Végül is túl hosszú lett volna (bár szerintem így is az lett), ezért ismét a hyung és maknae line mellett döntöttem. Azért remélem így is nagyon élvezhetőre sikerült. Próbálom még a héten hozni a három jómadár részét, illetve a Jimin kis TwoShot-ot is. Nem tudom ki emlékszik, de írtam egyszer egy szakítós Jungkook félpercest, és valaki írta, hogy Jimin-el is legyen. Valaki esetleg nem ismer magára? Mert sehol se találom a nevet.

Maffia!AU- megpróbálsz megszökni

~🅙🅘🅝~

Egy ideig korlátozva voltál, a biztonságod kedvéért. Legalábbis Seokjin ezt mondogatta folyton, de te kezdtél kételkedni benne. Bosszantott, hogy sehova nem mehettél kísérlet nélkül. Tisztában voltál, mi Seokjin foglalkozása, de erre akkor sem volt semmi szükség. Az ház ura kin vacsorázott a barátaival és eléggé elnyerted a bizalmát ahhoz, hogy egyedül maradj otthon anélkül, hogy valaki állandóan figyelne, ugyan ez több hónapokba telt, és bizonyára Seokjin nem tartotta magát teljesen ahhoz, amit megbeszéltetek. Biztosan a közelben volt pár embere kik árgus szemekkel figyelték a házat, ezért is kell óvatosabbnak lenned. Most a közös hálószobában tartózkodtál, ruhákat dobva a válltáskába, és néhány fürdőszobai terméket kerestél, hogy azért valahogyan majd tisztálkodj. Ám hallottad, hogy kinyílik és becsukódik a bejárati ajtó. Ijedten pillantottál körbe a szobában, hiszen még nagyon nem kellene itt legyen. 

– Baby? – kérdezte, ahogy belépett a lakásba. Nem volt elég időd elmenni vagy csak elbújni, ezért próbáltál valami kifogást keresni, annak érdekében, hogy ne kerülj nagyobb bajban.

– Jin, adj két percet, hogy összeszedjem magam – végül is ez nem hazugság, hiszen el kell tüntetned a bizonyítékot. Gyorsan fogtad a táskát igyekezve, betenni a szekrény legaljára, ahova könnyen befér, de már késő volt. Frusztráltan felsóhajtott, amint realizálta mire is készülsz.

– Mennél valahova? – érdeklődött becsukva maga mögött az ajtót. Idegesen nyeltél egyet, majd válaszként megrázod a fejed. Hirtelen ötlettől vezérelve, mosolyra húztad ajkaid, majd szexi léptekkel közeledtél felé. A nyakába szeretted volna csúsztatni karjaid, hogy egy csókkal elvond figyelmét. Ám Seokjin dühösen arrébb tol, majd a táska tartalmát kezdte el vizsgálni. Benne volt minden létfontosságú iratod, pár ruha ezen kívül három kötet pénz, jó pár millióval, és néhány tisztálkodásra termékek.

– Meglepetés utat terveztem – szólaltál meg gondolkodás nélkül, ami még jobban feldühítette. Gonosz mosolyra húzta ajkait, úgy nézve rád vetted kezébe az irataid, majd nemes egyszerűséggel széttépte, ezt követően hirtelen arcodhoz nyúlt, megszorítva állad húzott vészesen közel magához.

– Mondtam, hogy nem akarom, bárhová is menj. Itt biztonságban vagy baby. Én megtudlak védeni, de csak ha továbbra is mellettem maradsz – suttogta ajkaidra. Nem tudtál már beletörődni, miszerint vele kell élned, szabadságra vágytál, ugyan olyan jogokkal mint más korodbeli fiatal nő, de ezeket Seokjin elvette tőled.

– Bárcsak soha nem találkoztam volna veled – suttogod szorosan behunyt szemekkel, nehogy észrevegye könnyeid. 

– Igazán? – érdekesen cseng hangja, mintha felkeltette volna valami a figyelmét – Nos, akkor menj – enged el, kissé eltaszítva magától. Sírás azonnal abbamaradt, és már inkább hitetlenkedve mintsem gyűlölködve pillantottál fel a magas férfira.

 – Valóban? – kérdezted remegő hanggal, ám kezeid máris önálló életre kelve, tették vissza a táskába a legfontosabb dolgokat.

