Kedves Jungkook,

Fogalmazhatnék én is úgy, hogy csak Édesanyám az egyetlen nő az életemben, megnyugtató, hogy te sem tápláltál gyengéd érzéseket senki iránt, azt hittem, velem van a baj. Elmondok neked egy titkot; kisebb koromban, amikor senki nem látott, felvettem anyám szoknyáját, tudtad, hogy sokkal kényelmesebbek, mint ezek az öltönyök? A hölgyek szerencsések. Sajnálattal láttam, hogy szerinted is be kell majd vonulni a katonaságba, nos én félek ettől. Mi lesz, ha szüleim többé nem fognak látni? Hülyeség, ugye? De tartok ettől, nem tehetek róla. A múlt éjjel nem mertem a szokásos sétára mennem, Szöult kezdik megszállni Észak - Korea katonái, Apám és Anyám is fél, szerintem jogosan. Busanban mi a helyzet? Biztonságban vagytok?

Tényleg tudsz rajzolni? Csinálj nekem egy képet, nem hiszek neked. Gardénia a kedvenc virágom.

Nem szeretek búcsúzni, bízom benne, hogy pár nap múlva megérkezik a rajzod, s ezzel együtt a leveled is.

Leendő barátod, Taehyung.