Amikor lebetegszel (Köszönjük Fibi1331 💜)

-Hoztam neked meleg teát, meg fájdalom csillapítót.-nyitott be az ajtódon Yoongi egy tálcával a kezében.

-De hiszen kutya bajom sincsen, csak fáj egy kicsit a torkom és tüsszögök.
-Nem érdekel, ma akkor sem mész dolgozni, sőt talán még azt is megtiltom, hogy a szobából kimenjél.-érvel tovább és idő közben leült a lábadhoz.-Szépen ágyban maradsz, pihensz és akkor gyorsan meggyógyulsz.
-Hoznál nekem még zsepit?-nézel rá kérlelően, de mindketten tudjátok, hogy akár kérnéd akár nem hozna. Egy homlokpuszi után elhagyta a szobádat ezt kihasználva pedig gyorsan a hőmérőt a teába raktad. Nem szerettél soha hazudni, de úgy érzed ennek most jött el az ideje. Nem is nagyon hívanád annak, inkább csak taktikázol. Nagyon kevés időt töltötök együtt, Yoongi a napja nagy részét a dolgozással tölti hasonlóan ahogy te is, így időtök sincsen a másikra. Most ez a pár tüsszögés amit valójában a szomszéd macskája okozott, éppen kapóra jött egy kis betegséget színlelni. Mikor lépteket hallottál gyorsan kivetted a hőmérőt a folyadékból és megvártad amíg nyílik az ajtó. A kis készülék pillanatokkal később csipogni kezdett párod pedig érdeklődve figyelte.
-Ez így nem lesz jó, mikor fázhattál meg ennyire?-fogta kezei közé arcodat-Furcsa így nem is vagy annyira meleg.-mért végig, de nem törődve vele itatta meg veled a forró teát.
-Yoongi, nem fekszel vissza mellém?-néztél rá ismét kérlelően, vonakodva ugyan, de befeküdt melléd és a fejedet a mellkasára húzta.
-Legalább van ürügyem amiatt, hogy nem kell bemennem.-elnevetted magad és inkább csak kiélvezted azt, hogy megint ilyen közel vagytok, mind testileg mind lelkileg.