 – De az tudnod kell, hogy ha kilépsz az ajtón, nem foglak megvédeni. Magadra leszel utalva, és az ellenség el fog fogni. Tudod mit kezdenek majd veled baby? – lép közelebb hozzád füledbe suttogva rémisztően. Válaszként nemlegesen megrázod a fejed, hiszen erről soha nem beszélt, az alkalmazottja pedig úgy tettek mintha nem tudnak semmiről, akárhányszor érdeklődtél ez iránt. – Megerőszakolnak, kivallatnak miközben élve felboncolnak. Ha valóban ezt szeretnéd, nem állok az útba. – sétál ki a szobából nyitva hagyva az ajtót. Ám semmire nem vagy képes csupán dermedten állsz a szóba közepén.

~🅢🅤🅖🅐~

Sikerült kijutnod a hátsó ajtón, miután az egyik őr nyitva hagyta azt. Tisztában voltál azzal, hogy innen nincs visszaút, ki kell jutnod az udvarból, elbújni az erdőben a fák közt, majd valahogy hazajutni. Egyszerűnek tűnik, de Yoongi-t ismerve, nem fogsz egykönnyen kijutni az udvarból. Kezdetben nem tudtad mivel keresi kenyerét. Arra gyanakodtál, üzletember lehet, hiszen viszonylag sokat ült gép előtt és sokat is beszélt telefonon, olykor igen agresszíven. Hónapokon át kerülte ezt a témát, ám egyszer eleged volt az egész titkolózásból, főleg, hogy szinte egy kalitkában tartott, így határozottan elé álltál kérdőre vonva. Csakhogy nagyon megrémisztett amit mondott. Nem szerettél volna semmilyen illegális dologba keveredni, és az, hogy ő maga a maffia főnök, nem hagyott más választást. El kellett menned. Ám most, hogy sikeresen kijutottál az udvarból, fogalmad sem volt merre menj. Félelmetes volt a sötét erdő, azonban nem maradhattál a szélén, hiszen könnyen megtalálhat.

– Bassza meg – hagyta el ez a szép szitok szó az ajkaid. Végül is sok gondolkodás után, -és mivel nem emlékeztél a visszavezető útra-, úgy döntöttél előre mész. Majdcsak egyszer véget ér az erdős rész. Azonban mivel sötét volt, nem láttál rendesen így sikeresen beakadt a lábad-bizonyára- egy faágba és elestél. Kicsit sebes lett a térded és tenyered, mivel érezted, ahogy végigfolyik a vér. De annyira nem fájt, szóval biztos nem súlyos. Pár óra elteltével még mindig nem találtad meg hazavezető utat, de igazából mást se. Olyan volt mintha csak körbe járnád ugyan azt helyet. A földön nem aludhattál, hiszen ki tudja milyen állat él itt, tehát keresned kellett egy fát, aminek vastag ágai vannak, hogy kényelmesen tudsz rajta aludni. Nem kellett sokat keresned, ám ahogy felértél az ágra egy ismerős férfi hangra lettél figyelmes. 

– Mi a fasznak nem tudtok rá vigyázni? Biztos erre jött? – morgolódik egyre közelebb érve hozzád. 

– A hókamera azt mutatja, azon a fán van – az egyik embere épp arra a fára mutat, ahol te próbálod minél kisebbre összehúzni magad. 

– Gyere le, te rohadék – kiálltja el magát Yoongi.

 – Eszembe sincs te seggfej. Addig nem míg egy kalitkában tartasz – kiáltod vissza neki, amire meglepődik de azért egy apró kis mosoly húzva ajkait.

