Mafia! AU - Amikor véletlen megölnek (Nem túl vidám reakcióval jelentkezem, sőt ez már kifejezetten NSFW tartalom, de remélem ennek ellenére elnyeri tetszéseteket. Jó olvasást, a véleményeket meg szívesen fogadom.🥰

Ui. Szerintem még nem említettem (vagy csak nem emlékszem), hogy bár szeretem az instagram jellegű történeteket, itt wpn valamiért az enyémet nem igazán olvassák, ezért is szeretném a facebook csoportba megosztani. Szóval, akit érdekel és szívesen olvasna ilyesmit tőlem, szeretettel várom a csoportban. 🥰 Valószínűleg később a „bemutatkozás" címkénél megtalálható lesz a link)

~🅙🅘🅝~

Hogy lehet ilyen hülye? Természetesen túlságosan törékeny voltál ahhoz, hogy kezelni tudd ezt a súlyos gyógyszert. Annyira fáradt volt az állandó ellenállásodhoz, csupán azt akarta, hogy abbahagyd a sikoltozást és a folytonos sírást. Nem tudott aludni a tompa zokogás hangtól, amelyet minden este felőled hallott. Nem tudta elviselni azt a sikoltozást, ezért egy másik szobát rendezett be neked, de még így is tisztán hallott mindent. Csupán csak azt akarta, hogy fogd már be a szád és legyen egy nyugodt éjszakája, ezért nyugtatott adott neked. Mosolyogva lenyelted a gyógyszereid, mit sem sejtve párod tettéről és pár percen belül el is aludtál. Nem bujt be melléd, mert nem szeretett volna felkölteni, ezért a saját szobájába ment, abban reménykedve végre meg lesz régen várt nyugodt éjszakája. Nos, amit nem tudott az az, hogy nem lett volna szabad nyugtatott adnia. Egyszer csak felriadt egy rémálom után és gyorsan hozzád sietett, de mikor látta békésen alszol mosolyogva bujt melléd, de nem lélegeztél, a bőröd pedig jéghideg volt. Gyorsan ledobta magáról a takarót, és élettelen tested az ölébe húzta. Fülét a mellkasodhoz szorította, de nem volt semmi melegség, légzés, szívverés. Az égvilágon semmi sem utalt arra, hogy élnél.

– T/N? – motyogta. – T/N, ez nem vicces. Kérlek, kérlek nyisd ki a szemed – könyörgött könnyes szemekkel de mindhiába.

~🅢🅤🅖🅐~

Fogalma sem volt, mi ütött belé. Egyszerűen nem tudott koncentrálni arra, hogy a nyakába lélegzel. Egész nap csak panaszkodtál, hogy ki akarsz menni, és csinálni valamit mivel unatkoztál. De amint elmondtad neki szinte egyből visszautasított. Úgy érezte az utóbbi időben lélegezni sem hagyod, folyton vele akartál programokat szervezni, ami magában nem rossz, hiszen imádta minden idejét veled tölteni, azonban most inkább pihenni szeretett volna. Elege volt már ebből. Úgy döntött vacsora közben megpróbálja felhozni a témát és esetleg megbeszélni, hogy ez neki így nem jó. Miközben tálalta az általa főzött ételt, te mindvégig a hátánál voltál egyfolytában beszélve. Eleinte még figyelt rád Yoongi, de amint észrevette őt szóhoz sem engedett, már nem is figyelt szavaidra csupán csendben végezte a dolgát. Oldalát bökve, pulóverébe markolva, próbáltad magadra vonni figyelmét, mindvégig azt mondva mennyire szükséged van rá. Soha nem figyelt rád ilyenkor azonban ma más volt, nagyon is feldühítetted és a kezében lévő tányérral hátrafordult. Csakhogy arra nem számított, hogy nem fogsz hátrálni és véletlen fejbe ver vele. Yoongi gyorsan elkapott, amikor a földre zuhantál. Magához húzott, kikapott egy rongyot a tűzhely fogantyújából, és a sebre szorította, amiből szüntelenül folyt a vér.

 – Nem, nem! Maradj velem, kicsim, jó?

