Jungkook!

Komolyan? Tényleg tudunk találkozni? Sok minden meg szeretnék veled beszélni, képzeld el, mondtam anyáméknak azt a szörnyű dolgot, hogy rákényszerítettek az udvarlásra téged, apám jó ötletnek tartotta, megkért, hogy sétáljak át a szomszédságba. Azóta sem voltam, bár nem azért, mert ne lenne gyönyörű, nem ismerem őt. Lehet rossz személynek kezdek majd udvarolni, s akkor egy életen át boldogtalan leszek egy olyan életben, amit nem kéne élnem. Kérlek, te se járj olyan utakon, amiket nem szeretsz, kövesd a szíved. Ez amolyan baráti tanács, amit ilyen korban szeretettel osztogatnak a fiúk a másikaknak. De nem hiszem, hogy pont arra noszogatják a másikat, hogy ne nézzen hölgyek után. 
Alig ismerjük egymást, csupán csak egy hónap telt el a barátságunk óta, mégis úgy érzem, hogy neked el merek mondani olyan dolgokat, amiket egykor még magamban tartogattam. Túl gyorsan lett volna ennyire szoros ismeretségünk? Bárki, aki ezt állítja, nem tudja milyen érzés egy jó barátra lelni ebben a cudar világban. Édesanyám betegeskedik, a katonák oszlani látszódnak, mégis fél a nép. A sétáim lassan visszatérnek, múlt éjszaka gyönyörűen világított a Hold, rád gondoltam, azon a dombon, ahova a szívem húz, még szebbek a csillagok. 
Ti hogy vagytok? Elkezdtél udvarolni a hölgynek? Kedves hozzád? Afelől nem kételkedem, hogy te, jóbarátom, úriemberként viselkedsz vele, tartok attól, hogy a lány mást mutat neked, megérdemled, hogy megtaláld a rózsád. 

Rajzolsz még nekem valamit? Oly sokat gyönyörködök az előzőben, kérlek. Én sajnos nem tudok neked mit adni, a rajzaim nem olyan szemet gyönyörködtetőek, mint a tieid. Képzeld eddig minden leveledet megtartottam, természetesen titokban, szüleim még félre értenék a szándékaim feléd, abból botrány lenne. 

Nem búcsúzom, már tudod jól.

Barátod, Taehyung.