Sziasztok. Itt lenne az első kis rész az „esküvő sorozatból", ami sokkal inkább a szüleidtől kér engedélyt a lánykérésre. Nem lesz hosszú sorozat (nagyon max 10 rész), szóval igyekszem hamar megírni és akkor belekezdhetek a „pregnancy sorozatba". Jó olvasást hozzá.💜

Ui. Illetve, van aki tudd hasonló borítót szerkeszteni, mint az első kötethez ami van? 

Lánykérés (Jobban mondva a szüleidtől kérne erre engedélyt)

~🅙🅘🅝~

Mivel te és Jin három éve voltatok együtt, és már lassan a negyedik évben jártok, hosszasan tárgyaltatok a házasságról. Elmondtad neki, milyen fontos volt számodra, hogy engedélyt kérjen a szüleidtől, tiszteletben tartva apukád kívánságát. Egy napon, amikor nem dolgoztál, Jin úgy döntött, bemegy a szüleid házába, és személyesen megkérdezi őket.

– Seokjin! – kiáltott fel édesanyád meglepett hangon, de mosoly volt az arcán. Beinvitálta pátodat a házba, miközben boldogan mondta a családfőnek, hogy látogatóba jött. 

– Seokjin, micsoda meglepetés fiam. Hol van a kislányom? – kérdezte apád, miközben kezet fogott Jinnel.

– Egyedül jöttem, mert kérdezni akartam mindkettőtöktől valamit.

– Nos, mi az? – csodálkozott apád.

– Mint tudjátok, T/N és én már egy ideje együtt vagyunk, és nagyon szeretem őt. Vele szeretném leélni az életem, ezért meg szeretném kérni tőletek a kezét.

– Feleségül akarod venni a kislányunkat? – édesanyád felkiáltott, Jin pedig félénken bólintott. 

– Mindig is abban reménykedtem, hogy valakinek lesz elég tisztessége ahhoz, hogy megkérdezzen tőlem, mielőtt ajánlatot tesz neki. Természetesen megkapod az engedélyt, de ha egy hajszála is meggörbül miatta, áshatod is a saját sírod.

~🅢🅤🅖🅐~

– Biztos vagy benne, hogy erre mutatott rá? – kérdezte Yoongi századszor a legjobb barátodra nézve.

– Több mint biztos vagyok benne. Tinédzser korunk óta csak mutogatta nekem ezt a gyűrűt – mondja neki, miközben a szemeit forgatja. Nagyot sóhajt, és végigsimítja a kezét az arcán.

– Sajnálom. Csak azt akarom, hogy minden tökéletes legyen számára – a legjobb barátod elmosolyodott, és megpaskolta a karját.

– Az lesz, hidd el. És nem kell attól tartanod, hogy esetleg nemet mond. Mindennél jobban szeret téged – Yoongi szélesen elmosolyodik ennek hallatán, és integet, ezzel felkeltve az eladó figyelmét.

– Szeretném megvenni azt a gyűrűt – mondja, és az ékszerre mutat, amelyről évek óta álmodoztál.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

– Szóval, mi olyan fontos, hogy ide kellett rohannom? – kérdezte az öcséd Hobit, amikor bement a közös lakásotokba.

– Mondtam már, hogy mutatnom kell valami fontosat – mondta Hoseok, miközben becsukta maga mögött a bejárati ajtót.

– De mégis mit? – csendben nézte ahogy párod a tévéhez megy a nappaliba, majd óvatosan félrehúzta a tévét és elővett egy kis fekete dobozt. Odalépett az öcsédhez és átadta neki. Érdeklődve nyitotta ki, amiben egy gyémánt eljegyzési gyűrű lapult. 

– Hoseok, ez az amire gondolok? – kérdezte a testvéred szüntelenül az ékszert nézve.

– Igen. Ez egy eljegyzési gyűrű. Meg fogom kérni T/N kezét – mosolygott boldogan – és szeretném az engedélyedet kérni.

– Az enyémet? – mutatott magára amitől párod felnevetett. Nem válaszolt semmit, hiszen mindketten jól tudták, hogy sajnos ebben nincs más választása ugyanis a szüleitek hosszú éve nem élnek már. De persze az öcséd szívesen egyezett ebbe bele, mert tudta mennyire fontos neked Hoseok.

~🅡🅜~

Namjoon nagyon ügyes abban, hogy meglepjen téged, ezért sem volt nehéz engedélyt kérnie édesapádtól a lánykéréshez. A szüleid családi grillezést tartottak, és meghívtak téged és Namjoont is. Mivel mind ott voltatok, úgy gondolta ez a megfelelő idő. 

– Szóval, kérdeznem kell valamit T/N kapcsán – kezdte.

– Mi az? Jaj, ne égjen le a kolbász! Fordítsa meg – utasítottad párod rámutatva az ételre. Gyorsan megtette majd visszafordult édesapádhoz. 

