Amikor megbocsájtasz neki (Ez amolyan kiegészítő rész amikor megcsalnak reakcióhoz. Szerettem volna ma publikálni a chitchat könyvem, de tekintve, hogy nemsokára mennem kell dolgozni, nem hiszem, hogy e téren sikerrel járnék. Illetve egészen összeszedett első témát választottam, szóval kissé több időbe telik, míg összeszedem gondolataim és nem egy hányadékot teszek majd közé. Ehhez a részhez jó olvasást, a véleményeknek örülök💜.)

~🅙🅘🅝~

Jinnek minden fontosabbnak tűnt, mint neked. Legyen szó a BTS-ről, a cégéről, a rajongóiról, valójában mindegy, minden fontosabb volt, mint te. Nem volt mindig így, a kapcsolatotok elején kedves volt, és törődött veled, de valahol az út végén abbahagyta, és most elég szerencséd volt, ha legalább egyszer láthattad őt. A megcsalása után még jobban megromlott köztetek a kapcsolat. Igaz Seokjin már jó ideje tervezgetted randevúkat, igyekezett minél kellemesebb programokat szervezni, annak érdekében, hogy megbeszéljétek ezt, de te soha nem vettél róla tudomást. Sokszor üzengetett, többször is láttad, hogy a szakadt esőben áll az ajtód előtt, noha ilyenkor legszívesebben beengedted volna, az utolsó pillanatban eszed bejutott mit tett. Ezek ellenére is most éppen az ajtaja előtt állsz a férfira várva, hogy kinyissa. 

– Jól vagy? Minden rendben? Bántott valaki? – hiába kérdezgetett nem szóltál semmit, csak a nyitott ajtóban álltál. Annyi mindent szerettél volna a fejéhez vágni, mégse jött ki egy hang sem a torkodon. Szó nélkül, óvatosan megfogta a csuklód és a kanapéhoz vezetett. Gyorsan elkészített két teát, míg körül néztél a nappaliban. Nem volt rendetlen de igazán rend sem. Látszott, hogy nincs nő a lakásban, ami akaratlanul is apró mosolyt csalt ajkaidra. 

– Sokáig vártam rád – szólal meg halkan, amint a kezedbe adja az egyik bögréd. Meglepetten pislogsz rá, hiszen a nála van a kedvenc bögréd, amit még ő vett neked az első együtt töltött karácsonyotokra. – Aggódtam, hogy baj történt. 

– Sajnálom csak...jól esett, hogy egyszer igazán rám gondolsz és szeretnél – vallod be őszintén a forró italba kortyolva. 

– Mindig is fontos voltál nekem és az is maradsz, csak túl hülye voltam. Sajnálom jagiya – óvatosan magához húzott, amikor zokogni kezdtél, finoman ringatóztál a karjaiban, és csókokat nyomott a fejedre, bocsánatkérést suttogva a fejedhez. Mert valóban sajnálta. Korántsem jelenti azt, hogy minden a régi lesz, talán soha nem fogsz tudni teljesen megbocsájtani neki, de szereted őt és tagadhatatlan mennyire hiányoztatok egymásnak.

~🅢🅤🅖🅐~

Tudtad, hogy viszonyt folyt azzal a nővel akivel megcsalt, mégis sokszor hagyta el a száját az a bizonyos szó, ha találkoztatok. Volt, hogy üzenetben is elküldte. Legalábbis, úgy gondoltad együtt van vele, hiszen mi másért feküdt volna le? Ha fogyasztott volna alkoholt, vagy bármi más tudatmódosító szert, akkor mondhatta volna azt, miszerint nem volt tudatában, de így...önszántából tette azt amit, már ha lehet így nevezni. Biztos voltál benne, nem szeret már többé, különben nem tette volna ezt. De bármennyire is összetört a szíved és millió darabra tört, egyszerűen nem tudtad elfelejteni. Éppen vacsorát készítettél, amikor hallottad, hogy hirtelen kinyílik a bejárati ajtó. Először megijedtél, hogy ki lehet ilyen későn, hiszen senkinek sincs kulcsa. Még Yoongitol is elvetted, annak érdekében, hogy ne tudjon bejönni. De mikor hallottad, hogy leesik valami majd egy kellemetlen nesz követi, remegő kezekkel markoltál meg egy konyhakést. Óvatosan lépkedtél a nappaliba majd onnét a kis folyosóra, ahol egykori párod fetrengett a padlón. 

