Helyszín kiválasztása

~🅙🅘🅝~

– Szóval, eldöntöttétek, hol lesz az esküvő? – kérdezte anyád az asztal túloldaláról. A szüleid ragaszkodtak ahhoz, hogy meghívjanak téged és Jint vacsorára, hogy megünnepeljék az eljegyzésedet, ami egyet jelentett édesanyád folytonos kérdezősködésével. 

– Tudja, van ez a gyönyörű fogadóterem, amelyről már meséltem korábban. Szeretnénk ha a szertartást is ott tartanánk – osztotta meg vőlegényed terveteket. 

– Tulajdonképpen apáddal valami hagyományosra gondoltunk.

– Micsoda? – kérdezte a családfő úgy mintha fogalma sem lenne semmiről. És neked ez itt már nagyon is gyanús volt. 

– De anya, a helyt amit együtt választottunk ki, van ez a gyönyörű templom is a közelben. Erre értette Jin, hogy ott tarthatnánk mindent – szólaltál meg mentve amit még lehet. 

– Szóval egy hagyományos esküvőt szeretnél? – érdeklődött édesapád mintha ti ketten ott sem lennétek. Jellemző, ha valami leköti figyelmét semmi más nem érdekli, azonban nem fogod hagyni, hogy ők döntsenek erről.

– Ne haragudjanak, de nekünk mennünk kell – szólal meg Jin pár perc elteltével, hiába inted, hogy inkább hallgasson, de a szüleid ez sem érdekelte. Édesapád lemaradsz azon a témán, hogy anyud szeretné ha ők szerveznék meg az esküvőt.

~🅢🅤🅖🅐~

– Szereted ezt? – Yoongi odahajolt, és gyorsan a fejét rázva a laptopodra nézett.

– Nem – mondta, mielőtt visszafordult a keverőasztalhoz. Felhördültél a mellette lévő székről, és nézted, ahogy visszatért a dalhoz, amelyen éppen dolgozott. Addig görgettél, amíg egy másik hely felkeltette a figyelmed.

– Ez szép – mondtad, mire újra ránézett és felsóhajtott.

– Nem tetszik. Túl szép – motyogta.

– Úristen, Min Yoongi! Ez a huszadik hely, amit eddig mutattam. Válasz már egyet vagy nem lesz esküvő – kiáltsz fel rá mire meglepődve pislog rád.

– Egyik sem tűnik a megfelelő helynek – vonta meg a vállát. Becsukta a laptopját, és az asztalra tette, majd keresztbe fonta a karját mellkasa előtt.

– Ebben a stúdióban fogunk házasodni ilyen tempóban – morogtad azonban Yoongi fejében kigyulladt egy villanykörte, amit még te is láttál. Boldog mosollyal fordult feléd, de te riadtan kaptad rá a tekintetted, mivel tudtad ez a nézés mivel jár.– Vicceltem Yoongi. Nem ebben a stúdióban tartom az esküvőmet. 

– Buta vagy? Ki akarna egy ilyen helyen házasodni? Én arra a szabadtéri helyre gondoltam, ahol múltkor volt a jótékonysági rendezvény. 

– De a rajongók... – kezdenéd mivel nem szeretnéd ha kellemetlen helyzetbe keveredne miattad.

– Kit érdekelnek? – sétál közelebb hozzád, karjaid finoman csípődbe mélyesztve – Aki nem tud velem együtt örülni, az nem rajongó.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

– Miért tesszük ezt ilyen bonyolulttá? Házasodjunk itt és nem kell többet agyalnunk a helyszín miatt – nevet Hobi, miközben zöldségeket szeletel vacsorához. 

– Hobi! Tudod jól mennyire fontos ez nekem – duzzogsz orrod alatt amit megmosolyog. Természetesen nem gondolta komolyan, hiszen azért mégse olyan nagy az udvar, hogy elférjen a család és a fiuk is. 

– Nos, mit szólnál egy templomhoz? – megrázod a fejed, és felkapsz egy nagy tálat a feletted lévő szekrényből.

– Nem vagyunk valami vallásosak, vagy pár nap alatt áttértél? – pimasz mosolyra húzod ajkaid mire párod vállat von és tovább szeli a sárgarépát. – Tudom már – kiáltod, és visszasétálsz mellé. – Mi van azzal a hellyel, ahová elvittél az első randevúnkra?

– A vidámpark? – Hobi kuncog, mivel nem gondolja, hogy komolyan ott szeretnéd.

– Miért ne? Most is kibérelhetnénk egy egész napra és igazán egyedi esküvő lenne – ebben viszont igazad van. Nem mindennapi helyszín az egyszer biztos, és valójában irtó romantikus ezért habozás nélkül beleegyezik.

~🅡🅜~

Te és Namjoon az egyik szokásos sétán voltatok a kedvenc parkotokban. Az esküvő megtervezésének kezdetével járó stressz elsöprő volt, ezért Namjoon segíteni akart, hogy eltereld a gondolataidat.

