Jungkook már kora reggel az utcákat szelte autójával.Szerette azt a nyamvadt Mustangot,mert bármit túlélt az a kocsi.
Igyekezett egészen Szöul csendesebb kerületeibe,ugyan is abban az időben még volt egy barátja, kitől beszerezte a fegyvereket, töltényeket és ezekhez hasonlókat.Leparkolt a bolt előtt és felnézett rá.

De rég volt..

Kiszállt és besietett az áruházba.De nem az várta,amire számított.A ruha üzlet helyett egy lepukkant üres helyiséget talált.Össze ráncolta homlokát és sóhajtott.Hova tűnt minden?Nyitva az ajtó,az egész hely felforgatva, és eszmétlen kutyaszag volt bent.
Kiment inkább onnan mielőtt valaki megemlítené az ott létét amit elvileg nem szabadott volna,mint ahogy az sem hogy ő egyáltalán életben legyen.
Előkereste az akkori számot és tárcsázni kezdte,de hiába.

Mérlegelt egy darabig, aztán úgy döntött a Maffiánál utánna jár.Így ismét beírta a jól ismert számot.Pillanatokon belül Jimin megszólalt a telefonban.

-Igen?-nyúzott hangja azt sugallta hogy nem rég kelhetett fel.

-Hol van?!

-..Ki?

-Ki?Ki?! Hát SungWoo! Itt állok a bolt előtt,de az egész felforgatva, és még ennek tetejébe kutyaszag van! ...Jimin?-kérdezett vissza a gyilkos, miután csak halk nevetést hallott egy ideje.

-Húh...! Bocs,de vicces ahogy kiakadsz! Woo már vagy fél éve intézetben van. Megőrült és bezárták.Nem messze van egy pszichiátriai intézmény,ott van a második emeleten.Menj be hozzá, már ha szerencséd lesz.-tette hozzá a végén gyorsan.Kérdő tekintettel bámult Kook maga elé,amit persze a vonal túl oldalán lévő férfi nem láthatta.Nem akarta elhinni,hogy Dél-Korea egyik legnagyobb illegális árusa megőrült,mégpedig ő volt az,aki az olasz maffiával is tárgyalt, sőt még meg is fenyegette őket, mégis túlélte.Megrázta fejét és elindult az autóval az említett helyre.

-Hogy érted hogy ha szerencsém lesz?

-Szerinted mindenki elfelejtett téged? Még mindig hallani a visszhangját a tetteidnek.-jött a válasz szórakozott hangon.Jimin észre sem vette a hangsúlyt,de Jeongguk érezte benne a gúnyt és a megvetést.Igyekezett vissza fogni magát és egy csípősebb, mégis kulturáltabb választ adni.

-Ez is azt mutatja,hogy Megint jó munkát végeztem.-emelte ki a szót,hogy éreztesse:ne próbáljon belé állni,mert ma nincs hangulatában.Nameg persze a fasz méregetés végett is.Ez mindig is így ment a férfiak között,ez náluk sem ment másképp.

Miután Jimin lerakta a telefont, addigra Guk is kiszállt a kocsiból és felnézett az épületre.Fehér-zöld falai kopottak lettek az évek alatt és kifakultak.Rozsdás kapuját kinyitva az nyikorogva adta a férfi tudtára,hogy nem mai darab.Átsétált a hosszú járdán egészen a megfelelő ajtóig.Mély levegőt vett és benyitott a nővérektől nyüzsgő szintre.
Céltudatosan ment a pulthoz,hol egy negyvenes szemüveges nő nézett vissza rá.

-Segíthetek?-hangja mély volt és unott.

-Lee SungWoo-hoz jöttem.

-Sajnálom fiatalember, még nincs látogatási idő! Jöjjön vissza később!-parancsolta ki Jungkookot megszokott monoton hangon.

Kinyírjam,vagy ne?