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

– Ne csináld ezt! Ébredj fel a pokolba is – kiabált rád. Tudta, hogy nagy hülyeséget tett. Hogyan is lehetett ennyire kegyetlen épp veled, akit mindennél jobban szeretett? Megpróbáltál elmenekülni, mikor tudomásul vetted, hogy az ellenség meg akarja támadni az úgynevezett párodat. Ezért Hoseok bedobott a pincébe, és napokig ott tartott. Ételt ugyan kaptál meg vizet viszont nagyon sötét és hideg volt, te pedig ugyan abban a kis hálóingben voltál, mint mikor bezárt oda. Még ő vette neked ezt a hálóinget, ami a zöld színben pompázott. Persze mindenképpen nevetségesen hideg volt ott lent, és még maga Hoseok is fázott hiába meleg kabát volt rajta. De még ezek mellett is neki mentél mikor kinyitotta az ajtót, csakhogy mivel nem számított rá, nem tudott erre felkészülni akaratlanul is fegyveréhez nyúlt és gondolkodás nélkül szegezte rád majd húzta meg a ravaszt. Összeszorult a gyomra, ahogy tudatosult benne mit tett. Rosszul érezte magát, mint aki hányni fog, forgott vele minden a hideg helyiségben és csak a te vérben fagyott tested volt előtte. Természetesen próbálta elállítani a vérzést, még segítséget is hívott, ígéretet is tett hogy soha többé nem tesz még csak hasonlót sem, azonban már nem volt kinek.

~🅡🅜~

Hogyan engedhette meg magának, hogy ennyire mérges legyen valami ilyen apró dolog miatt? Annak ellenére is kimentél a barátaiddal, hogy megfenyegetett ha az engedélye nélkül merészkedsz ki, megbüntet. Azonban előző este vigyorogva „szöktél" meg, mivel tudtad nem gondolta komolyan. Namjoon veled szembe mindig is túl puha volt, amit ugyan a többiek többször megjegyeztek, hogy kihasználod ezt de soha nem hallgatott senkire. Bízott benned annyira, miszerint nem vernéd őt át. Nos, talán egyikőtöknek sem kellett volna ennyire vakon bízni a másikba. Teljes szívéből szeretett téged, és soha nem lett volna képes bántani téged, és meggyőződése volt, szerelme nem egy oldalú. Ez így is volt, valóban nagyon szeretted őt, mindennél jobban viszont a kicsapongó életednek nem tudtál ellenállni egy idő után.

– Csak mondd meg a kibaszott igazságot...hol voltál? – kiáltott rád miközben egyre erősebben szorította félkarod. Próbáltad kiszabadítani magad fogságából, ám nem túl sok sikerrel. Erősen taszított rajtad egyet minek következtében a pultnak estél, de Namjoon mintha nem is törődött volna ezzel a ténnyel újra megragadta a karod, hogy tovább folytassa kifogatását, csakhogy egyikőtök sem számított arra miszerint egy kés lesz a pult szélén, ami szépen belefúródott a hasadba. Szinte azonnal a földre zuhantál, a vérző területre kapva, nehezen lélegezve. Namjoon azonnal közelebb húzódott hozzád, óvatosan karijaiba véve. 

– Kérlek, csak maradj velem – zokogta, és szorosabban szorította a tested oly annyira, hogy arcod az övéhez szorult. Lehunyta a szemét miközben azért könyörgött, hogy ez ne a valóság legyen, azonban sajnos nagyon is az volt. Egy utolsó mosolyra húzva ajkaid simítottál hajába, amire felkapta fejét és mintha ez lett volna a végszó, ahogy belenézett szemedbe elernyedt tested karjaidban.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Ő okozta ezt. Miért nem volt képes az elejétől kezdve kellően vigyázni rád? Most ott állt a korlátnak, és bámult le élettelen testedre, amely még így is gyönyörű volt Jimin számára. Zokogása megtörte az éjszaka csendjét, könnyeitől szinte már nem is látott de nem érdekelte. Nem érdekelte hány embere veszi körül, mennyien érdeklődnek mi történt, csupán csak is a te tested tudta szüntelenül nézni. Nem is értette miért voltál egyáltalán fent, hiszen ezen az emeleten csakis a tagok, illetve az embereinek van belépése. Sokk hatása alatt volt és még mindig újra meg újra a pár perce történtek játszódtak le előtte.