– Mit keresel itt? – kérdezted őt továbbra is kezedben tartva a kést. Először nem szólt semmit csak magában nevetett, majd hirtelen felült és szemedbe nézett. Nem volt nehéz rájönnöd, hogy valószínűleg kissé több alkoholt fogyasztott a kelleténél. 

– De nem is érdekel. Akár már most elmehetsz a kis nődhöz. A kulcsot meg add vissza – nyújtod felé a kezed jelezvén, adja oda a kért dolgokat. Viszont Yoonginak nincs szándékában ezt tenni. 

– Nincs senkim csak te. Hülye voltam és maga sem tudom miért tettem, de nem akarlak elveszíteni – ahhoz képest, hogy lépései igencsak megkérdőjelezhető volt józanságát illetően, szépen, érthetően magyarázta. 

– Nélküled senki vagyok, és bármennyire utálsz, harcolni fogok érted, értünk – mutat kettőtök közé majd ismét helyet foglalva a padlón kezd el sírni. Nem valami férfias tett, de ekkor nem gondoltál ilyesmire. Sajnáltad őt, és valóban látszott rajta, megbánta amit tett. Nagyot sóhajtva foglalsz mellette helyed, fejed óvatosan vállára helyezve. 

– A két kezemmel foglak megfojtani ha még egyszer ezt teszed velem. 

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Jung Hoseok kívülről nagyon vidám ember volt. Valaki, aki úgy tűnt, hogy mindig boldog, és valaki, aki azt akarta, hogy mindenki boldog legyen körülötte. De manapság csak szexre vágyott. Már nem volt szerelmes, hanem durva és gyors. Nem fájt és nem volt kellemetlen, egyszerűen már nem jelentett semmit. Neki legalábbis, voltaképp biztos ezért is szűrte össze mással a levet a hátad mögött. Bármennyire is fájt az amit tett, nem tudtad és nem is akartad hibáztatni. Szerettél volna egy második egyben utolsó esélyt adni neki. A fiuktól megtudtad, hogy az esett óta még csak más nőkre sem nézz, nemhogy még összefeküdjön velük és rendszerit Taehyung nyakán lóg, mivel nincs hova mennie. Vehetne ki szobát, sőt lakást is vehetne, hiszen bőven van miből, de nem akar. Csakis téged. Pár napja azonban felkerested őt, és megitatok egy kávét. Igazán kínosra sikeredett, hiszen egyikőtök sem szólalt meg. Szerette volna megmagyarázni tettét, de úgy gondoltad azon nincs mit. Megcsalt, teljesen összetörve téged, viszont kettőtökön állt, hogyan lesz tovább. Ma volt a születésnapod, és úgy döntöttél, hogy megteszed az első lépést. Még reggel korán irt üzenetet, amiben felköszöntött. Igazán jól esett és adott némi reményt, hogy egyszer talán valamennyire rendbe tudjátok ezt hozni. Üzentél neki, miszerint délután menjen át hozzád. Addigra a kedvenc ételeiteket készítetted, még egy kisebb tortát is összeütöttél, majd megterítettél. Nem vártad volna, hogy ajándékot is kapsz tőle, de mikor egy hatalmas csokor rozsával és macival állt az ajtó elé, képtelen voltál nem magadhoz ölelni. Biztál abban, hogy még nem veszett el az összes remény.

~🅡🅜~

Kihasznált téged, miközben úgy tett mintha minden rendben lenne. És ez tette olyan borzalmassá. Fájt, borzasztóan fájt, hogy miközben azt hitted boldogan éltek más nő is volt életében. Vajon hányszor gondolt rá, mikor veled volt együtt? Hány csókja volt teljesen őszinte feléd? Őszinte volt egyáltalán? Mikor megkérte a kezed, ő rá gondolt, vagy arra mennyire naiv vagy miszerint semmit nem veszel észre a kis játékából? Biztos jól mulatott, hogy hagytad, olyan ígéreteket tegyen, amiről pontosan tudta, soha nem fogja betartani. Az fájt a legjobban, hogy bár Jimin többször próbált erre figyelmeztetni, soha nem akartad elhinni. Bíztál Namjoonban annyira, hogy teljesen figyelmen kívül hagyd a másikat. Naiv és buta vagy, amiért képes lennél megbocsájtani neki, és mindent megtenni a kapcsolatotokért. Mert bár oda adtad neki a gyűrűt, a szívednek nem tudsz megálljt mondani. 