– Nagyon szeretem T/N-t, és azon tűnődtem, meg szeretném kérni a kezét – kicsit furcsa volt, hogy te is ott vagy mellette, mégis úgy beszél erről mintha csak kettesben lenne édesapáddal.

– Egyáltalán lesz idő esküvőt tartani? Abból, amit T/N mond nekem, nagyon keveset vagy otthon vele – mondja édesapád, amire párod kissé összehúzza magát. Soha nem szerette ezt, azonban nem igen tudd ellene mit tenni. 

– Mindig lesz időm bármire, ami T/N-t illeti, hiszen ő az életem. – Tudom fiam, ezért is megengedem, hogy megkérd a kezét.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

– Ezt nem tudom megtenni.

– Dehogynem

– Nem komolyan gondolom. Tényleg nem vagyok képes erre. Egyszerűen megrémít az egész. 

– Jimin-oppa, mindentől félsz – nevetett a húgod párod elveszett tekintetét látva. Átjöttetek családi vacsorához, mivel édesanyád meghívott titeket és a húgod pedig folyton kérdezgette Jimint, mikor kéri meg a kezed – Feleségül akarod őt venni, nem?

– Mindennél jobban – válaszolta Jimin gyorsan egy hatalmas mosoly kíséretében. Csupán a gondolattól is elmondhatatlanul boldog volt – Félek, hogy nemet mond édesapátok.

– De nem fog, hidd el oppa. Elég ha elé állsz és őszintén elmondod, hogy azért szeretnéd elvenni a nővérem mert szereted. Nem olyan nehéz ez.

– Szeretnéd feleségül venni a lányomat? – kicsit megijedt a mély hangtól, ami megakadályozta a beszélgetést.

– Mindennél jobban szeretném – motyogta Jimin, miközben lenézett a földre. Rettegett attól, hogy nem kapja meg az engedélyt és még el is tiltanak tőle. 

– Ha összeszeded magad és a vacsoránál megteszed ezt a lépést, segítünk az előkészületekben.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

– Taehyungie, menjünk be ide is – megpróbáltad az ékszerüzlet irányába lökni a testét, de ő ellenállt. Nem hiába jár annyit az edzőterembe...

– Aish jagiya. Már egy jó pár órája vásárolunk, de tulajdonképpen semmit sem vettél. Nem mehetünk inkább haza? – próbálkozott kiskutya szemeit bevetni, mivel tudja mennyire nem tudsz ennek ellenállni, azonban ez kivételes esett volt. Multkor láttál egy szép ékszert és szeretnéd megvenni, de csak is Taehyung segítségével, mivel képtelen vagy választani. 

– Csak ide menjünk, kérlek, aztán indulunk haza – párod nagyot sóhajtott majd előre engedett az üzletbe. Úgy döntött szétnéz a fülbevalók közt, de nem talált semmi ami tetszene neki, így odament hozzád és átkarolta a derekadat. Nem kerülte el a figyelmét az az eljegyzési gyűrű amit figyeltél. Egyszerű volt apró kis kövekkel, neked azonban mégis nagyon megtetszett. És ezt Taehyung is látta, ezért elengedte a derekad majd megvette az ékszert. Persze mindezt úgy, hogy te ne tudd meg. Mikor menni készültetek, hirtelen megragadta a kezed és ahogy megfordultál Taehyung térdre ereszkedett. Félt attól, hogy esetleg visszautasítod, de mindennél jobban szeretett és már régóta tervezte ezt. 

– Igen, igen, igen – még csak meg sem vártad, hogy feltegye a kérdést te máris válaszoltál, amire félmosolyra húzta az ajkait.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Annak ellenére, hogy te és Jungkook fiatalok vagytok, és csak körülbelül két éve vagytok együtt, tudta, hogy te vagy az, akivel szeretné leélni hátralévő életét. Így amikor ezt bevallotta a szüleidnek nem tehettek mást, mint hogy megadták neki az engedélyt.

– Van már gyűrűd? – kérdezte édesanyád izgatottan. Jungkook felkuncogott, és a tarkóját dörzsölte a kezével.

– Még nem. Őszintén szólva nem bízom magamban, hogy olyat válasszak, amiről biztosan tudom, hogy szeretni fogja.

– Várj egy percet – mondta apád, mielőtt kiment a nappaliból. Néhány perccel később egy kis fadobozzal a kezében jött vissza. – Édesanyám jegygyűrűje. Kisgyerekként T/N mindig játszott vele így úgy gondolom ez lesz a tökéletes gyűrű. Vedd csak el nyugodtan. – Jungkook nem tudott nem mosolyogni, ahogy a gyönyörű antik gyűrűre nézett. Nemcsak ránézésre volt lenyűgöző, de tudta, hogy értékelni fogod az ékszert.