Amikor rajtakapod, hogy megcsalnak (köszönöm Nnikolett 💜)

~🅙🅘🅝~

Mindig is voltak pletykák a Jin-nel való kapcsolatodról, de ezen túl kell lépned. Ilyen volt az élet, amikor a kapcsolatod nyilvános volt, bár néha nehéz volt, hogy szíved minden porcikájával megbíztál Jinben, és tudtad, soha nem tenne semmit, amivel megbánthatna téged vagy az érzéseidet. A közelmúltban felröppent pletykák arról szóltak, hogy egy másik lánnyal van a hátad mögött, és úgy tűnt, rajtad kívül mindenki tudott róla, sok közös fotó készült már róluk, de te ismerted őt. A Bighitnél dolgozott, mint az egyik stylist, és azt is tudtad, hogy egy másik férfival van eljegyezve, és szerette őt.

– Ma megint elfoglalt vagy? – kérdezted, miközben Jin rohant a hálószobában, hogy felkészüljön a napjára, megígérte, hogy ezen a héten elvisz valahova.

– Namjoon azt akarja, hogy dolgozzak még pár dalon, aztán kész. A tiéd leszek holnap, kicsim – ígérte, és megcsókolta a homlokod, mielőtt elhagyta a hálószoba ajtaját. Szerettél volna lenni az az önző barátnő, aki arra kényszerítette, hogy veled maradjon egész nap, de tudtad, milyen fontos a zene számára, ezért hagytad, hogy elmenjen, és úgy döntöttél, folytatod a napot. Ez volt az első munkaszüneti napod néhány hét után, így nagyot kellett takarítanod a ház körül, majd pihenni, ameddig emberileg lehetséges. Az egész házat tetőtől talpig kitakarítottad, csak a mosást hagytad hátra, az utóbbi időben Jin ragaszkodott hozzá, hogy maga mosson ki, de ma nem volt ott, hogy vitába szálljon veled. Nem arról volt szó, hogy képtelen vagy kimosni a ruháit, csak mostanában van egy ilyen furcsa dolga, amiért neki kell csinálnia. De most kezdted megérteni, miért ragaszkodott ehhez.

– Egy ilyen vacak... – elcsuklott a hangod, ahogy előhúztál egy mozijegyet a farmerja zsebéből. Emlékszel, amikor azt mondtad Jinnek, hogy a helyi mozi a héten újra vetít, és utaltál arra, hogy el akarsz menni vele, de fogalmad sem volt róla, hogy egyedül megy. Mindig azt mondta, hogy utálja a romantikus filmeket. Tovább ürítetted a kezedben lévő farmert, amikor kulcsot találtál az aljában. – 24-es apartman – felolvastad, mi volt a piros kulcstartóra vésve, mire homlokránc ült ki az arcodon. Nem akartál elhamarkodott következtetéseket levonni, ezért visszatetted őket a zsebébe, és a mosóruhát egy külön kosárba tetted a sajátodnak. Bíztál Jinben, de mindez furcsának tűnt, és szorongást keltett a gondolattól, hogy valami történik a hátad mögött. Elszorult a szíved, amikor a legrosszabbra gondoltál. Napokkal később mikor hazajött a stúdióból, és észrevetted, hogy női illata van, nem fordítottál nagy figyelmet rá, hiszen egész nap nőkkel volt a munkahelyén, de amikor megkérdezted, hogy még ma együtt töltitek a napot, azt mondta, ismét elfoglalt. Tudtad, hogy igazak lehetnek a pletykák, de nem akartad elhinni őket. Évekig voltál együtt Jinnel, pontosan négy éve, miért dobna el mindezt? Gondoltad, hogy túlreagálod, de ez nem akadályozott meg abban, hogy kövesd Jint ma. Kiment a házból, és abban a pillanatban, amikor mozgásban volt, beültél az autódba és utánamentél, csak meg akartad nyugtatni a versenyző elmédet, és emlékeztetni magad arra, hogy a barátod az egyik legkedvesebb srác volt, és soha nem csinálna olyat, amivel bánthat. 