Kooknak ilyesmik jártak a fejében,hisz ha felismerték volna őt, egyértelműen hogy az előbbit kellett volna tennie.Bólintva kiment az épületből.Kifelé menet rásandított a táblára,ami azt mutatta hogy a másodikon vannak a durvább esetek.Így kint észrevétlenül felmászott az adott emeletre, és bemászott a folyosó egy eldugott részén.Még szerencse hogy az ablak nyitva volt..holott nem is lehetne csak úgy szabadon hagyni mert kiugorhatnak a betegek ha annyira begolyóznak..

Halkan végig sétált a szobák előtt és megpillantotta a névtáblát.

Lee SungWoo

Nagyszerű!
Bement és körül nézett.A szobában egy ágy volt,egy asztal és szék,meg egy kisebb szekrény.Az ablak mellett ült SungWoo kizárva mindent csak a táj szépségére szentelve figyelmét.
Becsukódott az ajtó,erre már felfigyelt.

-Mondtam már hogy én nem eszek abból az ehetetlen moslékból!-csattant fel hátra fordulva,ám amint meglátta,ki tartózkodik bent,elsápadt.-Azt a kurva eget..

-És a kaja sem jó..azt hittem legalább annyit tudnak hogy kell főzni..-borzadt el Jeongguk csalódottan.

-Nem tudnak ezek semmit.-rázta fejét az üzletember.Felkelt helyéről és közelebb ment a gyilkoshoz.-Hogy lehetsz itt?

-Bemásztam.

-Ajj,te fasz! Nem úgy értem! Hogyan élted túl?

-Tudod hogy ki vagyok.-mosolyodott el ennyivel lezárva.Valami azt súgta neki hogy ne árulja el visszatérte valódi okát.Jobb is így,ha minél kevesebben tudják.Nem kell a felesleges felhajtás.

-Persze,persze..-legyintett hanyagul Woo.

-Jimin elmondta hogy kerültél ide.Figyelj én nem-

-Jimin?-kérdezett vissza közbe vágva kimérten,mintha haragudna az említettre.

-Igen, ő.-bólintott a gyilkos az ágy szélére ülve és onnan figyelte,ahogy barátjának arca ismét színt vált. Ezúttal azonban egy paradicsomhoz lehetett volna őt hasonlítani.

-Mit mondott?

-Hogy megőrültél.De szerintem ez h-

-Megőrültem? Megőrültem?! Az az áruló miatt vagyok most itt!-kiáltotta el magát és az asztalra csapott.-Ha nem köpött volna a levesembe,akkor minden faszán menne továbbá is!

-Áruló? Hogy érted?!-kezdte érdekelni Jungkookot is a történet.Miről nem tud még?

-Jungkook,Jimin bemártott minden egyes illegális kereskedőt!Mindenkit aki a barátja volt!-mondta mérgesen és halkan hozzá tette.-Téged is be akart mártani..

-Jimin..? Biztos ugyan arról a személyről beszélünk?

-Guk ne nézz hülyének!-tárta szét kezeit tehetetlenül.

-Hát tekintve hogy hol vagyunk..-jegyezte meg,majd vissza tért a témához.-És én erről miért nem tudok?

-Az egész maffia elől eltitkolta.Annyit tudnak hogy valaki lebuktatta őket.Vakon bíznak Jiminbe, még Yoongi is!Azok a kereskedők nektek is vitt be egy S mást, én is! Eltusoltak mindent szép csendben, míg ő nagyobb rangra került Yoongi szemében!Eljátszotta a szentet és hogy őt mennyire bosszantja a történés!Szégyen..-háborgott tovább, míg Jungkook csak csendben gondolkozott.Nagyon félre ismerhette őt,ha ilyen árulásra vetemedett.De egyenlőre nem fog még szólni semmit,csak figyeli Jimint.Ezt már eldöntötte.

Jungkook felkelve lassan sétálva elmélkedett,mi mindent nem tud még,amit nem mondtak el neki Yoongiék.

