Szia Kook,

Amikor megkaptam a leveled, bevallom rengeteget sírtam. Olyan gyönyörűen fogalmaztad meg az érzéseid felém, mégis annyira fájt olvasnom őket. Miért ilyen sorsot szánt nekünk az élet? Semmiféleképp ne tagadd meg apád szavait, hiszen ez a te érdeked, hogy az utasítására cselekedj, még akkor is, ha nem tetszik. Sajnos nekem is így kell tennem, a húgom esküvőjére talált nekem egy párt, pár hónap múlva lesz a mulatság és én még csak meg sem pillanthattam szegény hölgyet. A legutóbbi találkozásunk is csak az én sírásom hangja töltötte be, valamiért a karjaidban megkönnyebbültem, úgy éreztem végre haza tértem, amit már oly régen nem tapasztaltam meg. Az életem ezen pontján úgy érzem, nem érdekel, hogy valaki elolvassa - e ezt a levelet rajtad kívül, legalább tudni fogja, hogy Szeretlek.

Vigyázz magadra.

Meglepő, de ez nem egy búcsú. 

Krizantémod. Ne haragudj, hogy ezt eddig lehagytam, nem éreztem méltónak magam erre a névre.