– Hol vagy... – megálltál, amikor észrevetted, hogy beáll egy lakóház parkolójába, kiszállt a kocsijából, és kotorászni kezdett a zsebében, mielőtt kihúzta a kulcsot, amit pár napja találtál zsebében. Megvártad, amíg belép a lakásba, mielőtt felmentél volna, és próbáltad meggyőzni magad arról, hogy ez az egész megmagyarázható. Lehet, hogy csak új lakást szeretne vásárolni, és csak te voltál drámai, de az ajtót nyitó nő megerősített mindent, amire már gondoltál. – Jin itt van? – kérdezted, mielőtt az agyad felfogta volna, hogy mit csinálsz, a nő mögé néztél, és Jin az ajtóhoz jött.

– T/N? Mit csinálsz itt? – megráztad a fejed, szemeid ​​csordultig teltek könnyekkel, amikor rájöttél, hogy megcsal. Annyi mindent akartál mondani neki, mégse jött ki egy hang sem az ajkaidon.– Szerintem a jobb kérdés az lenne, hogy te mit keresel itt? – sikerült befejezned, mielőtt a könnyek végigcsordultak az arcodon, elszaladtál az ajtótól, figyelmen kívül hagyva őt, ahogy a nevedet kiáltotta.

– T/N! Nem az, aminek látszik, ígérem. – kiáltotta, ahogy kisétáltál a lakásból.

– Engedj el Jin. – figyelmeztetted őt.

– Nem. Nem vezethetsz, ha ideges vagy, hadd magyarázzam el...

– Magyarázni...mégis mit Jin? Megértem, hogy valaki mással aludtál a hátam mögött. Miért nem jöttél hozzám? Azt hittem, mindent meg tudunk beszélni... – egy pillanatra elhalkultál és Jin is eleresztette a kezed. – Remélem kibaszott boldog vagy. – ezzel pedig otthagytad azt a férfit, akit mindennél jobban szerettél.

~🅢🅤🅖🅐~

Yoongi a szokásosnál furcsábban viselkedik, és ez aggodalomra ad okot. Nem tűnt túl boldognak, amikor mindketten együtt voltatok, mindig úgy tűnt, hogy kimerült, időnként ellenőrizte a telefonját és a számítógépét, mintha várna valamire. Többször megpróbáltad megkérdezni tőle, hogy mi bántja, de mindig elhessegette a kérdésedet, így ismét a homályban hagyott. De ma más volt. Az ágyban feküdtél, és egy könyvet olvastál, amikor kopogtattak a bejárati ajtó felől. Amikor megláttad Yoongit ott állni, úgy nézett ki, mintha egész éjjel nem aludt volna, és gyorsan behúztad, és letetted a kanapéra.

– Ó, istenem, jól vagy?

– Nem... nem tudom tovább bent tartani. Kérlek, ne gyűlölj engem...

– Olyan butus vagy oppa, soha nem tudnálak gyűlölni 

– Én... – elhallgatott, amitől csak még jobban aggódtál, ahogy leültél mellé, és a kezeid közé tetted az arcát. Az érintésed ellazította, de ez több okot adott neki, hogy szarnak érezze magát. – Megcsaltalak– megpördült a világod a hátba szúró szavaitól. – Jinnel voltam a klubban, és nem tudom, mi ütött belém, másnap reggel úgy ébredtem, hogy egy ismeretlen lány van mellettem.  – T/N bébi, kérlek...

– Kifelé...

– Mi?

– Azt mondtam, menj ki! – kiabáltál Yoongira, amitől összerezzent. – Lefeküdtél egy másik lánnyal, és ezt a kibaszott egész idő alatt eltitkoltad előlem? Részeg is voltál? És ne merészelj hazudni nekem – lenyelte a gombócot a torkában, kezével megdörzsölte az arcát.

– Nem, nem voltam.

– Akkor tűnj el az életemből. Végeztünk. Nem akarlak látni, nem akarok hallani rólad, csak menj el – sírtál, megfogtad a kezét és felhúztad, miközben az ajtó felé kezdted lökni. Figyelmen kívül hagytad könyörgését és sírását, érezted, hogy megszakad a szíved, amikor továbbra is könyörgött, hogy ne hagyd el, de miután megküzdöttél erős formájával, sikerült kilöknöd a lakásból, mielőtt az arcára csuktad volna az ajtót. Zokogva csúsztál le az ajtó mentén, az érzelmek örvénye egyszerre árasztotta el tested.

