Asztmás vagy

~🅙🅘🅝~

Szélesen mosolyogva mentél le a lépcsőn, amikor megláttad, hogy Jin vár rád a bejárati ajtó előtt. 

– Készen állsz? – kérdezte, te pedig bólintottál válaszként.

– Olyan izgatott vagyok! Soha nem korcsolyáztam – mondtad izgatottan mire Seokjin is elmosolyodott.

– Tudom, éppen ezért is viszlek el erre a randevúra. Amúgy sincs jobb dolgom – megforgattad a szemed, és elindultál az ajtó felé, amikor megérezted a kezét a karodon. Tudtad, hogy csak viccel ezért is ráztad meg kissé a fejed.

– Valami baj van? – kérdezted felé fordulva. 

– Hol marad a sapka és a sál? – kérdezte Jin, mire fájdalmasan felsóhajtottál.

– Jin, ma sincs olyan hideg!

– Nem érdekel. Tudod jól, hogy mindig nálad kell legyen nehogy súlyosbítsd az asztmát jagidat – felelte halkan, miközben felnyúlt, és levette saját sapkáját és sálját. Ezután a fejedre tette majd a sálat a nyakad, köré csavarta.

– De oppa, nem kell ennyire – mentegetőznél de titkon nagyon is szereted, hogy ennyire óv téged. Mégse néha zavaró.

– Tudom, hogy úgyis jobban szereted az én cuccaimat – kacsintott rád, amitől elpirultál. – Na, gyerünk. El fogunk késni – mondta, mielőtt kitessékelt az ajtón.

~🅢🅤🅖🅐~

Az üres stadion első sorában ültél, és nézted, ahogy a fiúk a ma esti előadásukra próbálnak. Mivel a tényleges show alatt a színfalak mögött kellett maradnod, látni akartad, hogyan fog kinézni az ARMY-k számára, hiszen a néző térről egészen más élményeket ad. Volt valamiféle technikai nehézség, így nem sokat csináltak, csak álltak a színpadon veled szemben. Igaz, hogy sokkal messzebb voltak de attól még veled szemben várakoztak. Ahogy ott ültél, hevesen köhögni kezdtél. A stadionban hideg volt, és úgy gondoltad, hogy ez váltja ki az asztmáját. Megpróbáltad kordában tartani a légzésedet, de Yoongi ezt egyből észrevette és odasietett hozzád az inhalátort tartva feléd. 

– Yoongi – mosolyogtál, már amennyire a helyzet engedte.

– Szívj egy kicsit, aztán menj a színfalak mögé, ahol kicsit melegebb van. Rendben? – bár nem tetszett de hevesen bólogattál mire megkönnyebbülve sóhajtott fel.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Beléptél a közös házatok bejárati ajtaján, és azonnal megcsapja az orrodat a tisztítószerek szaga. Miután levetted a cipődet, bemész a konyhába, és látod, hogy Hobi letörli a pultokat.

– Szia oppa. Mit csinálsz? – köszönsz neki mosolyogva, mire megfordul. 

– Szia jagiya. Nyilvánvalóan takarítok – játékosan felkuncogott mire neked is jobb kedved lett. 

– Látom, de miért? Általában meg kell fenyegesselek, hogy segíts a takarításban. 

– Nos, bár nem mondtam de hallottam, hogy múlt éjjel rosszul voltál. Nem tudom, hogy a sok portól vagy mert rosszat álmodtál, esetleg a csúnya időtől, de úgy döntöttem amit meg tudunk előzni abban segítek – magyarázta félénken mivel tudta, hogy nem szereted ha ennyire félt. Azonban annyira meglepett és jól esett tette, hogy boldog nevetéssel ugrottál a nyakába.

~🅡🅜~

– T/N – hallottad, ahogy Namjoon riadtan ismételi neved, mire felültél az ágyban. A kórházban voltál, ő pedig az ágyad mellett foglalt helyet. – Annyira aggódtam, amikor kaptam a hívást, hogy itt vagy – motyogja, és megpaskolod a karját. 

– Jól vagyok, Joon – biztosítod. – Csak egy roham volt, ez minden. 

– Ne vedd ilyen könnyedén T/N – szólal meg mély reszelős hangját, mitől kissé összehúzod magad. Nagyon fontos vagy neki, és amíg ez neked természetes, hiszen egész kicsi korod óta ezzel együtt élsz, addig párod nem tudja elfogadni azt hogy így kell szenvedned. 

 – Sajnálom Jonnie. Legközelebb jobban odafigyelek ígérem. Tudod, hogy nagyon szeretlek – motyogod édesen megérintve karját, mitől elmosolyodik. Közelebb férkőzik hozzád majd egy gyengéd csókot lehel arcodra. 