– Lehetne csak mi ketten és a pap? – ugratott Namjoon, ami az esküvőt illeti. Szokásává vált ez, de egyre nehezebben bírod. Nem tudod felfogni hogyan képes ennyire higgadtan állni a dolgok elé, hiszen mégis életeteknek egy nagyon meghatározó lépésére készültök. 

– Ez jól hangzik, de a szüleink megölnének minket, főleg téged édesapám. 

– Akkor viszont muszáj kitaláljuk a helyszínt – megcsókolta a homlokod majd indult a kacsákat etetni. Nézted őt, amint előhúz egy kis darab kenyeret, és lehajolva intett a kacsáknak, hogy jöjjenek közelebb. Nem lehetett nem nevetni, ahogy siettek vőlegényedhez, ami egy kicsit megijesztette. 

– Legyen itt – kiáltsz fel, amire Namjoon leejti a kenyeret és feléd fordul kérdő tekintettel. – Az esküvő oppa. Legyen itt.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

– Neked ez tetszik jagiya? – Jimin rád nézett, és megvizsgálta az arcodat, nincs-e benne habozás jele. Körülnéztél a templomban, és megvontad a vállad. Szép volt, meg minden, de nem ez volt az a hely, amit igazán szerettél volna. – Köszönöm az idejét, de azt hiszem, egy másik lehetőség mellett döntünk – mondta Jimin a papnak, aki elvezetett benneteket a templomba. Könnyedén elmosolyodtál, hogy anélkül is tudja mit szeretnél, ha nem mondod el. Mindketten elköszöntek szerencsétlen paptól és kimentetek a kocsihoz, de ahelyett, hogy beszálltál volna, nekidőltél Jimin pedig megállt előtted.– Mondd el, mi jár a fejedben, jagi. Nem ez volt az első templom, de valamiért egyik sem tetszett. Elvetettek ezt a fajta esküvőt? 

– Azt hiszem, szeretném lemondani a templomi esküvőt. Csak...igazából egészen buta ötlet – nagyot sóhajtottál, és összefontad a karjaidat a melleid előtt amire vőlegényed nagyot nyelt. De próbálta izgalmát félre tenni, hiszen látszik rajtad mennyire bajban vagy. 

– Nem számít baby, én hallani akarom – biztatott mosolyogva mitől sokkal több lett az önbizalmad. Valójában neki is tetszett, hogy a tengerparton legyen a szertartás.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

A koncert után mindannyian visszamentetek a szállodába pihenni, mielőtt reggel elindulnátok a következő városba. Nagyon hálás voltál amiért itt lehetsz velük, ezzel is támogatva vőlegényed. 

– Taehyungie, észrevetted, milyen szép ez a szálloda? – kérdezted tőle, miközben nemes egyszerűséggel az ágyra zuhantál. Még csak meg sem érezted annyira puha volt a matrac. 

– Nem nagyon figyeltem, jagi – motyogta. Játékosan megforgattad a szemed és közelebb férkőztél hozzá.

– Tudom, hogy fáradt vagy és ígérem mindjárt egy kellemes masszázs szalonban fogod érezni magad, de komolyan mondom, hogy jó helynek tűnik az esküvő megtartására – amikor ezt meghallotta, felemelte a fejét, és rád nézett. 

– Jagiya, de nem Koreában vagyunk.

– És mi a baj ezzel?

– Csak arra gondoltam, hogy ott akarsz férjhez menni – vonta meg a vállát édesen tenyeredbe csókolva. 

– Nekem teljesen mindegy hol megyek hozzád, de ez a hely annyira gyönyörű – mosolyod szélesedik, ahogy a japán városra gondolsz. Valóban nagyon szép, főleg a világítás és igazából az repülőút sem olyan hosszú– Mindennél fontosabb a boldogságod édesem – mondta, és a kezébe vette az egyik kezed, és ismét megcsókolta 

– Szóval, ha akarod, holnap akár mehetünk is helyszínt vadászni.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

– Nem hiszem el, hogy a mi kis maknaenk férjhez megy – ugratta Jin, és megcsípte Jungkook arcát. 

– Hagyd abba hyung. Nem vagyok kisbaba – Jungkook felnevetett, és elhessegette Jin kezét. 

– Hol lesz az esküvő? – kérdezte Namjoon. 

– Szerintem még nem tudják de valami elegáns helyszínen – kuncog Hoseok.

– Meglehet egy kastélyban lesz, és Kook felöltözik a szőke hercegnek – csatlakozik Jimin is az értelmes beszélgetéshez. Nos, igen. Korban sokkal nagyobbak lettek, de ez sokszor nem mondható el a viselkedésükre is, főleg ha mind a heten együtt vannak. És ezt szereted bennük annyira. Megmaradtak a régi önmaguk. 

– Tulajdonképpen egy templom mellett döntöttünk – jelentette be büszkén szerelmed.

– Igazán? Nagyon hagyományos választás – mondta Namjoon mosolyogva.

– A család és rajtatok kívül nem igen szeretnénk mást az esküvőn látni – csókolja meg homlokod, és ezt a pillanatot válasza Yoongi, hogy nem meghitté tegye. 

– Annyira édes, hogy mindjárt szivárványt hányok.