 – Kicsim? – motyogta orra alatt – Baby, mit csinálsz? – ott álltál, az erkély korlátján egy irdatlan nagy beteges mosoly kíséretében. Hangjára elfordítottad a fejed, és figyelted, ahogy közeledik. Gúnyolódva kinyújtottad az egyik lábad, mintha abban a pillanatban ugrani szeretnél.– Ne – sikoltott, és kinyújtotta a kezét. – Kérlek! Ne ugorj... – szomorú, fájdalmas mosoly jelent meg ajkaidon. De a játékoknak vége. Nem fogod hagyni, hogy miattad kerüljön veszélybe mindenki, de főleg Ő nem. – Kérlek, szállj le, és megbeszéljük ezt meg. 

– Nincs miről beszélnünk Jimin. Tudod jól, amíg élek veszélyben vagytok mind – nevettél fel keserűen. – Ugrálni akarok.

– T/N nem – hozzád ugrott megragadva félkarod ezzel azt gondolva, biztonságban tudd. Mindketten tudtátok, innen nincs visszaút hiszen a bátyád mindent meg fog tenni, hogy megölje Őt, és éppen miattad nem fog visszatámadni. Lassan megfordultál, azt a látszatot keltve miszerint sikerült meggyőznie, azonban csak egy utolsó forró csókot szerettél volna tőle, majd egy határozott mozdulattal kirántottad magad szorításából. Nem akarta ezt, mindennél jobban el akarta kerülni, hogy elveszítsen ezért próbált utánad kapni de túl késő volt.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

– Nyisd ki az ajtót – felüvöltött az ajtót ütve szüntelenül. – Rohadtul nem vicces T/N – azonban nem kapott választ. – Nyisd már ki azt a kibaszott ajtót! – alig hogy kimondta a falap szinte darabokra tört ahogy nagy erővel berúgta azt. Óvatosan oldalra pillantottál a kádból, mikor Taehyung hirtelen nagy erővel azt az ajtót is berúgta. Zihált, a mellkasa egyenetlen ütemben emelkedett és süllyedt, miközben szemei félelmet és aggódást mutattak feléd. Egy pillantást vetett a helyzetre, és el tudta mondani, mit tettél. Letérdelt a kád elé, és megragadta a vállad. Szerettél volna valami kis frappáns szövegel elbúcsúzni tőle, azonban semmire sem volt már erőd. Belefáradtál mindenben. Az életedbe, abba hogy Taehyung mindentől féltett, néha tulságosan is, hogy egy kibaszott kalitkában tartott zárva, minden mástól, elszigetelve a külvilágtól. Szeretted őt, nagyon is és biztos voltál benne ő is hasonlóképp érez, és ahogy te úgy ő sem ilyen életet szánt neked, kettőtöknek, mégis a biztonságod fontos volt számára. Talán ha minden aggodalmat megosztottál volna vele, másként alakultak volna a dolgok, talán ha kicsit jobban akartad volna a kapcsolatotokat, ha bátrabb lettél volna nem pedig egy gyáva féreg...Taehyung most nem zokogva teljesen összetörve, szüntelenül a te neved suttogva.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Annyira dühös volt, mint még soha. Már elege volt abból, hogy folyton harcolnia kell érted, hogy újra meg újra visszautasítod őt. Elege volt. Csupán szembefordult a lánnyal a hozzáállása miatt, a falnak taszította, és onnantól kezdve a dolgok irányíthatatlanná váltak. Azt mondta, nem fog ilyen durván cselekedni, tekintve, hogy ennyit tett érted. Végül is csak a szívét akarta neked adni. Ez túl sok volt?

– Seggfej vagy ha azt hiszed, ezek után szeretni foglak – nyöszörögte szenvedve, mivel egyre erősebben szorította tenyerét nyakára. Alig kapott levegőt, de nem adta fel, akkor is harcolt azért hogy élhessen, még ha tudod, semmi esélye vele szembe. Félmosolyra húzta ajkait majd egy határozott mozdulattal hasába térdelt. 

– Még mindig ugyan az a véleményed babám? – suttogta gúnyosan fülébe mire felemelve lábát, büszkeségét szerette volna rúgni, ám nem volt annyi ereje. 

– Inkább a halál mint te, Jeon – szinte köpte oda neki, mire Jungkooknak eldurrant az agya. 

– Meg akarsz halni? – engedte el nyakát minek következtében a földre zuhant – Rendben édesem – kibiztosította fegyverét majd rászegezve húzta meg a ravaszt. 

– Mi a fasz Jungkook – suttogtad szád elé emelve kezed, mivel végignézted ahogy megöli ikertestvéred.

Forrás:tumblr