az ajtóval szemközti fal tiszta üvegablakból állt, kilátást biztosítva a bent levők számára. E ablak elött állt Fury igazgató, hátratett kézzel. Mikor a vendégek beléptek nem fordult meg. Tovább nézte a tájat, mint aki a gondolatai rabja.

- Még várnunk kell pár percet, míg mindenki megérkezik. Addig is foglaljanak helyet. Ön nem, Lady Vanir ügynök – szólt Sifre – Maga elmehet.

- De uram – ráncolta a szemöldökét Sif.

- Ez nem javaslat, ügynök. Hanem parancs. – Fury hangja csendes volt, mégis ostorcsapásnak érződött a csendben.

- Igen uram. – azzal a harcos amazon távozott a helységből.

A két testvér zavartan nézett össze. Thor váll rándítva némán leült. Loki ugyanakkor mérges volt. Megszakították a Siffel való társalgásukat, és ez felettébb bosszantotta. Annyi kérdés, amire nem kapott választ: megmentették őt? ŐT? Miért? Hogyan? Ki? Mit keresnek itt? Sif mikor találkozott Odinnal? Hogy nincs még bilincsben? Mit akar Fury? És ez csak így kapásból, de még ezer száguldozik a fejében. Loki érezte, hogy legszívesebben felhúzná a nyúlcipőt és vissza se néz. Mostanra koktélozhatna egy nevesincs kis településen, valahol a világban. Ám ekkor eszébe jutottak a sárkány szavai. Egy herceg nem hátrál meg. És ő herceg. Nem feltétlenül a becsületes, hanem inkább a kíváncsi fajta. Így hát kihúzta magát és egye-fene alapon kecsesen a testvére mellé ült. És vártak. Nem tudták biztosan, hogy kikre várnak, de volt egy sejtésük, hogy a bosszúállókra.

- Mint két gyerek az igazgatónál, akik a szüleiket várják. – motyogta a csínytevés istene, ahogy Thorral együtt a fali órát nézték.