Amikor beteg vagy és nincs nálad betét (köszönöm sofiafekete 💜)

~🅙🅘🅝~

Nincs is annál kínosabb mikor megjön a mikulás és nem vagy rá felkészülve. Barátnőid már hetek óta értesítettek téged egy applikációról, amelyik viszonylag pontos adatokat add ki és minimális hibával megmutatja neked, mikor van a következő vérzés. De te vagy annyira makacs, hogy inkább saját magad számolod ki, ami valljuk be nem mindig jön össze. Mint pl most is. El sem tudod mondani mennyire kényelmetlenül érzed magad a kialakult helyzet miatt. Ugyan mások nem láthatják de kissé pecsétes lett a nadrágod.

– Gyere, haza viszlek – súgja füledbe Jin, akiről fogalmad sem volt hogy ott van a hátadnál.

~🅢🅤🅖🅐~

Utáltad az ilyen napokat, mert folyton oda kellett figyelned, nehogy pecsételődjön vagy bármi más hasonló kellemetlen élményben legyen részed. Azonban valaki nagyon azt szeretné ha beégnél mindenki előtt, mivel nincs nálad betét, és szinte biztos, hogy beteg lettél.

– Haza tudnál vinni? – lépsz oda Yoongihoz, akit ugyan fogalmad sincs miért van ott, de most épp jókor van jó helyen. Értetlenül pislog rád, mire feldúltan elmagyarázod, hogy szerinted mi történhetett.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Hobi mindig is leste minden kívánságod az ilyen napokon, a kedvenc édességeiddel lepett meg, főleg suli után, sőt ha kellett még betétért is képes volt elmenni, mert igen. Hoseok az a srác aki nem szégyell ilyesmit venni. Szerencséje volt a nővérével, mivel így nem volt annyira idegen neki, éppen ezért is lepett meg mikor megfogta a csuklód és hazavitt. Bár te nem tudtad, de Hoseok rendszeresen feljegyezte mikor szokott beköszönteni neked a Mikulás, mivel tudja, miszerint szokásod megfeledkezni róla.

~🅡🅜~

Kora reggel elég nyűgösen keltél fel, amit ő is észrevett és nem félt szóvá tenni, azonban egy „minden rendben"-el letudtad az egészet. Azt hitted csak nem aludtál eleget, vagy túl sok volt a tegnapi vacsora ezért fáj kissé a hasad, de mivel hónap közepe volt, félő voltak a piros napok. Bár a naptárad szerint még van három napod. Tehát nem ijedtél meg, csakhogy kissé mocsok volt, mivel éppen ahogy beléptél az iskola kapuján, éreztél valami meleget, hogy a fehérneműdbe folyik.

– Namjoon, kérlek vigyél haza – fordultál az említett felé, ki szerencsére még nem ment el.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

– Jagiya, már nem azért de nem vagy beteg? – kérdezte egyik reggel párod, ahogy letette eléd a forró kávét. – Tudtommal tegnap kellett volna megjönnie – gondoskodott hangosan, mire fejcsóválva kuncogni kezdtél. Soha nem értetted miért követi nyomon az ilyesmit, hiszen a legtöbb férfinak ez undorító, sőt még neked is. Aztán egy idő után rájöttél miért teszi ezt. Természetesen, hogy tudja mikor kedveskedhet az ágyban.

– Lehet késik pár napot, viszont nekem most mennem kell, vagy a professzor megöl. – alig, hogy ezt kimondtad fel is álltál, ám a széken ott volt egy kis piros folt. Kínosan párodra néztél, aki csak önelégült vigyorral bámult vissza rád.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Mivel szomszédok voltatok és szinte együtt nőttetek fel, mindent megosztottál vele. Legyen az szó női problémákról vagy éppen a hétvégi egyéjszakás kalandodnak, vagy éppen az ő élményeiről. Ugyan az utóbbi időben, nem igazán örült annak, hogy nagyon nem válogatod meg a pasikat, mert voltaképp azt szerette volna ha ő marad melletted. De a kis gyermeki éneddel nem fogtad fel az igyekezetét.

– Én a helyedben nem lépnék be az egyetemre – szól utánad mikor is kiszálltál a kocsiból. Értetlenül bámultál rá, de amikor nadrágodra mutatott értetted mi a helyzet.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Nem igazán volt fényes kapcsolatod vele, főleg a kacér mosolyától és, hogy néha felvágott a hírességével. Ugyan a csapat miatt irtó kevésszer látogatott az egyetemre, de valamiért téged jelöltek ki arra a nemes feladatra, hogy add le neki a tananyagot. Nem volt vele baj, mert ilyenkor igenis odatette magát és tanult, ám mikor lányok vették körül, szinte repesett az örömtől. Egyáltalán nem volt az a félénk Jungkook, aki a színpadon mutogatja magát, vagy elpirul egy-egy fan találkozón.

– Nem bántásból, de jobb ha most velem jössz – megijedtél mikor hirtelen a válladra tette kabátját, majd füledbe súgott. – Elég feltűnő volt nekem a havibajod – vezeti tenyerét derekadra, mire megszeppenve simulsz hozzá.

Ilyet nem szoktam ám én (legalábbis nem igen emlékszem) csinálni, viszont örülnék ha időnként nem csak Bts tartalmat olvasnátok tőlem. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a követőm nagy része (valószínűleg) Bangtan fandomhoz tartozik, de azért vannak bőven akik inkább a más bandákhoz is hajoznak. Nem kötelező, nyilván mindenkinek szíve-jóga eldönteni, kit, mit, mikor olvas, ahogy nekem is néha ilyen kis posztocskákat kitenni, de egy írónak minden visszajelzés jól esik. Legyen az pozitív vagy negatív. Én például kifejezetten szeretem ha megosztják a véleményüket (természetesen kulturált emberek módjára), elmondva mi tetszett, illetve mi nem, mert ebből is lehet tanulni, sőt. Nem éppen motiváló hatással van, ha valamin napokon át dolgozol, de nem igazán értékelik.

Tudom, eléggé inaktív vagyok mostanság (erről volt egy picike is posztocskám), de 3 műszak és két munka mellett, igencsak nehéz az időmet beosztani, de próbálkozom nem elhanyagolni az írást, mert végtérre szeretem ezt. Szóval örülnék ha a többi könyvembe is belenéznétek és hagynátok valami nyomot, hogy tudjam melyik irányba haladok.

És most, hogy meglett a panaszkodás/nyálas posztocska, szeretném elmondani, hogy aki szeretne lehet újra kérni. És ha van olyan emberke, akinek még nem írtam meg a kérését (egyről tudok), az keressen fel privátban és zaklasson nyugodtan.

Ui. Mit szólnátok egy Maffia! Au minisorozathoz? 🤔