-De..rám már itt sok minden nem várhat.Mármint..engem innen már nem engednek ki mert nem tartanak normálisnak,holott jobban képben vagyok mint máskor!-bosszankodott a páciens,de Guk ezzel is tudott volna vitatkozni,ha nem merült volna el teljesen a gondolataiba.-Rám fogták,hogy elborult az elmém,hangokat hallok és ilyesféle idiótaságok!Mind ez miatta van!Miatta rohadok itt!Nekem lőttek..

-Nem mond ezt..Mindenkire vár valaki vagy valami, és ez előbb utóbb megjelenik, rád például vár a..-kereste a megfelelő nyugtató szót, és pont ekkor látta,mikor a haverja orvosa egy nővérrel róla beszél.-..a pszichiáter.

-Mi?

-Még vissza jövök!-mászott ki az ablakon és elkezdett lefelé igyekezni.

-Nem merj itt hagyni..!-szólt utána halkan kiabálva -már ha ez lehetséges- és még hallani lehetett a nővér hangját.

Guk gyorsan lemászott és elsietett vissza a kocsihoz,mibe beülve úgy sietett el onnan,ahogy csak tudott.

-Vajon miről kellene még tudnom?-tűnődött el hangosan és piercingjét kezdte piszkálni nyelvével.

Nem gondolod,hogy ő hazudik?

-Miért hazudna?-suttogta maga elé.

Hogy összeugrasszon titeket? Bár akkor hogy került be abba a nyamvadt helyre..?

-Nem tudom miért nem tűnsz már el a fejemből..-pillantott tükörképére a visszapillantóba.

Mert szeretsz Guk.Már egy éve boldogítalak.

-Hagynál gondolkodni?!Miért titkolhatták ezt el?-gondolkodott el elmélyülten.

Miért,neked mi okod van titkolni engem előlük?

-Mert azt hinnék megőrültem..

Nem lenne meglepő azok után ami történt veled.Az a rengeteg kés döfés,láncon tartás, éhezés és ennél durvábbak.. még téged is átformált..

-Kuss.

Tudod hogy igazam van

-Fogd be.

De a legmélyebb pont az öcséd volt,nem igaz?

-FOGD BE A POFÁDAT!-Kiáltotta el magát a kormányra csapva bosszúsan.A hang.Ez a hang már egy éve Jungkook fejében volt és időnként meg is szólal.Nem tud róla senki,hogy létezik,csak is egyedül Guk.Volt,mikor azt hitte csak beképzeli,de azt is hitte már hogy megőrült.És valóban ez volt a megfelelő válasz tudaton kívül.Jungkook megőrült a bezártságtól és olyanoktól, amit szájra sem vennének egyesek.De igaz,a legfájóbb az eltitkolt kisöcsének halálával való fenyegetés volt.Fel sem foghatta,hogy van egy öccse,mikor máris annak élete lett a tét.Igaz,csak fél testvére,akit nevelő intézetbe adtak, Taehyung pesig kivette őt onnan, miután megtudta hogy van benne Jeon vér.

Ezek mellett az is foglalkoztatta,Jimin miért akarta őt bemártani? Egy maffia tagja felnyomja a zsaruknál a társát?Miért? Ezzel magát is veszélybe sodorja.Jungkook ha valamit,egy dolgot nagyon tisztelt.Ez nem más,mint a bizalom.Már amikor nem szándékosan kellett valakinek a bizalmába férkőznie az érdek végett.
Gondolatait telefonja zavarta meg.A kijelzőt meg sem nézve vette fel a hívást.

-Mivan?-morgott kicsit sem kedvesen és lefordult a maffia központja felé vezető útra.Halk kuncogás hallatszott a vonal túlsó oldalán,mit JeongGuk bármikor felismerne.

-Ejnye Kooksie..-mély hangja igyekezett hatni a gyilkos érzelmeire, de a megszokottól már nincs mitől tartani.Nem mintha Jungkook valaha is tartott volna ettől az embertől.-Hát így kell a drága barátodat üdvözölni?

-Te sosem leszel a barátom,te szemét!-emelte fel hangját leparkolva.Kicsatolta magát, és megtámaszkodott a kormányon.

-Ugyan Jungkook, igazán megkedvelhettél volna már!

