Hogyan kérné meg a kezed

~🅙🅘🅝~

– Jaj! T/N! Az étel ki fog hűlni, ha tovább ilyen sokáig készülődsz – kiáltott fel neked Jin a lépcső aljáról. Párod a kedvenc öltönyébe bujtatta testét, kezében egy csokor virággal. Az ok amiért sietned kellett egy romantikus vacsora, amit ő készített el, és még desszert is volt. Nem volt ez szokatlan hiszen, ha kicsivel több szabadideje volt, jobb szerette otthon tölteni veled egy romantikus vacsora közben.

– Tudod, hogyha továbbra is türelmetlenkedsz, hamarabb éred el az öreg Seokjin kort – ugrattad, miközben lesétáltál a lépcsőn. Mosolyogva nézett rád, elfelejtve előbbi mondatod.

– Gyönyörűen nézel ki, jagiya – fogta meg a kezed, és megcsókolta azt. Elpirultál, és lenéztél, hogy elrejtsd az arcodat. Átadta neked a virágokat, amelyektől szélesen elmosolyodtál, és az orrodhoz emelted őket, hogy megszagold.

– Köszönöm, Jinnie. Gyönyörűek – lábujjhegyre álltál, és lágy csókkal ajándékoztad meg.

– Gyerünk, a vacsora már régóta vár – bevezetett az ebédlőbe, ahol az asztal meg volt terítve, a lámpák elhalványultak, és gyertyák voltak szétszórva a helyiségben. Kihúzta neked a székedet, és miután leültél, ő is helyet foglalt.

– Mi ez az egész Seokjin? Elfelejtettem az évfordulónkat, vagy ilyesmi? – kérdésedre megrázta a fejét és elmosolyodott.

– Nem felejtettél el semmi édesem. Csak ez egy különleges alkalom –  odanyúlt az arcodhoz és óvatosan megsimogatta, amire te belebújtál. A vacsora további része ugyan úgy telt mint általában.

– Tessék, Jagi – nyújtotta óvatosan neked az édességet, mire elmosolyodtál. Lenéztél a muffinra, készen arra, hogy lenyald a cukormázat, amikor valami csillogó megakadt a tekinteted. Érdeklődve vetted ki az édességből majd hatalmas szemekkel meredtél rá.

– Jinnie – suttogtad a nevét majd újra az ékszerre pillantottál. Jin lassan kivette a kezedből, és féltérdre ereszkedett.

– TN, te vagy életem szerelme, és életem hátralévő részét veled szeretném leélni. Hozzám jössz? – kérdezte reménykedő szemekkel felnézett rád. Gyorsan bólintasz válaszként, ő pedig a gyűrűt az ujjadra csúsztatta. A karjaiba vetetted magad és végigcsókoltad az arcát. – Szeretlek T/N.

– Én is szeretlek, mindennél jobban.

~🅢🅤🅖🅐~

A függönyök közül kikandikáló napfény az, ami miatt Yoongi felébred álmábol. Hangosan felnyög, és vakon mozgatja a kezét az ágyon, a tested után kutatva. Végül megragadja a csípődet, és a mellkasához húz.

– Yoongi – morogod a mellkasának nyomva az arcod.

– Csak hadd öleljelek meg T/N – morogja vissza.

– De felébresztettél – nyafogsz, amitől Yoongi nagyot sóhajt. Kinyitja a szemét és megesküdött, úgy érzi, hogy a szíve mindjárt szétrobban a szerelemtől ahogy rád néz. A hajad kócos az alvástól, a Yoongihoz tartozó póló, amiben mindig alszol, teljesen felcsúszott derekadon. 

– Istenem, te gyönyörű vagy – Yoongi lágy hangon motyogja füledbe. Kinyitod az egyik szemed, és azt látod, téged nézz csillogó tekintettel.

– Rettenetesen romantikus vagy, Yoongi. Biztos nem vagy lázas? – teszed tenyered homlokára, de mivel semmi baja elkuncogod magad.

– Szeretlek. Nagyon – bevallja, te pedig kuncogsz rajta. Felülsz majd és egy csókot nyomsz az ajkaira. – Légy a feleségem – ez az első dolog, ami kijön a száján, ahogy ajkaid elhagyják az övét. – Francba, nem így akartam feltenni a kérdést de komolyan gondolom. Nem tudom elképzelni, hogy nélküled ébredjek fel, és ne haragudjak rám, amiért felébresztelek de hozzám jössz?