– Én is nagyon szeretlek, de nem szeretem ha ilyen könnyedén veszed. Ez egy nagyon súlyos betegség, komoly...

– Tudom Jonnie, de te itt vagy és vigyázol rám, ha én nem teszem.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Érezted a túlságosan is ismerős szorítást a mellkasodban, így egyből odakaptad a kezed. Megpróbáltál nyugodt maradni és egyenletesen lélegezni, de nem ment. Gyorsan körbepillantottál, és megláttad Jimint a szoba túloldalán, amint Taehyunggal beszélgetett. Bámultál rá, remélve, hogy rád néz, mivel nem akartad félbe szakítani őket azzal ha megszólalsz, na nem mintha a nyomasztó érzéstől ez sikerült volna. Szerencsére megtette, és az arca szinte azonnal felriadt. Odarohant hozzád, és leguggolt úgy, hogy szemtől szembe került veled. Kezeit a válladra tette, és a szemedbe nézett. 

– Tudom, hogy most nem tudsz beszélni, de nálad van az inhalátor? – kérdezte, te pedig megráztad a fejed, miközben tudatosult benned, hogy otthon a konyhaasztalon hever. – Rendben rendben. Semmi baj jagiya. Tartsd rajtam a szemed és lélegezz velem együtt – utasított, mire apró bólogattál – Vegyél egy nagy, mély lélegzetet. Csináld velem gyerünk jagiya. Tudom mennyire nehéz, de meg kell tenned értünk, rendben? – biztatott, miközben mindketten mélyeket lélegeztetek. Néhány másodpercig tartottad, majd lassan kifújtad. És ezt addig fojtattátok míg kicsit jobban nem érezted magad. 

– Van valami, amiben segíthetek? – kérdezte Tae, te pedig felpillantottál rá, mert elfelejtetted, hogy ott van.

– Talán hozz neki egy meleg kávét. A koffein és a forró italok segíthetnek megnyitni a légutakat – mondta Jimin anélkül, hogy levette volna rólad a szemét. Tae bólintott, és elszaladt kávéért, miközben te és Jimin együtt lélegeztek tovább amíg teljesen jól nem érezted magad.

– Köszönöm, Jiminie – suttogtad, mire lágyan elmosolyodott.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Miután kiöblítetted a szád a fogkefét a tartójába helyezted majd leoltottad a fürdőszoba lámpát és visszamentél a hálószobába, de rögtön megtorpantál mivel Tae valamiféle folyadékot önt egy szalvétára.

– Mit csinálsz, Taehyungie? – kérdezted óvatosan miközben odamentél az ágy oldalához.

– Valahol azt olvastam, hogy az eukaliptuszolaj segíthet az asztmában – motyogta, majd visszacsavarta az üveg kupakját. 

– Tényleg azt hiszed, hogy sikerülni fog?

– Megér egy próbát baby – vont vállat, majd lefeküdt veled. – Egyre gyakoribb mostanában a rohamaid és súlyosbodtak. Mindent ki akarok próbálni ami nem árthat – mosolyogva lopott egy édes csókot szétnyílt ajkaidról. –Nem tudom pontosan hova kellene tennem, de a biztonság kedvéért az én oldalamon lesz. Ha pedig baj van, nagyon kérlek baby költs fel, rendben?

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Ledobtad a paplant az ágyról, és felnyögtél, amikor nem láttad a kis inhalátort. Aztán letérdeltél, benéztél az ágy alá, de még mindig nem láttad. Bár nem érezted magad rosszul de az utóbbi időben egész gyakran voltak rohamaid és egy-egy ilyen esetnél életet ment az a kis eszköz. Nem mellesleg Jungkook megöl ha elhagytad valahol. És az említett ekkor találta megfelelő pillanatnak, hogy bemenjen a hálóba.

– Tudod T/N, nagyra értékelem az odaadást, de miért térdelnél, ha nem vagyok a szobában? – viccelődött édes nevetéssel de mikor megfordultál kipirosodott arccal, elhallgatott. – Baj van?

– Te perverz nyuszi, hol az inhalátor? – kérdezted felegyenesedve a földről.

– Rohamod van? – egyből aggódva lépett eléd és csak ekkor vetted észre, hogy nála van az inhalátor. 

– Szerinted akkor tudnék beszélni?

– Ha veszekedésről van szó, akkor igen. De most komolyan baby, rosszul vagy? Aish, ezt nem hiszem el. Egyszer fertőtlenítem ki ilyen későn és akkor is... 

– Jól vagyok te perverz állat csak megijedtem, hogy esetleg elhagytam valahol – ütöd meg játékosan mellkasát mire egyből pimasz mosoly jelenik meg ajkai sarkában – Na tessék, erről beszéltem perverz nyuszi.