– Szeretlek kincsem – és a szavai jobban bántottak téged, főleg azért, mert szereted őt.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Hoseok a táncstúdióban volt, mint ahogy egész héten, és annyi időt töltött ott, hogy majdnem annyira hiányozni kezdett, mint amikor turnén volt. Tudtad, hogy mennyire szeretett táncolni és új táncokat kitalálni, de ez már túl sok volt. Ezen a héten szabadnaposnak kellett volna lennie, mivel pénteken volt a évfordulós vacsorátok, de azt sejtetted, hogy elfelejtette. Péntek reggel arra ébredtél, hogy azt vártad, ott fekszik melletted, miközben felébredsz, de az ágy üres volt, és a tánctáskája ismét eltűnt.

– Sajnálom, Mickey, ma nincs apa. – sóhajtottál, miközben kiengedted Mickeyt a Hoseokkal közös ház hátsó kertjébe. Hoseok és te ma öt éve voltatok együtt, de mégsem volt sehol, még csak egy üzenet sem árulta el, hogy aznap elfoglalt volt. Talán azért, mert olyan régóta voltatok együtt, hogy az évfordulók megünneplésének újszerűsége kikopott, de csalódott voltál, hogy az ötéves évfordulódon sehol sem volt. Mivel elfoglalt ember volt, mozgalmas élettel, úgy döntöttél, készítesz neki egy kis ebédet, és elviszed neki. Ha túl elfoglalt volt ahhoz, hogy megemlékezzen az évfordulójáról, akkor a legkevesebbet teheted, hogy készítesz neki valami ennivalót, és délutánra megleped. – Mickey reggeli – leraktad a földre a kutyaeledeles tálat, és elkezdted készíteni az ételt Hoseok ebédjéhez, elkészítetted a kedvenc ételét, és remélhetőleg vele ebédelsz együtt.

– T/N, miért vagy itt? – kérdezte Jimin hangosabban, mint általában, amikor meglátott, hogy belépsz a BigHit épületébe. Nevettél rajta és megráztad a fejed, feltartottad az ételes zacskót, amit cipeltél, ő pedig bólintott feléd, valamiféle magyarázatot várva.

– Ételt hoztam Hobinak mivel ma van az évfordulónk – mosolyogtál, Jimin pedig téged bámult, elveszettnek tűnt, hogy miről beszélsz.

– Nem mehetsz be oda – megállt az ajtó előtt, és erősen berúgta, a bent szóló zene tompulni kezdett, és te nevettél, és arra gondoltál, csak egy titkos meglepetéssel vár párod, amit még nem láthattál.

– Jimin, tudok titkot tartani. Évekig randiztam Hosoekkal anélkül, hogy bárki tudta volna rólunk – mesélted majd próbáltál a kilincshez nyúlni, de ő megállított, és ekkor jöttél rá, hogy mit akar csinálni. Megpróbált megakadályozni, hogy belépj a szobába, a fejed tele volt rettegéstől, hogy mi történik odabent. – Mi a probléma, Jimin? – kérdőre vontad, de ő megrázta a fejét, mosolyt színlelt, és megkérdezte, mit főztél. Megpróbált témát váltani, ami azt jelentette, hogy hazudik, mindenkit elég régóta ismeri ahhoz, hogy tud, mikor hazudik.

– Kérsz ​​egy kicsit, talán elmehetünk enni, ha Hobi elfoglalt – úgy tettél, mintha elsétálnál, és amikor Jimin háta elhagyta az ajtót, odafutottál, és kinyitottad az ajtót. Hoseok ott állt, és egy alacsony nővel rohant átöltözni.

– T/N – Jimin sikoltott, de te már láttad amit nem lett volna szabad. Hoseok nyakát rúzsnyomok borították, ami biztos nem tőled származtak. Egész héten nem láttad őt ahhoz, hogy egy puszit is adj neki. 

– T/N ez nem...

– Nem? Számomra úgy tűnik, hogy lefekszel valakivel az évfordulónkon, és rajtam kívül mindenki tud róla – Jiminre néztél, aki szégyenlősen bámulta a padlót, rugdosva a lábát, bárhová nézve, csak nem rád.

– A fenébe, ez a mi évfordulónk – mondta közömbösen, mintha nem lenne nagy baj, hogy valaki mással lefeküdt.

– Hihetetlen vagy – nyöszörögted, miközben átadtad Jiminnek az ételt, majd kiszaladtál az ajtón. Mindenki feléd fordult, mert tudták, mi történik, a fiúk mind tudták, hogy Hoseok mit csinál a hátad mögött, de egyikük sem gondolta, hogy jogában áll eljönni és elmondani neked. Úgy gondolták ezt Hoseoknak kellett volna megtennie, és mindig emlékeztették erre.