– Igen, Min Yoongi, de remélem gyűrűt is kapok – ugrattad, ajkaira tapadva, amit vigyorogva fogadott. Miután elvált tőled, a kis komód fiókját kihúzta majd elővett egy apró kis ajándékdobozt, amiben a gyűrű volt amire mindig is vágytál.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Ott álltál a színfalak mögött, és nézted, ahogy a fiúk előadják a koncert utolsó néhány dalát. Néhány hete kezdődött el turné és örültél, hogy vele lehetsz.

– Mielőtt befejeznénk a koncertet, egy különleges bejelentést szeretnék tenni – mondta Hobi a közönség sikolyai között. Felvontad a szemöldököd, mert fogalmad sem volt, mi lehet ez a meglepetés. – Az emberek azt mondják, rendkívül szerencsés vagy, ha megtalálod azt az egy személyt, aki a mindened lesz. Az ok, amiért mosolyog, a boldogság oka, az a személy, aki arra ösztönöz, hogy jobb legyél. Valójában soha nem gondoltam volna, hogy ez lehetséges, de mégis rátaláltam a másik felemre – elkerekedett a szemed, amikor intett, hogy csatlakozz hozzá a színpadra. Óvatosan kimentél a színpadra, ő pedig azonnal megragadta a kezed, és teljesen közel húzott magához. – T/N, nagyon szeretlek, és tudom, hogy soha nem fogok találni senki mást a világon, aki annyira szeret, mint te – elővett egy kis dobozt, és fél térdre ereszkedett. – Hozzám jössz feleségül, Jagi? – sűrűn pislogtál miközben érezted, hogy kicsordulnak a könnyeid. Szótlanul bólintottál és egy hatalmas mosollyal az arcán Hobi az ujjadra csúsztatta a gyűrűt. Felállt, te pedig azonnal a karjaiba ugrottál, lábaidat a derekára akasztottad és szorosan átölelted. – Ha valaki bántani meri őt, azt kivégzem – olyan komolyan és ijesztően mondta mint még soha.

~🅡🅜~

A lánykéréshez Namjoon úgy döntött, hogy valami szuper egyszerű és dolgot választ. Nem messze volt egy kis park a lakásotoktól, és gyakran jártatok oda, mert szerettetek etetni a kacsákat és játszani a parkon sétáltatott kutyákkal.

– Annyira örülök, hogy újra itthon vagy Namjoon – mosolyogtál fel rá a melletted lévő helyről – Elszomorító lett volna ha továbbra is magamban kellene itt ülnöm.

– Én is örülök, hogy itthon lehetek, jagiya – hajol oda, és puszit nyomva a homlokodra. – De miért is lett volna nyomasztó?

– Együtt látnám ezeket a párokat, és féltékeny lettem volna. Ne érts félre, imádom a munkád és soha nem akarnám ha abbahagynád csupán...néha nagyon nehéz mikor hetekig távol vagy –  magyarázod, mire a férfi bólint.

– Tudom baby, de ezért vagyok olyan szerencsés és hálás, mert velem vagy évek óta és tudom, hogy soha nem hagynál el.

– Hacsak nem adtál rá okot – kötekedsz.

– Soha nem tenném, mert túlságosan szeretlek – válaszolja. Mély levegőt vett, és lecsúszott a padról, és fél térdre ereszkedett. – Ezért gondoltam arra, hogy hozzám jössz feleségül?

– Joon, ezt komolyan mondod? – a szívedre helyezted a kezed, és érezted, ahogy a könnyek csorognak az arcodon.

– Igen, jagiya, soha sem gondoltam semmit sem komolyabban mint ezt – magyarázta el mire elmosolyogtál.

– Igen – nem vártad meg míg ujjadra húzza a gyűrűt és egyből nyakába veteted magad.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

– Komolyan mondod? – kérdezte Jungkook Jimint, miközben a MAMA színfalai mögött ültek.

– Igen.

– És ha nem nyerünk?

– Ugyan úgy megkérem a kezét csak másképp – vonta meg a vállát Jimin. Miután a fiúk befejezték a készülődést és lesétáltak a szőnyegen, Jimin találkozott veled.

– Ideges vagy? – kérdezted tőle, és megcsókoltad az arcát.

– Nagyon, de nem azért, amire gondolsz – ismerte el Jimin. Felvontad a szemöldökét, hiszen nem tudtad mire is érti ezt, de úgy döntöttél, hogy nem kérdőjelezed meg. Ti ketten helyet foglaltatok a többi fiú mellett, és néztétek a műsort. Amikor eljött az ideje, hogy kihirdessék a győzteseket, megfogtad a kezét, amelyet Jimin a combodon tartott, és szorosan megfogtad. Sietve megcsókoltad az arcát, és gyorsan megölelted, miután kiderült, hogy ők is elnyertek egy díjat. Miközben Namjoon beszédet tartott, a szívedre tartottad a kezed, mert annyira meghatottak szavai, azonban fogalmad sem volt arról párod mit tervez.