– Gyere le, és megígérem, néha kimozdulhatsz, de nem egyedül – teszi fel a gondolkodtató ajánlatot, amit talán hülye lennél nem elfogadni.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Tudtad, hogy rossz ötlet, már abban a pillanatban, amikor először megfordult a fejedben a szökés gondolata. Azonban ez volt az egyetlen kiút erről a helyről. Lassan egy éve vagytok együtt Hoseok-al, és bár tudod mivel foglalkozik, nem igazán zavar. Az azonban sokkal inkább, hogy nem hajlandó kiengedni téged a házból, mert szerinte túl veszélyes lenne egyedül lenned. Ugyan volt, hogy vele tartottál hiszen a partikon, amit az egész maffia szervezett rendezett, örömmel vitt el magával, bemutatva mint élete szerelmes. És talán nem kellene, de élvezted azokat a pillanatokat, főleg mikor egy-két nő olyan irigyen nézett rád mint még soha senki. Élvezted, hogy fölöttük lehetsz és akár egy szavadba kerül, miszerint úgynevezett szolgáid legyenek. De ennek ellenére minden alkalommal csak édesen mosolyogtál, illedelmesen elcseverészve pár emberrel, mert ezt várták el tőled. De te nem ezt akartad, a szabadságot akartad, hogy bármit megtehess, akkor amikor szeretnéd, viszont erröl még csak hallani sem akart Hoseok. Azt hitted, zseniális lesz elmenekülni, amíg ő nagyban beletemetkezik a munkába, ám most hogy az ellenségből menekülsz, azt kívánod, bárcsak hallgattál volna rá. Ahogy kitetted pár órája lábad a lakásból, és távolabb kerültél, az ellenség máris elrabolt. Ugyan annyira nem bántottak mint amire számítottál, csupán pár körmöd tépték le, és eltörték a csuklód, de ezen ezeket eltekintve, jól voltál. Tudtad, valamit terveznek, hiszen csakis úgy tudtál tőlük megszökni, mert engedték. Pontosan tudtad merre kell lefordulni, melyik utcába, hiszen elég sokszor vitt el esti sétákra párod. Soha nem értetted miért magyarázza el a környék össze kis apró dolgát, de ennek most nagyon örültél, hiszen hasznodra vált. Igyekeztél gyorsabbra venni lépteid, mikor már láttad közös otthonotokat, és soha nem gondoltad volna, ennyire fogsz örülni ennek a helynek. 

– Bocsáss meg oppa – bújtál Hoseok ölelő karjai közé, ki épp dühösen kicsapta az ajtót, hogy ő maga menjen megkeresni téged. 

– Soha többé nem mehetsz így el. Érted? Soha többé – szorít magához megkönnyebbülten felsóhajtva.

~🅡🅜~

A bőröndbe dobtad a ruháidat, hogy gyors elmehess, hiszen Namjoon nemsokára hazaér. Nem egy kis vitán estetek át pár perce. Ugyan annak ellenére, hogy maffia főnök, boldogan engedett mindennap, hogy dolgozni menj, csakhogy miután leváltották főnököd, és meg tudta párod miszerint az a gazember az ágyába akar csábítani, teljesen megváltozott. Folyton kételkedett benned, de nem vetted magadra, egyszerűen nem foglalkoztál ezzel, azonban amit ma tett, az túlment mindenen. Képtelen voltál már hallgatni. Képes volt felhívni a főnököd és kijelentette, hogy bizony mától nem fogsz neki dolgozni. vitatkoztál vele telefonon, és összevesztél vele, Szeretted Namjoon-t, de ez már túl sok volt. Nem szerettél volna egy olyan férfival élni egy fedél alatt, aki mindentől megfoszt és konkrétan egy marionett babát farag belőled. A bejárati ajtó jelezte miszerint a ház úrra megérkezett, a lépcső nyikorogni kezdett, jelezvén sebesen tart a szoba felé, majd pár másodperccel később kicsapódott az ajtó.

– Ne csináld ezt – könyörgött kétségbeesett tekintettel vizslatva téged, ám te rá se néztél, úgy pakoltad tovább a dolgaid a bőröndbe. Egy percnél sem akartál tovább maradni mint amire szükséged volt.

– Kérlek, hívj taxit, mert lemerültem. Mennék ha nem bánod – tudattad vele indulatosan, amint behúztad a bőrönd cipzárját.

– Kérlek, ne hagyj el, ígérem, megváltozom – valóban megtenné, vagy csak ezzel hiteget? Ha igazán fontos lennél neki, nem kellene jobban tepernie érted? Most mégis úgy érzed mintha csak kényszerböl ejtené ki ezeket a szavakat. Vagy lehetséges a dühtől véled így? Nem tudod mi tévő légy, most hogy ennyire összetörten látod. A szemei teljesen mást mondanak mint amit te gondolsz. – Egy hét Namjoon. Ha ennyi idő alatt nem próbálsz megbízni benne, sajnálom de akkor nem lesz miért itt maradnom.