– T/N. Várj – kint voltál az utcán, amikor Hoseok végül utolért téged zihálva és könyörögve, hogy várd meg, amíg elmagyarázza a történetét.

– Lefeküdtél vagy nem azzal a nővel? – kérdezted megfordulva, hogy szembenéz vele, utálta, hogy szokatlanul higgadt vagy ezzel kapcsolatban, szorongást keltett benne, hogy ilyen jól kezeled, de nem. Belül olyan érzés volt, mintha az egész világod széthullana körülötted. Bólintott nyugodtan, és körülnézett egy taxi után, ami visszavisz titeket az otthonotokba.

– Akkor ezen mit lehet megmagyarázni? Megcsalsz, miközben otthon maradtam, és vártam rád. – kinyújtottad a kezed, hogy taxiba szálhas.

– Csak nem akarom, hogy az emberek megtudják...

– Nem akarod, hogy mindennel elmenjek a bulvárlapokhoz? Tényleg ilyennek gondolsz engem? – még te sem tudtad elhinni, hogy most képes vagy minden könnyet magadban tartani, minden másodperc, amikor ránéztél, egy újabb másodperc volt, amikor könnyekben akartál fakadni, de mindennek az adrenalinja megakadályozta, hogy lehulljanak.

– Természetesen nem, szeretlek...

– Szerintem fogalmad sincs a szerelemről Hoseok.

~🅡🅜~

– Ez dupla randevú, emlékszel – adtad párod tudatára, amikor edzőnadrágban és edzőingben kijött a fürdőszobából.

– Elfelejtettem bébi – felsóhajtottál a fésülködőasztal székéből, kinyújtottad neki a kezed, ő pedig szorosan átölelt. – De jól nézel ki – dúdolta neked, tudván, hogy csak azért mondja, hogy jobban érezd magad. Csak te leszel, Jimin és az újdonsült barátnője, na meg persze Namjoon.

 – Lehet, hogy lemondom. Nem akarok a gyertyatartó lenni – Namjoon gyorsan megrázta a fejét, és ragaszkodott hozzá, hogy menj nélküle mert nagyon jó móka lesz. Azt azonban nem értetted miért gondolja ezt. Egy dupla randi attól dupla, hogy négyen vannak nem pedig hárman.

– De hiányoznál – duzzogtál, ő rád kuncogott, és végigsimított az arcodon.

– Tudom baby, te is hiányoznál de a stúdióba megyek, mert van egy kis dolgom. Mire visszajössz itt leszek, ígérem – felsóhajtottál, tudtad, hogy Namjoon milyen kemény munkás, de ez nem könnyítette meg, hogy elfogadd, a nap minden órájában inkább a stúdióban lenne mintsem veled.

– Rendben, rendben, viszont ezt be kell pótolnunk, hiszen tudod Jiminnek mennyire fontos – odahajoltál, hogy megcsókold az ajkát, ő rád mosolygott és egyetértően bólintott. – Vigyázz magadra – mondtad miközben felkaptad a telefonodat és a táskádat majd a bejárati ajtó felé indultál, Namjoon pedig az ablakból búcsút intve nézte, ahogy beszállsz a kocsidba, hogy találkozz Jiminnel és a barátnőjével. Jimin furcsán csendben volt az egész idő alatt, és azt hitted, csak fáradt volt a sok próbától.

– Miért nem tudott Namjoon eljönni? – megkérdte amint letette a poharát, és összefonta a karját a mellkasa előtt. Az elmúlt három hónapban ez volt a negyedik alkalom, amikor lemondta a veled és a barátaiddal töltött időt, illetve a veled töltött időt.

– A stúdióban van, és valami extra munkával van kapcsolatban. Annyira keményen dolgozik mostanában, hogy csodálkozom, miért nincs öt új albumotok – vicceltél de látszott, hogy nem nevetett, hanem a homlokát ráncolta rajtad, hogy vajon mire gondolsz. Namjoon azt mondta a fiúknak, hogy annyira el van veled foglalva, hogy kivette a szabadságát, hogy veled lehessen.

– Elmondta, min dolgozik? – kérdezte Jimin rád nézve, te megráztad a fejed, és előrehajoltál, hogy a kezedbe vedd az italodat.

