Hajnalban Jeongguk már az edzőtéren volt kint az épület mögött, és megvárta míg mindenki ide ért.Nem tetszett neki,hogy a hanyagság sokakon megmutatkozik vele szemben, számára ez a felé mutatott tiszteletlenség volt.Úgy tervezte,hogy két órát gyakorolnak, míg felméri,ki miben jó, utána pedig megismeri az újakat.De ahogy szétnézett ezen a pár maroknyi szerencsétlenen -mert annak tartotta őket, és nem sokat tévedett -, már tudta,hogy szigorúbbnak kell lennie,mint valaha volt az új tagokkal.Egy golyót fellőtt a levegőbe,azonnal hatalmas csend lett a férfiak és nők közt.

Hát ezek meg mit keresnek itt?

-Mióta veszünk be nőket is ebbe?-tette helyére a fegyverét, és közelebb sétált.-Tudtommal ide erő kell és elszántság.Nem menstruálós nyáladzás.

Jungkooknak a női tagok annyit jelentettek,mint hátrányt, ezért folyton elküldette őket régebben is.Mostanra már mindegy,kit vesznek fel ide?Szerinte elgyengült a Maffia nélküle, és nincs ki újra feltöltené őket.

-Na jól van.Meglátjuk,mit kezdhetünk veletek.Talán porfogónak jók lesztek.-sóhajtott és belekezdett eredeti mondandójába.-Megkérdezhetném,mi nem volt tegnap világos nektek?Azt mondtam hogy reggel hatra Mindenkinek itt kell lennie!Erre itt van fél hét és csak bámészkodtok! Mire vagytok jók egyáltalán?! Minek vagytok itt?!

Megszeppenve figyelték őt,nem mertek durva hangnemével szembe menni,sem pedig belekötni,hisz tudták már hogy mivel jár.Bár honnan tudnák igazán, élőben sosem látták, JeongGuk valójában meddig képes elmenni azért,amit akar.Most majd meg tudják.

-Kiválogatjuk a hasznosabbakat és tehetségesebbeket,akik meg nem jó semmire,azoknak legyen meglepetés.-mosolyodott el és intett egyet a kék hajúnak.Az előtte termett és meghajolva tekintett fel kiképzője arcára.-Hozd ki az összes fegyvert.Legyen itt minden gondosan előttem.Vigyél még valakit magaddal.Tíz perc múlva itt legyen előttem mind.

-Igenis!Kang,Joon, hallottátok, indulás!-mentek be hárman a fegyverekért.Mikor már az összes Jungkook lábai előtt hevert, szétosztotta az emberek között.Kiadott egy bizonyos célpontot, és kezdődött is a lövészet.Míg járta a sorokat és állítgatta be a kezeiket, miként a legjobb, feltűnt neki egy fiú.Haja korom fekete volt, arcán egy könnycsepp tetoválással,ami börtön tetkó volt.Alig lehetett 18, mégis mit követhetett el?Vagy valami más miatt van ott? Guk kíváncsi lett.

-Hé te, sötétség!-szólt oda neki,az említett a fegyvert letette és odafutva meghajolt.-Mi a neved?

-HaeJae.-hangja tiszta volt, és határozott.

-Mi a bűnöd?-bökött az tetoválásra és zsebre tette kezét.A fiú egy ideig hallgatott,de tudta hogy ha JeongGuk azt akarja,akkor már pedig ki fogja belőle szedni az igazságot, így nem éri meg sem hazudni,sem terelni a dolgot.

-A húgom nagyon beteg lett..Nem tudják mennyi ideje van még, egyenlőre lassan két évet maradt velünk,de hogy mennyi van még..? Nem tudni..Így verekedtem pénzért,hogy a kezeléseire legyen elég összeg.

-Szóval két évig csináltad ezt.Szüleid?

-Apám itt halt meg,a neve Jaehyun,anyám pedig nem rég elhagyott minket egy másik családért.Így nekem kell a húgommal törődni.

-Hol van most?

-Főnök megengedte,hogy fent az egyik szobában lehessen, míg meg nem gyógyul.Még csak 8 éves.-hajtotta le fejét a gondolatra,de ahogy eszébe jutott ki előtt áll,gyorsan rendezte magát, és ismét felnézett, vörös szemei viszont elárulták őt.

-Rendben van.Menj vissza.-Szóval mégsem börtön hanem szegénység és betegség.Guk nagyon jól tudta,hogy ez milyen dolog, így nem is firtatta tovább,mert csak gyengíti ezzel a fiatalabbat.Amikor végeztek mindennel,a gyengébbeket kiszedte a sorból, így abból a sok emberből kb maradtak 24-en.

-Szégyen,hogy ennyien maradtak csak,akik használhatóak.Na és csak most jön a legszebb része.Volt már része bárkinek is gyilkosságban?

A legtöbben bólogattak,de elég bizonytalanul.Megtörölte JeongGuk az arcát,majd fegyvert adott ki ismét, ám mindenkinek olyat,ami a neki megfelelőt gondolta, és amiben jó volt.Megkért néhány őrt,hogy fogják el a selejteseket és kössék ki őket.

-Kivel ők már nem használhatóak és tudnak a Maffiától,nem térhetnek vissza haza többé árulóként.Most az a feladat,hogy pontosan őket találjátok el,pontosan ott, ahová kérem.Az első:Szív!-fellőtt kettőt az égbe, és az öldöklés elindult.Többek ereiben is megfagyott a vér arra a gondolatra,hogy a barátjukat vagy akárkit,aki hozzátartozó,meg kell ölnie.-Aki nem teszi azt amire kértem,megy melléjük a sorba! Váltás májra és tüdőre!Ne kíméljétek őket! Élesben sem lesz másképp!Öljetek,vagy titeket ölnek!

Lassan mindenki sorba teljesítette a parancsot, míg meg nem halt az a rengeteg ember.A testeket az őrök elvitték és eltakarítottak mindent.A fegyvereket tisztították és vissza kerültek a helyükre.

-Sorba!-sorakoztatta maga előtt Jungkook a 24 újat.-Nos,ez a banda itt az,aki még talán túlélne egy kisebb párbajt.De egyenlőre egy nagy terv véghezvitelébe vagy bevetésbe még meghalna.Holnap után délben itt folytatjuk!

Meghajolt mindenki, így ő is ezt tette,ami sokakat meglepett,majd besétált az épületbe.Félre ne értse bárki is.Jungkook tisztelte azt,ha valaki ténylegesen tehetséges és viheti valamire, főleg hogyha akarja is.Nagyon elszánt volt a csapattal való további terveket illetően.
Egy valamit senki sem tudott, míg az első kiképzés lezajlott.Valaki figyelte őket.Valaki,aki dühös és féltékeny volt a gyilkosra, és egykoron legjobb barátjaként tartotta Jeonggukot.Jimin habár kereste őt sokáig, mégis hogy vissza tért, keserűséggel töltötte el.És már tervezte azt,hogy mit tehetne a férfi ellen.Azt akarta hogy vissza kapja azt,amit úgy érzett jár neki, és azért bármit megtett volna.

Bármit.

Azon töprengett magában,hogy segítséget kér valakitől, és Jungkook ellen fordul,kinek őrült megszállottságaitól és kegyetlenségeitől mindenki félt, még titkon Jimin is.