Amikor bemutatja őket a nagyszüleinek (köszönöm Moonieee-💜 Nem tudom, hogy most a barátnőjük mutatja be őket a nagyszülőknek, vagy a fiúk. Lehet rosszul értettem, és ha így van vagy ha nem tetszik akkor szólj, és átírom. Mindenesetre, ahol úgy éreztem, ott a fiúk mutatja be a párjukat)

~🅙🅘🅝~

Már régóta szeretted volna, ha jobban megismerik egymást, hiszen gyakorlatilag felváltva neveltek fel téged a nagyszüleid. Fél évig a szüleid, aztán mikor eljött az idő, hogy külföldre menjenek dolgozni, a nagyszüleidre hárult a felelősség. Ezért is volt olyan fontos az idősek véleménye párodról. Abban nem kételkedtél, hogy a nagymamádnak nem fogja el rabolni a szívét, viszont a nagypapád, más téma volt.

– Csak nem mondj olyan sok érthetetlen viccet, rendben? – paskolod meg Jin mellkasát.

– Ugyan jagiya, mindenki imádja a vicceim – nevet fel büszkén kihúzva magát – Majd meglátod, mikor visszaérek a nagyapád imádni fog – ragaszkodott Jin, hogy ő menjek a nagyszüleid után, és ez volt az amivel elnyerte a nagyapád tiszteletét.

~🅢🅤🅖🅐~

Párod veled ellentétben nem egy bőbeszédű társaslény, sőt van, hogy nem hajlandó segíteni semmiben, ha épp úgy tartja kedve, ami miatt nagyszüleid úgy gondolják, egy lusta dög. Nem járnak messze az igazságtól, hiszen ha hosszú fárasztó napja volt, semmi másra nem vágyott csak a csókjaidra, és hogy együtt zuhanjatok az ágyba. És valljuk be ez elég gyakran volt így. De minden percét imádtad amit vele tölthettél, és bármennyire szigorú volt nagyapád, ezt ő is látta. Illedelmesen köszöntötte őket, még egy rózsát is kapott nagymamád, amivel máris levette a lábáról. Azonban nagyapád, csak árgus szemekkel figyelte Yoongi-t.

– A kis pajti nem éli túl ha egyszer is miattad fog sírni az unokám – adta párod tudtára, miután minden kérdésre helyes választ adott meg.

– Nem is kicsi – motyogja orra alatt.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Igazából ők már találkoztak csak akkor még nem tudta, hogy a nagyszüleid. Pár napja történt, mikor boldogan jött haza a boltból egy kis késéssel, de az nem számít. Elmesélte, hogy segített egy idős házaspárnak mert olyan sok mindent vásároltak, hogy nem bírták hazavinni.

– Ha ez a kedves fiú a párod, én menten meghalok – szólal meg nagymamád a bemutatkozást követően.

– Miért?

– Mi már találkoztunk korábban. Segített hazavinni amit vásároltunk – elpirultál, mivel tudtad, hogy később ezért még kapni fogsz. Már mint amiért eddig nem mutattad be nekik.

~🅡🅜~

Igazából a te nagyszüleid már ismerték párod, és teljesen oda voltak érte. Néha még féltékeny is voltál, hiszen elsőnek mindig őt kínálták meg a kedvenc sütiddel. Meg úgy általában mindennel, mert így szerették volna kimutatni mennyire hálások, hogy ennyire szeret és vigyázz rád. Azt ugyan kihagytátok, hogy rendszerint tönkre tesz mindent, de ez nem is volt fontos. Most azonban rajtad volt a sor, hogy mutasson be a nagyszüleinek.

– De mi lesz ha nem fognak szeretni? A nagymamák általában szeretnek sütkérezni, de én nem. Mi lesz ha emiatt nem tartanak majd tökéletes feleségnek? – egy hallom kérdést tettél fel szegény párodnak aki azt se tudta mi tévő legyen. Ha megnyugtat az lesz a baj, ha nem, akkor meg az lesz a baj.

– Szeretsz engem?

– Mindennél jobban – bólogatsz határozottan.

– Akkor minden rendben lesz.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

A szüleiddel minden tökéletesen ment, és szinte biztos voltál benne, hogy beszéltek szerelmedről a nagyszüleidnek. Ezért úgy döntöttél minél előbb szeretnéd bemutatni nekik Jimin-t. Egész nap a konyhában ügyeskedtél, mivel a nagypapád nagyon szeret enni, és szeretted volna ha az első találkozok velük zökkenő mentesen megy, csak hát Jimin egészen máshogy gondolta ezt a készülődést. Sunyi módon a hátad mögé lopódzott mikor épp megkeverted a levest, majd átölelve derekad, csókolt a nyakadba.

– Ne most Jimin, nemsokára itt lesznek és a leves még nincs kész – ám párod meg se hallotta, úgy csókolgatta tovább a nyakad, egészen addig míg valaki megköszörülte a torkát. Ijedten fordultatok hátra, ahol a nagyszüleid voltak.

– Értem én, hogy fiatalok vagytok, de nem akarok olyan konyhában enni, ahol megrontották az unokám – szólal meg nagymamád, mire teljesen elvörösödik a fejed.

– Oho, ha tudná hányszor

– Hallgass és keverd meg a levest, míg adok nagyiéknak gyümölcslét – megütöd a karját, mire hangosan felnevetett nagyapáddal együtt.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Elég kritikusak voltak a nagyszüleid, és mivel Taehyung az utóbbi időben kissé csendes lett, nagyon aggódtál, hogy esetleg nem fognak jól alakulni a dolgok. Nem volt beteg vagy ilyesmi, egyszerűen csak egy kis magányra vágyott, amit természetesen megadtál neki, ezért is nem tartottad jó ötletnek, hogy átmenjetek hozzájuk. Taehyung azonban erősködött. Volt egy sejtésed a szomorkodása miatt, de amíg nem biztos nem szóltál semmit.

– Biztos megleszel, ne menjünk vissza? – szorítottad meg erősen kezét.

– Jól leszek Jagiya – mosolya szélesedik ahogy meglátja nagymamád, és ebből már tudod, hogy minden rendben lesz.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

A nagyszüleid imádták párod, ugyan néha nagyon gyerekes és könnyen sértődik meg, de a nagyszüleid szerint egymásnak voltatok teremtve. Jól esett, hogy ezt mondták és nem egy fiatal fiút láttak benne, viszont Jungkook nagyszüleivel való találkozástól kissé féltél. Párod szerint nagyon szigorúak, és ha bármi rosszat mondasz róla, el fognak tiltani titeket egymástól. Féltél ettől hiszen látszólag fontos neki a nagyszülők véleménye, de amint oda értetek és telt az idő, egyáltalán nem tűnt úgy, hogy szigorúak lennének.

– Elnézést, hogy ezt megkérdezem, de valóban eltiltanak Jungkook-tol, ha valami rosszat mondok róla? – tetted fel a kérdést az ebéd közben, mire párod félrenyelt.

– Honnan veszed ezt a butaságot kedvesem? – érinti meg a hátat párod nagymamája.

– Cseszd meg Jeon Jungkook – veszed el tőle a levest, mire az idős házaspár értetlenül figyelnek titeket.