– Nem, csak azt mondtam, hogy az egyik dallal meggyűlik a baja, mivel sehogy sem akar összejönni – megvontad a vállad, nem láttál okot arra, hogy Namjoont kérdőre vond. Évek óta veled volt, és rábíztad az életedet. Ha azt mondta, hogy a stúdióba megy, akkor elhitted neki.

– Nos, legközelebb el kell jönnie.

– Itt van – nevettél, amikor Jimin barátnője ezt mondta miközben a bejárati ajtajára nézett, amelynek háttal ültél. Tekinteted az ajtóra vándorolva láttad, hogy Namjoon kinyitja az ajtót egy kis hölgynek, fekete bőrhöz simuló ruhát viselt. A haja olyan hosszú és hullámos volt, hogy úgy nézett ki, mint az egyik hajreklámból, amit látott, a tökéletesség élő megtestesülése volt a szemedben, és ott állt Namjoon karjával a dereka körül, mintha egyiküket sem érdekelné, ha netalán valaki felismeri őt. 

– Itt van valaki mással... – elcsuklott a hangod, és lenéztél az italodra, a kólára, ami mellé egy kis pénzt tettél mert nem akartál itt ülni és sírni. Nem akartad, hogy egy nyilvános helyen összeomolj, ahol az emberek láthatnak téged és Namjoont, amint egymásnak estek.

– T/N – megráztad a fejed, miközben elmentél mellette, és kimentél az étteremböl, most nem akartál ebbe belemenni. Nem voltál megfelelő lelkiállapotban hozzá.

– Hagyd, Namjoon – továbbra is sétáltál, miközben utánad kiabált, és könyörgött, maradj vele, hogy elmondhassa, mi történik, de könnyek folytak le az arcodon, ahogy mentél az utcán oda, ahol az autóddal parkoltál.

– Az én hibám, hogy szemtanúja voltam, ahogy elviszel egy lányt randevúzni, miközben hetekkel ezelőtt megkérted a kezem? – tesztelted őt, és ahogy vártad, megrázta a fejét, könnyek folytak le az arcán, amikor végül elmondta, hogy ez igaz. Megcsalt, de te nem akartad hallani, haza akartál jönni és összepakolni a cuccaidat. 

– Kevesebb időt töltöttünk együtt, egyszerűen rászorultam... 

– Akkor jöhettél volna hozzám, elvégre a menyasszonyod vagyok – de ahogy kimondat ezeket a szavakat, gondolkodás nélkül a gyűrűdért nyúltál majd levetted az ujjadról – Vagyis voltam. Úgy gondolom ez nem engem illett, de rendben van Namjoon. Egyedül azt bánom, hogy teljes szívemből szeretlek és megbíztam annyira benned, hogy mindenem odaadtam.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Egész éjjel nem voltál otthon, hanem egyik barátnődnél, és hatalmasat aludtál, mint az óriási, túlméretezett felnőtt gyerekek. Jó volt utolérni őket, hatalmas erődöt építettél a nappaliban, és lent aludtál a földön, miközben a férje fent maradt a szobájában, és úgy tett, mintha nem vette volna feleségül a barátnődet. 

– Nem hiszem el, hogy menned kell, legközelebb hozzád megyünk – mondta, amikor a bejárati ajtóhoz értél de nem akarsz elköszönni. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni és újra átélni a csajos estéket, tinikorodból. 

– Rendben – válaszoltad miközben beraktad a táskádat a kocsid csomagtartójába, odajött hozzád és elköszönt tőled.– Hívj fel mikor hazaérsz – bólintottál neki, és játékosan megforgattad a szemed, miközben beszálltál az autódba. 

Kinyitottad a bejárati ajtót, és hangosabban szóltál, hogy tudasd Jiminnel, hazajöttél miközben elővetted a telefonodat. 

– Hé, most léptem be a bejárati ajtón – kezdtél viccelődni barátnőddel, hogy mennyire hiányoztál neki, amikor felmentél a lépcsőn, hogy megkeresd Jimint. Tudtad, hogy még egy kicsit korán van, így lehet még alszik.– Szerintem Jimin még mindig alszik – nevettél.

