Amikor meghaljak, hogy valaki utálja a zenéjüket (Köszönöm zsebibaba111 💜)

~🅙🅘🅝~

Eleinte nem foglalkozott azzal mit mondanak mások. Hozzászokott már, hogy bőven kap rosszat, gyűlöletet nem csak megértést, azonban egy bizonyos ponton neki is elege volt ebből a sok képmutatásból. Egyik barátnőd rendszerint „szidta" a csapatot és a munkájukat, viszont voltak olyan napok mikor meg nagyon is helyesnek tartotta párod, illetve Jungkook tetoválásait. De egyik nap betelt a pohár párodnál.

– Mond csak – teszi le elétek a szokásos édességet az üdítővel együtt – Nincs más dolgod mint a Bangtan szidni? Nem baj ha nem tetszik a dalunk, elmondtad a véleményed, amit köszönök de lépj tovább és tedd azt ami boldoggá tesz.

~🅢🅤🅖🅐~

Itt történetesen az unokatestvéred volt a ludas, mégpedig mert egyáltalán nem szerette, hogy párod néha napokig a stúdióban éjszakázik, téged egyedül hagyva. Ugyan rengetegszer próbáltad már a tudatára adni, miszerint téged egyáltalán nem zavar, sőt örülsz, hogy ugyan úgy foglalkozhat a zenével, hiszen tudtad, ez az élete. Azonban rokonod ezt nem akarta megérteni.

– Szard le – szólal meg egyszer csak párod, mikor meséled neki, mennyire megalázta őket és a zenéjüket unokatestvéred. Hitetlenkedve pillantottál rá, mivel nem értetted miért ennyire higgadt – Ne nézz így rám. Egy nyomorult emberrel nincs mit kezdeni jagiya.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Próbált nem foglalkozni a gyűlölködő tekintetekkel, a sok rosszindulatú üzenetekkel, de az az igazság, hogy Hoseok a négy fal közt nagyon nem volt annyira hiperaktív mostanában mint a kamerát előtt. Épp az ilyen megvető rajongók miatt. Folyton magát hibáztatta, hogy biztosan elrontott valamit és még többet kell gyakoroljon, ám ez egyáltalán nem volt így. Egyszerűen csak nem tetszett az embereknek a változás, és ahelyett, hogy csendben elmennének mellette, ocsmány dolgokat vágnak a srácokhoz.

– Ne feled oppa, bármit teszel én mindig melletted leszek, és fogom a kezed – csókolsz ajkaira szorosan magadhoz ölelve.

~🅡🅜~

Pontosan tudta, nem szabad az ilyesmivel foglalkozni, hiszen az emberek nem egyformák. Mindenkinek más az elképzelése, ám abban mindig is egyetértettél vele, hogy függetlenül attól mit cselekednek, tisztelni kell egymást. Még ha legszívesebben megfojtanád egy kanál vízben, annyira irritál, nincs jogodban folyton sértegetni. Ám, most valami nagyon megváltoztatta párod. Eleinte nem igazán tulajdonítottál nagy figyelmet rá, hiszen úgy vélted, pár nap és elfelejti, csakhogy ez korántsem volt így.

– Tudom, hogy nem sokat segít, de ne is törődj velük oppa. Nem azokkal kell foglalkozni, akik megaláznak, hanem akik igazán szeretnek – bököd meg mosolyogva mellkasát, mire neki felfelé görbülnek ajkai.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Nagyon sok mindent magára vett a múltban, és van, hogy még a mai napig is vannak olyan napjai mikor bármilyen apróság megbántja. A kezdetektől ott voltál neki, mindig a lehető legjobban támogatva őt, és valójában nem is értetted miért kapnak annyi gyűlöletet. Igen, nem tökéletes, vannak idióta szokásai párodnak, olyanok is amiken egy kisgyerek is nevet, de ő így Park Jimin.

– Tényleg ennyire rossz lenne az új dalunk? – kérdezi egyik délután mikor épp a közös filmezésre készültök. Egyszer egy héten áthívjátok a többieket egy közös filmre, ami rendszerint vagy marvel vagy éppen anime.

– Nem Jiminie, csak sokan nem merik bevallani mennyire jók vagytok – teszed le az édességet az asztalra, majd egy gyengéd csókot adsz párodnak.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Talán ő volt az egyik olyan tag, aki nagyon magára vett mindent. Nagyon ritkán beszélt arról ami bántja, jobb szerette magába fojtani és nem másokat terhelni a problémáival. Azonban amióta együtt vagytok, sokkal nyitottabb dolgokra. Ugyan sokszor őrlődik magában, hogy beszélnie kellene egyes dolgokról, de mindig arra a következtetésre jut, hogy igenis meg kell ossza veled a gondjaid. Féltél attól, hogy nagyon magába zuhan, azok után a sok vegyes vélemények után, ami a dalukat illeti.

– Ha jobb dolgod nincs, akkor kérlek ne légy többé a rajongónk. – mosolyogva válaszolt az igencsak fiatal lánynak, aki percek óta mást se csinál csak ócsárolja a srácok dalait.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Elég sokszor hirtelen haragú párod, emiatt néha tartasz a reakciójától, ha valami komolyabb dologról van szó. Természetesem tudod, hogy ha dühös akkor semmit sem gondol komolyan, és viszonylag rövid időn belül bocsánatot kér, azonban a szavaknak súlya van. Főleg ha egy idol szájából hangzanak el.

– Ezt nem hiszem el – dühösen becsapja az ajtót párod, amint hazaért. – Nem mondtam semmi rosszat, csak megkértem, hogy ha igaz rajongok akkor ne ócsároljon. Erre meg még jobban nekem esik.

– Tudod, hogy a te szavad szent vagy éppen pokolt jelent – sóhajtasz fel fáradtan.

– De nem értem miért, hiszen én is ugyan olyan ember vagyok mint bárki más.