Hűha. Nem is tudom mikor volt ez a „sorozat" előző része publikálva, de végül Namjoon is megérkezett. Ha jól emlékszem, akkor még csak a maknae line van hátra (de javítsatok ki ha tévedek) amit próbálok még az idén befejezni (ha már más valamit nem fogok xD) Illetve holnaptól lesz két nap szabadságom, és (bár nem kiabálom el, de nagyon illene már) annyira nagyon szeretném már végre átírni a Mr. Kimet, hogy aztán nyugodtan foglalkozzak a többivel is. Mert ti ugyan nem tudjátok, de nagyon sok ötlet van feljegyezve, vagy éppen fél kész rész van megírva, de egyszerűen semmivel sem haladok és néha ez frusztrál. Viszont nem akarom tovább rabolni senki idejét, szóval jó olvasást ehhez a részhez, a véleményeket pedig szívesen fogadom. 

~🅡🅜~

 A kanapén lustálkodva, a karfáról lelógó lábakkal, a telefont lazán a kezedben, tétlen sóhajt hallatoll, miközben lapozgatsz a hírfolyamban. Állítólag egy egyetemista lány az óceánba dobta a DSLR fényképezőgépét – egy kiránduláson, és több ezer dollárba kerül. Szinte rosszul érzed magad miatta, de valaki kopogtat az ajtón, ami kizökkent a kis álmodozásodból. A telefont visszacsúsztatod a dohányzóasztalra, kikiáltva, hogy tudja az illető otthon vagy.

– Hé, Namjoonie – köszönt legjobb barátodnak, mosollyal ajkaidon.

– Szia – válaszol halkan, kezét a háta mögött rejtve, lehajtott fejjel. Hajlamos vagy észrevenni, ha valakit valami zavar, és még inkább, ha Namjoon az illető. Az ajtókeretnek dőlsz, a fejed megdöntve, miközben görbe mosolyt nyújtasz neki.

 – Jooni, minden rendben?

– Igen – feleli, elég hangosan, mitől összerezzensz. Azonnal kinyújtja a kezét, hogy a karodra tegye, és megrázza a fejét – Bocsánat, nem úgy értettem. Én... azért vagyok itt, hogy... hm... – keze visszaesik az oldalára, akárcsak az önbizalma, ahogy elmúlik a gödröcskés mosolya. Mindent megtesz, hogy megnyugtassa, és szélesebbre tárja az ajtót. 

– Szeretnél bejönni? – felnéz, és túl gyorsan válaszol.

– Nem – látja, ahogy a csalódás betölti a szemed, de mintha nem akarna ezzel foglalkozni – Nem mintha nem akarnám. Szeretnék! De... én... előbb mondanom kell valamit. Namjoon kienged egy mély levegőt és kimondja, ami a fejében jár, amikor összeszedte gondolatait. Nagyon okos ember, aki elég gyorsan képes rendezni az elméjét, de így látva; hogy ennyire elveszett... rosszul érzed magad. És nem tudod kitalálni, hogy miért.– Azt hiszem, ezt már nem tudom megtenni veled – továbbra is csendben maradsz, és hagyod, hogy megmagyarázza – Nem akarom ezt tovább – a szája kinyílik, hogy folytassa, de bezárul, amikor a fogai összeérnek, olyan mintha a megfelelő szavakat keresné, hogy elmagyarázza zűrzavart, ami elönti elméjét. Elmosolyodtál, hiszen Namjoon beszédet tartott több száz emberek előtt, most mégsem tudd mit kezdeni a szavakkal. – Mi... te és én, amink most van köztünk... 

– Csak szex, érzelmek nélkül. – segíted ki csakhogy egyáltalán nem örült neki. 

– Kedvellek – dadogja Namjoon, miután végre sikerült erőt vegyen magán, hogy megossza az érzéseit. Hirtelen szorosan megölelted, mire először kezeit a hátra mögé bujtatta. Az ádámcsutkája megremeg, ahogy nyel egy hatalmasat izgalmában. Majdnem három hónapig voltatok ilyen barátság extrákkal kapcsolatban. Kezdetben nem ez volt Namjoon terve, és a tied sem. Az aktus elhamarkodott és meggondolatlan volt, egyszerűen a vágy és a kontrollálhatatlan hormonok miatt, de az óvszer biztonságával és a megfelelő védekezéssel együtt. Ugyan nem szerette volna ezt megosztani veled, viszont már nem bírta magában tartani és minden mindegy alapon eléd állt. Már semmi sem számított. Nem próbálta eltitkolni érzéseit, azt hogy mennyire hevesen ver a szíve a közeledben, azt hogy mennyire vágyik a közelségedre, amikor aggódik érted mert nem vagy jó hangulatban. Lehajtja a fejét, mivel nem mondasz semmit. Érzed, hogy a szívverése felgyorsul, amikor körülölel a karjával, és közel szorít a mellkasához. Kuncogsz őszinte ugyanakkor kedves gesztusán. Nincsenek szükségek szavakra, hiszen minden cselekedete elárulja mit szeretne. Valójában már korábban is rájöttél, hogyan érezz irántad, csupán kíváncsi voltál meddig bírja szó nélkül.