Mikor magyarul tanítod (köszönöm XNomiisskaX88 💜. Van még vagy két cuki, illetve amolyan humoros kérés, ami arra vár, hogy megírjam, de én kedved kaptam egy kis tizennyolc karikásra. A kérdésem az lenne, hogy előbb a pikáns részt hozzám, vagy inkább a kéréseket? Illetve, mit szólnátok egy kis romantikus Jungkook fanfictionhoz?)

~🅙🅘🅝~

Azt hitted igen nehéz dolgod lesz vele. Igaz csupán egyelőre az alapvető dolgokat, tehát abc-t, tanítottad meg neki, de a vártnál sokkal hamarabb végeztetek. Meggyőződésed volt, hogy el fogja viccelni az egészet, nem figyel oda vagy ami a legrosszabb. Magyarul tanul vicceket, amiket a saját nyelvére formálja. De kellemeset csalódtál főleg, hogy első igazi szava az anyanyelveden a szeretlek volt.

~🅢🅤🅖🅐~

Nagyon makacs, szavakba se tudod önteni mennyire. Fejébe vette, hogy ő bizony az anyanyelved nem tudja megtanulni mert nagyon nehéz. Ugyan te nem ezt gondoltad. Nyilván egyik legnehezebb nyelv, de csupán pár egyszerű szót tanítanál meg neki, csakhogy még erre sem hajlandó.

– Beletörik a nyelvem – morogja orra alatt mikor egy délután újra bepróbálkozol.

– Jah hát persze, de ha dalról van szó, pereg a nyelved.

– Szeretlek baby – szólal meg anyanyelveden mire dermedten állsz előtte.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Igazából párod már régóta nyaggat, hogy tanítsd meg egy bizonyos szóra, ám te nem hitted, képes lesz-e rá. Nem azért mert butusnak tartod vagy ilyesmi, csupán nagyon irritálna ha esetleg nem ejtené ki jól a szót. De legnagyobb meglepetésedre egész ügyes volt.

– Mond még egyszer – kérlelted boci szemekkel, ahogy kényelmesen elhelyezkedtél az ölében.

– Te vagy az életem – vigyorodik rád büszkén, mire pironkodva mellkasába bújsz.

~🅡🅜~

Ő vetette fel az ötletet elsőnek, habár te már régóta gondolkodtál ezen, valahogy mégse merted felhozni, pedig pontosan tudtad, hogy ha valaki akkor épp Namjoon nem fog rossz szemmel nézni rád. Bármilyen butaságról is legyen szó. Annál ellenére, hogy meglepett egész lelkesen segítettél neki pár szót megtanítani az anyanyelveden.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Nem igazán repesett az örömtől, mikor ezt közölted vele. Természetesen nem azért mert nem szívesen add meg neked bármit is, hanem mert nem akart szégyent hozni rád. Úgy gondolta, hogyha furcsán ejti ki a szavakat, azzal gúnyt űz belőled.

– Jaj Jiminie, néha olyan butus vagy – csókolod meg arca mindkét oldalát.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Párod talán még lelkesebb volt mint te, mikor elkezdted a koreait tanulni. Csak úgy szárnyalt a kíváncsiságból, és minden egyes betűt alaposan ízlelgette, majd addig próbálta míg viszonylag érthetően sikerült kiejtenie. Néha még Yeontan-nak is eldicsekedett mennyire jó tanár vagy.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Amilyen játékosan fogta fel az egészet, úgy vélted soha nem fog tanulni semmit. Ám az igazság az, hogy nem a próbák miatt ért későn haza, hanem mert a közeli könyvtárban tanulta a nyelvet. Meg szerette volna mutatni, hogy egyedül is menni fog neki.