– Azt mondtad, hogy sokat gyakorolt, megérdemli – válaszolt barátnőd miközben a hálószoba ajtajához sétáltál, összeráncoltad a homlokod, amikor hallottad, hogy az ágyrugók a szokásosnál jobban mozognak. – Visszahívlak – magyarázat nélkül letetted a telefont, és kinyitottad az ajtót, hogy felfedd Jimint valaki mással. – Mi a pokol? – Jiminre bámultál, ahogy kihúzta magát a nőből, és mindkettőt betakarta. – Mi a francot csinálsz? Ki ő egyáltalán? – ködbe borult a fejed, miközben próbáltál kitalálni valamit a helyzettel kapcsolatban, már épp indulni készültél, amikor Jimin magyarázkodni kezdett.

 – T/N, hadd magyarázzam el – megrázta a fejed, miközben visszarohantál a lépcsőhöz, és megpróbáltál a lehető leggyorsabban kijutni a házból. A kulcsok remegtek a kezében, miközben megpróbálta a lehető leggyorsabban kinyitni a kocsi ajtaját. Jimin melletted volt, amikor behelyezted a kulcsot az ajtóba, és megpróbáltad kinyitni. 

– Csak beszélgessünk – mondta Jimin.

– Akkor beszélj! Mit gondolsz, mit mondhatsz, hogy javítsd a helyzetet? – kiabáltál, mikor végre kinyitottad az ajtót, és beszállva az autó elé állt, így nem tudtál ütés nélkül vezetni.

– T/N kérlek – könyörgött, de te nem akartad hallani, bekapcsoltad a motort.– Hibát követem el, sajnálom...

– Ne merészeld azt mondani, hogy sajnálod – kiabáltál neki, könnycseppek gördültek le az arcodon, miközben sebességbe kapcsoltad az autót, az a ő pedig a házad bejárati ajtajában állt, mintha nem ő lenne a hibás azért, hogy bármi is elromlott.

– Látni sem akarlak Jimin – megráztad a fejed majd hátra tolattál, hogy el tudj onnét menni. Ugyan láttad a tükörből, hogy hevesen gesztikulálva mondanak egymásnak valamit, majd Jimin arrébb löki a nőt, azonban nem érdekelt. Attól még ugyan úgy megcsalt, és igenis láttad mennyire jól érezte magát vele. A főútra hajtva kezdtél el zokogni, miközben igyekeztél a vezetésre összpontosítani, és vissza kellett menned a legjobb barátnődhöz, és elmondani neki, mi történt. Magadban sóhajtva mentél át az úton, de ugyanakkor egy teherautó érkezett az úton, nem figyeltél arra, hogy mit csinál, kihagyta a piros lámpát és nekiütközött az autód oldalának. Felsikoltottál, amikor az autód felborult, és úgy szédültél, hogy be kellett hunynod a szemed, amíg egy hatalmas fémcsengést nem hallottál, és minden elsötétült. A telefonod zümmögött melletted, miközben felnyögtél, kezed remegve nyúlt utána az autód mennyezetén, nem tudtad annyira mozgatni a karod, a fejedet pedig úgy érezted, mintha egy kalapács ütötte volna szét.

– T/N – Jimin kétségbeesetten szólt bele, hiszen mindent látott. Nem volt valami messze a lakásotok a főútról és mivel nem ment még be a házba mindennek szemtanúja volt.

– Jiminie...nagyon fáj... – nyöszörögted a fejedre utalva, de válaszát már nem tudtad kivenni.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Taehyung ragaszkodott hozzá, hogy rendezzen egy házavató partit, és meghívja a fiúkat és az összes barátját az új helyére. Végre megtetted a lépést, és összeköltöztél vele két év randevúzódás után. Egymás lakásán töltöttétek az időt oda-vissza, de most ez valóságos volt, most együtt éltek, és közös helyen voltatok, olyan érzés volt, mintha végre előre haladtatok a kapcsolatotokban, miután oly sokáig titkoltatok.

– Csak szeretném megköszönni mindenkinek az ajándékokat, különösen Jungkooknak, akitől kaptam azt a világító gombóckészletet, amelyre már nagyon vártam – vicceltél, miközben feltartottál egy pohár bort, Taehyung büszkén mosolygott rád a szoba végéből, miközben az egyik régi barátjával beszélt. Rengetegszer találkoztál vele, mindig olyan édes és kedves volt veled, hogy egy kicsit közelebb kerültetek egymáshoz.