– Szóval azon tűnődtem, hogy te és én... mit csinálsz? – érdeklődve figyelt, mikor egyszer csak felé nyúltál és kihúztad felsője alól a nyakláncot. Meglepődtél mikor tudatosult benned, hogy az eljegyzési gyűrűd van rajta. 

– Miért? 

– Emlékeztet mekkora ökör vagyok – mosolyogva veszi ki kezedből a gyűrűt majd elrejti a felsőjében. – Soha nem szeretném ezt visszaadni, mert nem ezt érdemled – szerettél volna valami válaszolni erre, azonban egy hang sem jött ki ajkaid közül – Veled akarom leélni az életem, és újból megkérni a kezed de nem ezzel a gyűrűvel.

 – Namjoon...

– Nem számít mennyit kell várnom, mert az érzéseimet semmi sem változtat.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

– Már megint itt vagy? – kérdezted, miközben betoppant a kórterembe.

– Hogy érzed magad? Volt már az orvos? – mosolyogva helyezte melléd a csokor rozsát, a tegnapi mellé, majd a zacskóért nyúlt, amiben feltehetően, általa főzött étel van némi gyümölccsel, ha szerencséd van akkor még egy kis édességet is hozott, valamint egy palack víz és a kedvenc gyümölcsitalod. A baleseted óta, minden nap bejön hozzád, de soha nem üres kézzel, és a nap egy nagy részét veled tölti. Van, hogy egy szót sem szólsz hozzá így olyan mintha magába beszélne, de látszólag ez nem zavarja. Mindig próbál a kedvedben járni, akármilyen bunkó is legyél vele, nem akar tudomást szerezni róla vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyja bántó viselkedésed. Egyik nap volt képe annak a nőnek idejönnie, akivel megcsalt. Igazán meglepett ahogy kilökte őt a kórteremből, még a biztonságiakat is hívta. Ugyan úgy tettél mintha nem érdekelne, de a többiektől óvatosan próbáltál érdeklődni, hogy mit tesz Jimin mikor nem épp veled van. Valahol sejtetted, talán ezért is nem lepett meg a válasz miszerint nagy idejét vagy az edzőterembe vagy pedig tánccal tölti. Emelet mindennap főz neked, finomabbnál finomabb ételeket, amiben ugyan kikéri Jin vagy az édesanya segítségét, sőt még tiszta ruhákat is hozz. 

– Csak a nővér – válaszoltad halkan az ujjaid tördelve. Jobban belegondolva, Jimin tényleg sok mindent tett érted, és mégis bunkó paraszt módjára viselkedsz vele. 

– Még forró a leves, szóval később edd meg nehogy... – kezdte volna magyarázni, ahogy az említett ételt a kis szekrényre helyezte, csakhogy te félbeszakítottad. 

– Nem vagyok már gyerek az isten szerelmére – nyöszörögtél megpróbálva feljebb tornázni magad az ágyon, mivel szerettél volna egy kis gyümölcsöt enni. Nem igazán boldogultál, amit Jimin észre is vett és egyből a segítségedre sietett. Óvatosan körülfogta derekad, hogy kényelmesen a nyakába kapaszkodva úgy helyezd magad ahogy jól esik. Eleinte ő maga tett úgy az ágyban, ahogy szeretted volna, de egy idő után igazán zavaróvá vált, és ezt a megoldás tűnt a legkényelmesebbnek. 

– Megyek beszéllek az orvossal – szólalt meg pár perc elteltével a szemeidbe nézve. Képtelen voltál nem édes szembogarait vizslatni, illetve szépen telt ajkait. 

– Maradj velem – suttogtad halkan az öledbe pillantva.

– Visszajövök csak szeretnék pár szót...

– Felejtsük el az egészet.

– Tessék?

