Linda's POV
Még pedig a Danubius szálloda kulcsai voltak azok. Nem egyszer jártam már ott, így álmomból felébresztve is megismerem. Felálltam a kanapé mellől és hangtalanul a konyhaszigethez osontam, vigyázva hogy ne ébresszem fel Chanyeolt. Felkapcsoltam egy kis fényű lámpát és átnéztem a sziget fölött, így rálátást nyerhettem a kanapémon fekvő óriásra. Csak most vettem észre hogy fekete haja össze-vissza áll, karjai pedig ernyedten lógnak le. Befejezve Chanyeol stírölését, a hűtőhöz léptem és kivettem egy energiaitalt -mert még volt egy utam vissza a fővárosba- ígyhát még szükségem lesz rá, hiszen már most is majd' elalszom. Léptem volna egyet oldalra hogy becsukjam a hűtő ajtaját, de a mozdulat során fájdalom nyilallt a lábamba. Szinte el is felejtettem hogy a minap összeverettem magam. Mindegy most van jobb dolgom is mint hogy a sebeim nyalogassam. Végül sikerült bezárni a hűtő ajtót, éppen fordultam volna vissza a szigethez amikoris nyávogást hallottam a nappali felől. Odakaptam a fejem és láttam ahogy a macskám, Mochi bizalmatlanul néz Chanyeol-ra majd rám.
-Mochi, menj onnan!- utasítottam a cicám, de az nem tágított, továbbra is Yeol-t fixírozta, majd a mellkasára ugrott és összegömbölyödve elaludt. Megmosolyogtam a jelenetet és jobb kezemben a Hell-el a kanapé felé indultam hogy leszedjem a tíz kilós macskám a Yoda fülű egyed tüdejéről. Igen a cicám tíz kilót nyom ugyanis ő egy Maine Coon azok meg bazi nagyok, azért is vettem ilyet mert szeretem a nagymacskákat. Odaérve hónom alá vettem Mochit aki egy nyávogással díjazta az ötletem. Elvittem a vendégszobába, letettem az ágyra és kifelé menet rázártam az ajtót. Lementem a garázsba ahol rögtön beültem az autómba, ahol lepakoltam a kezemből az energiaitalt és élőkerestem a kulcsot. Beizzítottam a motort, kinyitottam a garázskaput és kihajtottam rajta. Bezártam a kaput és kimentem a feljárón. El akartam indulni, de szöget ütött a fejembe az hogy nem tudom hogy hova kell mennem. Előhalásztam a telefonom a zsebemből és végig gondoltam hogy melyik kerületbe voltunk amikor Chanyeol megpróbált megmenteni. Eszembe jutott így beírtam a Google-ba az adott kerületet és a hotel címét. Szerencsére hamar megtaláltam a címet, amit beírtam a navigációs rendszerbe. Végre sikerült elindulnom a jól ismert úton. Sietnem kéne hogy vissza érjek mire Chanyeol felébred, de mit
ad Isten minden piros lámpát kikapok. A lámpáknál álláskor legalább van időm meginni a magas koffein tartalmú mérget.
Eltelik egy fél óra mire a hotelhez jutok. Leparkolok a hotel parkolójába és bemegyek a hallba.
-Jó estét! Segíthetek?- kérdezi a recepciós lány a hátam mögül.
-Nem köszönöm.- fordulok meg és küldök felé egy bíztató mosolyt. Elindulok a liftekhez és előveszem a kulcsot hogy tudjam melyik emeletre kéne mennem. Egy kis keresgélés után meglelem. Megfordítom a kulcsot hogy lássam a számot. 211-es szoba. Akkor az az 5. emeleten van. Megnyomtam a lift hívó gombját, majd egy kis várakozás keretében kinyílt előttem az ajtó. Beléptem a liftbe ami meglepően nagy volt a szokásoshoz képest. Felérve az 5. emeletre a szoba keresésére indultam. Pechemre keringenem kellett még, mire megpillantottam a számot az egyik ajtón. Kinyitottam az ajtót és beléptem a szobába. Semmi nem volt ott egy bőröndön kívül a sarokba. Odasétáltam a bőröndhöz és jobban szemügyre vettem. Nem akartam ugyanis egy random ember bőröndjét hazavinni Chanyeol-é helyett. Megfordítottam a bőröndöt a tengelye körül és megakadt a szemem valamin. Az alapból szürke bőröndre fekete hangul betűkkel volt rá írva valami. Az a valami pedig nem más volt mint: Park & Byun. Minden kételyem elszállt afelől hogy ne ez lenne Chanyeol bőröndje. Byun Baekhyun. Chanyeol legjobb barátja, ha jól tudom, szóval nem annyira meglepő hogy ez van odaírva. Körülnéztem még a fűrdőben hátha nem hagyott ott valamit és benéztem a fiókokba szekrényekbe hogy ott sincs-e valami cucca. Boldogan konstantáltam hogy nem kell pakolnom semmit. Már csak azt kell kitalálnom hogy, hogy jutok ki innen, hiszen az elég feltűnő lenne ha csak úgy kisétálnék a főbejáraton bőrönddel a kezembe 'mikor anélkül jöttem be. Végig gondoltam a szálloda alaprajzát, majd eszembe jutott hogy van egy kisebb kijárat közvetlen a reggeliző mellett. Azért sem kell aggódnom hogy valaki meglát, mert hajnali fél négy kor kutya sem jár errefele. Így hát megfogtam Chan bőröndjét és elkezdtem kifelé húzni. Időközben megláttam egy „Ne zavarjanak" táblát, ami az asztalon hevert. Azt is megragadtam és kimentem a szobából. Bezártam a szobát és kiraktam a táblát, remélve hogy egy kis ideig nem fogják észrevenni hogy senki és semmi nincs a szobában. Lementem a földszintre egy másik lifttel ami nem a hallba nyílik és elsétáltam a másik kijárathoz. Kiléptem a friss levegőre és rögtön megbántam hogy nem hoztam magammal legalább egy kardigánt, mert már jócskán közeledik a nyár vége, így napról napra hűl a levegő mégha csak minimálisan is. Vacogva a parkoló felé vettem az irányt. Kinyitottam az autót a bőröndöt pedig beraktam a csomagtartóba. Beültem a vezetőülésbe és bekapcsoltam a fűtést. Kikanyarodtam a parkolóból és haza indultam. Az utam felénél már kellemes meleg volt az autóban. Hazaérve felvittem a bőröndöt, letámasztottam a falhoz és felmentem a szobámba. Csak átvettem a pizsamám, fogat mostam és szó szerint bedőltem az ágyba.