– Ahogyan RM mondta, nagyon köszönjük ARMY-nknek, hogy ezt lehetővé tette. És van még valami, amit szeretnék elmondani. T/N – kiáltotta, és odanézett, ahol álltál – Jagiya, teljes szívemből szeretlek. Valójában mindig te voltál az aki motivált, hogy jobb legyek. Amikor elbizonytalanodok vagy stresszesnek érzem magam, mindig mellettem vagy. Én...szeretném ha a feleségem lennél –  benyúl a zsebébe, és elővesz egy kis dobozt. Ezután a kamera feléd fordul, mire Jimin kacsint feléd. A tömeg egyre hangosabban sikoltozik, a fiúk pedig sietve rohannak a színfalak mögé. Az egyik biztonsági őr pedig felsegít a színpadra.

– Őrült vagy, Park Jimin! – elkuncogtad magad letörölve könnyeid. - Hülye lennék nem igent mondani.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

– Szörnyű film volt jagiya – motyogta Taehyung, miközben mindketten kiszálltatok az autóból a lakásotok előtt.

– Ez azért van, mert elaludtál Taehyungie – kuncogtál. Mögéd állt és derekadnál fogva közelebb húzott magához, amíg vártatok a szüleidre.

– Nem tehetek róla ha unalmas volt, és te nem akartál semmit – suttogta füledbe a huncut ujjaira utalva, amik a szoknyád alá akartak kerülni. Volt már erre példa és igazán nem bántad, viszont most a szüleid is ott voltak.

– Tudod nagyon jól, hogy mi lett volna ha apa észreveszi.

– Ugyan már baby, senki sem látta volna – gyorsan füled mögötti részt megcsókolta majd édesanyádra mosolygott. Szorítása enyhült amint beléptetek a lakásba és gondoskodott róla, hogy bezárja az ajtót.
– Taehyung drágám, ide jönnél? – halljátok meg édesanyád hangját, mire összeráncolod a szemöldököd. Furcsa volt, hogy így nevezi párod, bár nagyon imádták őt de soha sem becézgették, ezért feltételezett, hogy Yeontan tett valamit. A fiatal férfi a nappaliba sietett, ahol a kutyus boldogan csóválta a farkát egy kis ajándék dobozzal a szájában.

– Aish Yeontan – veszi ki a szájából – Végül is nem így szerettem volna de ha már nincs más választásom – fordul feléd majd féltérdre ereszkedik. Hitetlenkedve elneveted magad, hiszen pár napja már megkérte a kezed, csak éppen a szüleid nem tudtad róla. – T/N, életem szerelme, hozzám jönnél? – azt gondoltad nem fog annyira meghatni, hiszen történetesen már a vőlegényed, azonban teljesen más érzés, most hogy a szüleid is itt vannak.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

– Istenem, ez sokkal jobb érzés – sóhajtott Jungkook, miközben kiment a fürdőszobából. Levette a törülközőt a fejéről, megszárította rajta a kezét, mielőtt odament és melléd zuhant az ágyba.

– Nagyszerű előadás volt ma este, bébi – mosolyogtál, miközben ránéztél a telefonodból. Szélesen elmosolyodott, és lefelé húzta a testét, amíg el nem feküdt, majd belebújt az oldaladba. Felkuncogtál, és a szabad kezed köré fontad, ujjaiddal beletúrva még mindig nedves hajába.

– Tudod, ez a kedvenc dolgom – motyogta a mellkasodba, amitől megborzongtál.

– Mi az a Kookie? – kérdezted, a figyelem újra a telefonodon.

– Kimehetek a színpadra a hyungjaimmal, tarthatok egy nagyszerű előadást az ARMY-nak, majd visszatérhetek hozzád, és ilyen édesen bújhatok a melleidbe – ismerte el, amire elvörösödtél. Lezártad a telefont, és letetted az éjjeliszekrényre, teljes figyelmedet rá szentelve.

– Nekem is ez a kedvenc dolgom, Kook – mondtad. Megcsókoltad a feje búbját, és tovább játszottál a hajával. Kényelmes csend borult rátok, és azt hitted, elaludt, amíg meg nem hallottad a hangját.

– Jagiya, mit érzel a házassággal kapcsolatban? – a kezed a hajába maradt annyira meglepődtél kérdésén. – Soha nem beszéltük meg, és szeretném tudni mit gondolsz erről – vonta meg a vállát.

– Nos, ha rólad van szó, akkor nem bánom.

– Akkor, hozzám jönnél?