– Tudom, hogy Taehyung szeretne mondani valamit, úgyhogy gyere, bébi – odalépett hozzád, és mindenkire rámosolygott, és egy kis hencegésbe kezdett, hogy megmondta a fiúknak, hogy ne vegyenek nektek növényeket, mert úgy tűnt, már megvan az épület gyűjteménye.

– Nagyon szerencsés vagy – mondta a barátja, amikor csatlakozott hozzád, te lágyan mosolyogtál rá, ő pedig szorosan megölelt. Érezni lehetett a pia szagát, ahogy átkarolta a derekad, elbizonytalanított, hogy már részeg, amikor a buli még csak most kezdődött.– A boldog pára – zaklatottan átnyújtott neked egy pohár bort, és ügyelve arra, hogy ne vegye észre, letetted a kis dohányzó asztalra a poharat. Taehyung a konyhaajtóból nézett titeket. Kényelmetlennek tűnt, hogy együtt álltok, de figyelmen kívül hagytad ezt az érzést, és megkerested az egyik fiút, és továbbra is megköszönöd az ajándékokat. Az éjszaka hátralévő részében, amikor csak lehetősége volt rá, italt adott neked ital után, és azt mondta, hogy téged és Taehyungot azért kell ünnepelni, mert ti vagytok a legboldogabb és legszerelmesebb pár, akit ismer.

– Azt hiszem, indulnod kellene, mert egy kicsit túl sokat ittál – próbáltál kedves lenni, de ő azonnal sértődni kezdett, és azt üvöltötte, hogy bárkinél jobban bírja az alkoholt. 

– Nem voltam rosszindulatú, csak...

– Csak T/N voltál! Tudom, szép és tökéletes T/n! Akit Taehyung választott helyettem! Úgy értem... kibaszottul nézz rád, olyan dögös vagyok mindig amikor megkaphat engem – idegesen körülnéztél, miközben az emberek bámulni kezdtek benneteket, azon tűnődve, hogy mi történik. Namjoon odajött és felajánlotta, hogy hazaviszi, mire a nő megrázta a fejét és eltolta magától.– Én mindent jobban bírok, mint te, jobban bírom Taehyungot, és ezért jön vissza hozzám, amikor jó szexre van szüksége – a zene elhallgatott, ahogy az utolsó mondatot sikoltotta, a poharad a padlóhoz csapódott, Taehyung pedig rád meredt, hogy valamiféle kifogást találjon ki arra, amit mondott neked. 

– Ne tagadd, Tae! Múlt héten voltál nálam és könyörögtél, hogy hadd dugj meg, mert tudod, hogy most összeköltözöl, nem fogsz látni annyiszor – eltátottad a szád miközben próbáltál nem sírni mindenki előtt a szobában, Namjoon a karodra tette a kezét, de te elhúzódtál tőle.

– Ez igaz? – a hangod a végén megszakadt, de nem törődtél vele, az emberek kínosan próbáltak kijutni a házból, miközben mindez kibontakozott előttük.

– Igen ez igaz! Mit gondolsz, miért vagyunk olyan közel? – Taehyung helyett a nő válaszolt. Megpróbáltad feldolgozni mindazt, amit mondott neked, miközben Taehyung ott állt és hagyta, hogy megtörténjen. Mintha tényleg nem törődött volna azzal, hogy mindez a barátaitok előtt derül ki.

– Holnap visszajövök a dolgaimért. Namjoon, kérlek, elvinnél innét? – fordultál a férfihoz, aki mindvégig melletted állt. Elvetted a kulcsaidat az asztalról, nem törődve azzal, hogy az elmúlt két órában ittál, úgy tűnt, hogy semmi ilyesmi nem számít most.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Nézted magad a tükörben, miközben felkészültél életed legjobb napjára, új életed kezdetére Jungkookkal.

– Készen állsz? – kérdezte Jin ahogy bement a szobába, és meglátott téged, hihetetlenül nézel ki, ahogy ott álltál az esküvői ruhádban, és úgy érezte, hogy a bűntudat hulláma fut át ​​az agyán, ahogy látta, készülsz életed legboldogabb napjára. De tudta, hogy soha nem lesz az. – Beszélnem kell veled valamiről – nézett rád, és megrázta a fejét.