– Bármennyire is haragszom és legszívesebben levágnám azt ott – mutatsz férfiasságára mire apró mosoly jelenik meg ajkai sarkában – Veled akarok élni Jiminie.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Ezen a ponton nem voltál biztos abban, hogy miért hagyta szó nélkül az egészet. Lehet csak nagyon meglepődött a nő elméletén, de az is lehet, hogy igaz volt és azóta is kavarnak a hátad mögött. De kezdted az utóbbinak érezni, mert valahogy mindig annyira titokzatos volt. Úgy érezted akkor nem mondott igazat és csak élvezi, miszerint játszadozhat veled. Végül arra jutottál, hogy valószínűleg zavarta a nő viselkedése és nem igen tudta mihez kezdjen. Még az nap este utánad ment és elmagyarázta, hogy semmi sem igaz abból amit mondott, mégsem tudtál hinni neki. Végül arra jutottál, hogy szeretnél kicsit egyedül lenni, ezért pár napra elmentél a közös házból. Néha Taehyung szeretett volna beszélni veled, de figyelmen kívül hagytad. Bármennyire is akartad ezt tenni a nő szavaival, mindig ott motoszkált a fejedben. Mi van ha igazat mondott és Taehyung mindenkit félre vezetett? Ezt csak is úgy tudott megcáfolni, ha elmész hozzá. Elvégre ha megcsal vele lesz a nő, mivel nem számít az érkezésedre. Ha pedig otthon lesz, talán fellélegezhetsz. Gyorsan összeszedted kicsit a konyhát majd magadra kapva egy kabátot indultál is. De a házhoz érve észrevettél egy ismeretlen kocsit. A szíved megállt egy pillanatra hiszen ez az jelenti, mégis van igazság alapja a történetnek. Dühösen, könnyes szemekkel rontasz be a házba, készen felpofozni a férfit, azonban ahogy belépsz Jimin hangjára leszel figyelmes. Óvatosan közelebb lépsz és a nappaliban ül a két férfi a kanapén. Taehyung fejét tenyereibe rejti és ahogy jobban megfigyeled, vállai apró rázkódnak. Ezt akkor teszi, mikor próbálja elfojtani bánatát de mégis csendesen elsírja magát. 

– Miért épp most bukkant fel? – óvatosan simogatni kezdi Jimin legjobb barátja hátát, aki látszólag némileg megnyugszik ettől. 

– Fogalmam sincs. Tudod jól, hogy azóta nem beszélek vele, hogy T/N az életembe került, nemhogy még megcsaljam vele. Jézusom – hirtelen felnevet mire odébb húzódsz nehogy észrevegyenek – Saját magam vágnám le a farkam ha megfordulna ez a fejemben. 

– Akkor mégis csak hazudott az a szuka? – lép előrébb, mire ijedten pillantanak rád, majd Taehyung hirtelen felpattan – Maradj csak ott. Attól még haragszom, mert semmit sem tettél mikor ezt hazudta.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Sokáig azt hitted valóban folyamatosan megcsal. Ezért kerülted olyan sokáig, mikor pedig kiderült, hogy voltaképp igaz, még inkább el akartad őt kerülni. Igaz, hogy a kapcsolatotok elején csal meg még évekkel ezelőtt, és egyszeri alkalom volt, mivel az alkohol mennyiségtől nem tudott tisztán gondolkodni, de a tényen akkor sem változtat. Gyakran kérdezted magadtól, hogy miért volt veled, miért nem mondta el anno, mit tett. Valószínűleg akkor is így végződött volna, hiszen akkora hülye nem vagy, hogy együtt légy egy olyan emberrel aki megcsal, de korántsem fájt volna annyira mint most. A megaláztatásról, amit az oltárnál kellett átélned, nem is beszélve. Jó pár napig még a szüleiddel sem beszéltél, annyira szégyellted magad. Kezdtél kételkedni Jungkook szavaiban. Úgy vélted, ha már egyszer megcsalt akkor biztosan többször is megtette, csak valamiért nem akarja bevallani. Fogalmad sem volt mihez kezdj, azt azonban tudtad, hogy soha többé nem akarod látni azt a borzalmas ruhát. Eleinte nem akartad kidobni, nem volt szíved hozzá, így a szekrény mélyére helyezted, de valamiért akárhányszor kinyitottad folyton ott volt a ruha. Egyik nap nagyon bosszantott, hogy bárhova teszed folyton „útban" van, ezért nagy mérgesen fogtad az ollót és szétvágtad.

 – Pokolba veled, hogy sehogy sem tudlak kiverni a fejemből – sírtad el magad a falhoz lökve a ruha egy darabját.

 – Édesem – halottad meg gondolataid szereplőjét. 

– Nem merj így hívni mert a töködbe verem az ollót – fenyegeted meg, de mintsem törődve ezzel szorosan magához ölelt. 

– Minden rendben lesz – suttogja füledbe egyfajta nyugtatásképp.