-Már évek óta meg akarlak ölni Taehyung..az életben nem foglak megkedvelni.-unottan, mégis kíváncsian várta mi fog következni.Gondolt már arra,hogy nem kellene jelenleg besétálni a Maffiába ahogy most is tette,de tisztában volt az ellensége ész járásával, Taehyung megszerezte Jungkook számát, idő kérdése, hogy bemérje őt és vadásszon rá és ez még kapóra jöhet.

-Tisztában vagy azzal,hogy nem menekülhetsz sokáig? El foglak kapni,Jeon!-vált türelmetlenné Taehyung hangja és hallhatóan kortyolt egyet az italából.Már válaszolt volna,mikor meghallotta a háttérben sikoltozó, szenvedő hangot.Szívének nem kellett volna, de össze szorult.Ismerte azt a tagot,akit jelenleg kínoztak, hasonlóak a személyiségük, és ez egyszerre szórakoztatta és bosszantotta Jungkookot.

Szedd össze magad! Te JeongGuk vagy! Egy hírhedt sorozatgyilkos!

Fogait össze szorítva besétált az A szárnyba és haladt a lépcső felé.Megvárta, míg mindenki eltűnik mellőle,majd mérgesen megszólalt.

-Alig várom,hogy újra találkozzunk!Ugyan is,ha csak egyszer meglátlak valahol,kivégezlek úgy,ahogy te kínoztál engem!-csapta rá a telefont,ezzel egy időben Yoongi sétált le a lépcső fordulóba Hoseok társaságában.A főnök elmosolyodott mindent tudóan és megszólalt.

-Dühösnek tűnsz..Baj van?-pontosan tudta,mi a problémája.Vagyis azt gondolta.-Úgy nézel ki,mint aki már nem tudja,kire legyen jobban mérges.

-Yoongi..Jimin elárult minket.-ráncolta össze homlokát az említett viselkedése révén.Minek örül ennyire? Miért viselkedik ő is ilyen.. szórakozottan Jungkook problémájával szemben?
Jimin neve hallatán míg Yoongi bólogatott,Hoseok értetlenül nézett a mellette állóra.

-Tessék?-akadt ki és már ment is volna a riasztó felé,amit van,hogy akkor nyomnak meg,ha össze akarnak hívni mindenkit,vagy bármi baj történt,de Yoongi vissza húzta.

-Ne csináld.

-Hogy tudod ezt ilyen nyugodtan..-megakadtak Guk szavai a torkában,mikor leesett neki a helyzet.Elszörnyedve gondolt arra,hogy az örökösen papoló, árulást nem tűrő főnöke miért reagált ilyen semlegesen.

-Jeong, én nem tudtam mit tenni!Jimin volt az egyetlen utánad,aki tartotta a Maffia pillérjeit, és -

-És akkor az ilyen árulókat,mint ő, tűrni kell?! Éppen te mondod ezt?!-kiabálta hitetlenkedve, és rágyújtva kifújta a füstöt.-Mit gondoltál? Majd ha egyszer megtörtént, többször nem fog?

-Jeon,tudd kivel beszé-

-Nem te tanítottad mindenkinek,hogy az árulást nem tűrjük?!-vágott szavába könnyes szemekkel HoSeok.Tévedés ne essék, ő nem gyengeségből hullatta könnyeit.Azért,mert ő végig itt volt, és a legjobb barátai, szinte testvérei árulták el őt is, és ki tudja még hány embert a tagok közt,ki nem tudott Jiminről és az akciójáról.
Míg ők ketten vitatkoztak, Jungkook már azon kattogott, miként fogja tönkretenni volt legjobb barátját.Megbízott Jiminben,az életét is rábízta.Bár mélyen érintette a sorozatgyilkost már maga a gondolat is,nem a szomorúság vezette őt.Sőt,semmi ilyesmit nem érzett.Nem.Őt a bosszú vezérelte.A mély,fortyongó,vulkánként kitörni vágyó düh, és alig várta,hogy ezt Jiminre zúdíthassa..