– Indulnunk kell, Jin, ne akard Jungkookot várakoztatni – nevetve felvetted a virágokat és odamentél hozzá. Ez volt az, ami miatt aggódott, és várakoztatta Jungkookot. Egyszerűen ott kellett volna hagynod Jungkookot az oltárnál, és elrohannod, de nem akarta, hogy ő legyen az, aki elmondja, mi történik a hátad mögött. Hetek óta könyörgött Jungkooknak, hogy jöjjön be hozzád, és ismerjen el mindent, de nem tette, ragaszkodott hozzá, hogy feleségül vegyen, és úgy éljen, mintha mi sem történt volna.– Jin, nagyon idegesnek tűnsz. Ígérem, továbbra is olyan leszek, mint egy kistestvér, de meg kell osztanod Jungkookkal. – suttogtad, amikor a folyosó aljára értél. Jungkook hatalmas mosollyal az arcán bámult le rád, és figyelt, ahogy elkezdett szólni a zene, a koszorús lányok mentek először, és elkezdték szétszórni a rózsaszirmokat a padlón.

– Nem mehetsz hozzá – suttogta Jin, próbálva megbizonyosodni arról, hogy senki sem hallja, és felbámultál rá, ahogy hozzád beszélt.

– Kicsit késő van ehhez a beszélgetéshez – figyelmeztetted, ő pedig megrázta a fejét, hogy elmagyarázza, mire gondol, amikor láttad Jungkook tekintetét, amint követi az egyik nőt a folyosón, majd visszapillant a tiédre. Azt hitted, hogy az egész a fejedben van, így továbbnyomkodtál és előresétáltál Jinnel, aki arra várt, hogy kimondod a szót, és azonnal kihoz onnan.

– Kérem, üljenek le – a család és a barátok mind leültek, és nézték, ahogy Jungkook a kezébe veszi a kezeid a plébános előtt, te mosolyogva néztél a szemébe, ahogy visszanézett rád, de a fejedben egészen más volt. – Ha valakinek van oka annak, hogy miért ne házasodjanak össze, kérem, most beszéljen

– Én igen – azt a nőt bámultad akire pillantott nemrég Jungkook, mikor meghallottad hangját – Jungkook! Szerelmes vagyok beléd, és mindig is az voltam – félre lökött az ismeretlen nő, mitől a kezedben tartott virágok lehullottak a padlóra, nem találtad a megfelelő szavakat, amikor mindenki előtt kijelentette, hogy szereti.

– Mi van? – a szíved olyan volt, mintha kitépték volna a mellkasodból, és az oltárra tették volna, hogy felváltva szúrják meg.

– Elfelejted, hol vagy és mit kellene most tenned? – kiáltotta Jin a vőlegényednek címezve, aki azt se tudta kire nézzen. – Menj, várj a kocsiban – adta át neked a kulcsait Jin, miközben ő kiabált Jungkooknak, hogy mekkora seggfej, nem vesztegetted az időt azzal, hogy kirohantál a templomból a parkolóba, hogy megkeresd Jin autóját. A kamerák villogtak, és megpróbálták elkapni a boldog párost, de csak te sírtál a kamera előtt, és megpróbáltad beindítani Jin autóját. Fel sem tudtad igazán fogni mi történt. Lehet félreértés az egész, ugyanakkor nem értetted Jungkook miért állt ott szó nélkül. Még csak el sem próbált húzódni, vagy megfogni téged mikor az idegen félre lökött.

Nem tudom miért, de olyan érzésem van mintha írtam már volna hasonló reakciót, azonban a felírt kérésekben, nem szerepelt ilyesmi. Mindenesetre azért megírtam és iszonyat hosszúra sikerült, de remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket.

Ui. Szeretném megköszöni minden egyes követőmnek/olvasómnak azt a rengeteg sok támogatást amit kaptam tőletek. Ugyan ez a második kötet a fiukkal, de álmomba se mertem volna gondolni ennyien fogjátok szeretni amit csinálok. Mindkét kötetet együttvéve összesen 786,869 nézettséget, 33.225 csillagot kaptak a fiúk és több mint 6K kommentett. Számomra ezek nagyszerű számok, amiket talán nem is érdemlek meg, hiszen kezdetben nagyon kis gyenguszok voltak a részek. Szóhoz sem jutok mennyire szuperek vagytok, és mindezt nektek köszönhetem. Remélem jövőre is velem tartotok, legyen szép boldog új éveket. Vigyázatok magatokra.🥰💜