Mikor nem lehetsz terhes (A kérőt sajnos nem találom, szóval ha valaki magára ismer sikítson. )

~🅙🅘🅝~

Olyan régóta próbálkoztok a babával, de valamiért soha nem akart összejönni. Párod többször is elmondta, hogy semmi baj, baba nélkül is épp ugyan annyira szeret, azonban tudtad, hogy szíve mélyén igenis vágyik egy gyerekre. Te pedig ezt képtelen vagy megadni neki.

– Ne gyötörd magad jagiya, hallod? Majd örökbe fogadunk egyet – suttogja füledbe egyik délután a kanapén ülve.

– De az nem olyan Jin – motyogott összetörve még jobban karjaiba menekülve a csúf igazság elől.

– Dehogynem, olyan lesz mintha a saját babánk lenne. Ugyan úgy szeretni fogom és téged is.

~🅢🅤🅖🅐~

Igazából soha nem beszéltetek még a gyerektémáról. Tisztában voltál vele, hogy egyszer biztosan szeretne családot, hiszen elég sokszor említette már, és a fiúk is ezt mondták. Ami még nehezebbé tette, hogy elmond az igazságot. Régóta tudod, hogy nem eshetsz teherbe, csak nem merted elmondani senkinek. Féltél, hogy ez miatt hagyna el. De örökké nem hazudhatsz neki.

– De jagiya, miért nem mondtad? – lép közelebb hozzád óvatosan megölelve, hogy valamennyire megnyugtasson.

– Féltem – motyogod mellkasába fúrva fejed.

– Ugyan mitől? Na és ha nem lesz közös babánk az változtat az érzéseimen? – tol el picit magától, hogy a szemedbe tudjon nézni. Válaszként nemlegesen megrázod fejed, mire újra szoros ölelésébe von – Na látod édesem, nincs mitől félned. Együtt megoldjuk.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Jó pár hónapja beszéltettek a baba témáról miszerint itt lenne az ideje, hogy vállaljatok egyet, és azóta próbálkoztok is, csakhogy nem jön össze. Nem értetted miért nem sikerül mikor tudtoddal semmi baj nincs se veled se Hoseok-al, ám a baba mégse akar jönni. Egyik nap mikor megtudtad a szomorú hírt, zokogva ölelted magadhoz párod, aki próbált megvigasztalni. Tudtad, érezted, hogy nem fog elhagyni de a tudat, hogy nem tudsz neki babát adni, nagyon szíven ütött.

~🅡🅜~

– Hallod édesem, nincs semmi baj – ölel szorosan magához óvatosan leülve az ágyra, majd kényelmesen elhelyezkedik, egy pillanatra sem elszakadva tőled. Nemrég tudtátok meg miszerint nem lehet babát, azóta pedig folyamatosan sírsz. Annyira szerettél volna anya lenni, annyira szeretted volna ha igazi családdá váltok Namjoon-al, azonban ezt valamiért a sors nem így tervezte. Természetesen párod nem hibáztatott, nem is tervezett elhagyni téged ez miatt, bár az tény, hogy őt is nagyon megviselte ez a hír.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Úgy igazából a gyerek téma nem került szoba köztetek. Néha valamelyikőtök említette, hogy majd egyszer szeretne gyereket, csak nem ilyen fiatalon. Ugyan te nem ezt gondoltad, ám nem szóltál semmit. Tudtad, hogy habár nem volt igaz, Jimin nem érezte elég érettnek magát ahhoz, hogy gyereket vállaljatok, azonban mégis mikor kiderült miszerint nem lehet babád, ő tört össze az egyik legjobban.

– Most csak viccelsz ugye? Mikor végre rászánnom magam, hogy vállaljunk gyereket, te jössz egy ilyen baromsággal – nevet fel keserűen mire te meglepődsz.

– De én ne...

– Csak mond azt, hogy nem akarsz szülni, vagy nem akarsz engem de ilyen hülyeséget ne mondj – nem hagyja, hogy befejezd egyből neked esik, amit nem fogadsz valami jól. Tudod, hogy nem rád dühös, viszont akkor sem tűrőd el miszerint ezt rajtad vezessen le.

– Tudod mit? Cseszd meg magad Park Jimin – vágod hozzá az egyik vázát ami épp a kezedbe akad, majd dühösen, összetörten kisétálsz a lakásból.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

– Na sikerült édesem? – érkezik haza boldogan párod egy csodaszép rózsacsokorral, valamint a kedvenc édességeddel. Elérzékenyülsz mikor ezt meglátod és akaratlanul is kicsordulnak könnyeid mert ismét le kell lomboznod boldogságát. Kerek két éve próbálkoztok babával, de nem akar összejönni. Már minden lehetséges és nem lehetséges dolog is felmerült mindkettőtökben, orvoshoz is mentetek alapos kivizsgálásra, azonban semmi bajt nem találtak. Az első hónapokban azzal nyugtatott Taehyung, miszerint a fogamzásgátló miatt nem sikerül, de ahogy telt az idő kételkedni kezdett benned.

– Sajnálom oppa – pillantasz a dohányzóasztalon lévő tesztre ami negatív. Kiesik párod kezéből a csokor virág az édességed pedig nemes egyszerűséggel a lábad elé löki.

– Biztos még szedett azt a szart – csak úgy köpi a szavakat, ami tőle egyáltalán nem megszokott. Szeméből az a kicsiny szikra is kialudsz, helyette a bánat és gyűlölet keveréke vette át. – Mond, hogy nem akarsz nekem szülni de ne játssz az érzéseimmel mert az nagyon megbánod – szóhoz sem jutsz. Ő, ebben a pillanatban nem az a Taehyung akit te megismertél, akit mindenki ismer.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Ugyan még fiatalok voltatok, de mindketten biztosak voltatok abban, hogy gyereket szeretnétek. Ez soha nem volt kérdéses. Főleg, miután láttad Jungkook mennyire jól kijön az unokatestvéreiddel. Már csak a baba érkezése hiányzott, csak hogy ezzel egy baj volt. Nem akart összejönni. Azt gondoltad, biztos azért mert folyton párod reakcióján aggódsz, ezt azonban pár hónap után elengedted.

– Lehet baj van veled jagiya – töri meg a csendet egyik filmezős délután párod, amin napok óta agyal.

– Tessék? – lepődsz meg kijelentésén. Mindketten tudjátok, ez nem lehet, hiszen az orvos mondta volna.

– Meg se fogan az a gyerek, biztos valami odabenn elromlott – mutat hasadra, amire más helyzetben felnevetnél, azonban most nem vagy olyan állapotban.

– Még hogy velem van a baj? Hallod mit mondtál? Meg se fogan, érted? Egyáltalán nem az én hibám ha még ide se ér a kis pajtásod – mutatsz hasadra örökítőnedvére utalva.

– Hát persze, ilyenkor biztos mindig a férfival van gond – forgatja meg szemeit, majd hirtelen feláll a kanapéról – Lehet még szeded a gyógyszert, most meg jót mulatsz rajtam, te némber. Estére szedd össze a dolgaid, és tűnj el.