Amikor egyedülálló apuka (Tudom, hogy nem így volt a kérésed Dorka0396, de ez kecsegtetőbb.)

~🅙🅘🅝~

Amikor először kezdtél randizni Jin-nel, biztos volt benne, hogy elmondja neked, hogy van egy kétéves kisfia az előző kapcsolatából. Először megdöbbentél, amiért az volt az oka, hogy nem akartad elhinni, milyen anya képes ilyesmire. De egészen jól fogadtad a hírt, de közben nagyon izgultál, hogy egyszer találkozni fogsz a kicsivel. Nem akartad elveszíteni Jint, mert a fia nem szeretne viszont, de természetesen ha így lenne, elfogadod Jin döntését. vagy fordítva. Tehát csak később volt a kapcsolatod, amikor a kettő végre találkozhatott. Nyugodtan nem úgy volt, ahogy szeretnéd.

– Jagiya, kérlek, át tudnál jönni? A bébiszitter cserben hagyott és nem tudom mivel nyugtathatnám meg a kicsit – hallottad a hangján, hogy ideges ezért feltételezted nagy a baj. Habár lett volna némi dolgod, de mindent otthagytál és siettél az egyedülálló apukához. Nézted, ahogy a kicsi kinyitotta az ajtót, majd találkozott tekinteted a kicsiével. Mosolyogva letérdeltél hozzá.

– Bizonyára te vagy apa kisfia – mondtad a kicsinek, aki éppen ugyan úgy nézett ki mint az apja. Seokjin csendben az ajtófélfának dőlve figyelte ezt a kis jelenetet. Megmelengette a szívét, hogy a szerelme és a kisfia ennyire jól kijönnek egymással, pár másodperccel az első találkozás után. 

– Hogy érzed magad, Jagi? – kérdezte a levest eléd rakva miközben mindketten a kanapén szunyókáló kicsit néztétek. 

– Kicsit mérges vagyok mert füllentettél – suttogtad halkan attól félve, hogy a picur fel fog kelni. Szavaid hallatán Jin kissé elszégyellte magát, de nem volt jobb ötletet, hogy áthívjon. Pedig csak elég lett volna ha azt mondja, hiányzol neki. – De nagyon kis édes – utalsz a kisfiúra, mire Jin büszkén kihúzza magát.

– Még szép hiszen worldwide handsome az apja.

~🅢🅤🅖🅐~

Nem arról volt szó, hogy nem szerette volna bemutatni a gyermekét, sokkal inkább félt, mivel egyedülálló férfi volt, egy olyan munkával, hogy jóformán ő maga alig ismerte a saját gyermekét. Legalábbis sokan ezt gondolták róla, de valójában nagyon is sok mindent tudott a kicsiről, mivel minden szabadidejét vele töltötte. Még a randevúzások előtt tudtál a kislányáról, hiszen elmondta, viszont soha nem találkoztál vele, pedig már nagyon szerettél volna. Egyik este bent kellett maradnia a cégnél és nem volt ki vigyázzon a kicsire. Nem volt kérdés kit kér meg erre a feladatra. Természetesen szívesen vigyáztál a kicsire, aminek Yoongi nagyon örült. Nagyon kellemes volt az első találkozás. Szinte első látásra megszerettétek egymást a kislánnyal. Késő délután lefektetted pihenni, de kis idő múlva szipogásra lettél figyelmes. 

 – Sajnálom – nyöszörögte a térdeidre téve kis kezét. Mosolyogva guggoltál le hozzá, hogy öledbe vedd. 

– Semmi baj picur. Szeretnél velem aludni? – hevesen bólogatott válaszként, mire a szobába indultál vele. Talán kellene pár éjszakai lámpa, mert egészen sötét van és bizonyára ettől ijedt meg a négy éves kislány.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Tudtad, hogy Hoseoknak van egy gyereke, mivel amikor először találkoztatok egy kávé kíséretében, elmondta. Ugyan meglepett, de leginkább az hogy egyedülálló. Állítása szerint van benned valami, amitől nyugodtnak érzi magát és teljesen önmaga lehet ezért is osztotta meg az első pillanattól kezdve veled, miszerint egy boldog apuka. Ugyan nem sokat mesélt a kisfiáról, viszont te mindig érdeklődtél felőle, ami jólesett Hoseoknak. Volt, hogy ajándékot is vettél a picinek, amit édesapja adott át a nevedben. Megbeszéltétek, hogy amíg nem lesztek biztosak a kapcsolatotokban, nem mutatja be kisfiát, hiszen elmondása szerint nagyon hamar megszereti az embereket. És ha netalán nem illetek össze nagyon szomorú lenne, ha nem lennél folyton velük. Ez egyfajta önbizalmat adott, mivel úgy gondoltad az nagyon jó jel ha a kicsi ennyire barátságos. 

– Jól vagy picur? – segítesz felállni a kisfiúnak aki sikeresen neked ment. Vásárolni voltál, és úgy gondoltad a parkon keresztül hamarabb hazaérsz. 

– Akarsz velem játszani? Apa nem engedi, hogy egyedül menjek a csúszdára – kérdezte a kicsi ami meglepett. 

– Nos, apukád nem mondta, hogy nem szabad idegenekkel beszélned? – guggolsz le elé, azon töprengve, miért ennyire ismerős a kicsi. 

– De te nem vagy idegen. Apa sokat mesél rólad. Lennél az anyukám? 

– Kicsim, ne szaladj el...oh, szia – vakarja meg zavartan tarkóját Hoseok. Tehát akkor ő Hobi kisfia, ezért volt annyira ismerős.

~🅡🅜~

Tudtad, hogy nem lehetsz mindig Joon számára az első számú prioritás. Úgy tűnt, hogy ez a kölcsönös megértés sokkal erősebbé tette a kapcsolatotokat. Namjoon mindig is szeretete volna ha találkozol a lányával viszont a sűrű programja és a munkád miatt, alig volt időtök találkozni egymással. Egy este azonban, amikor a másfél éves gyereke belázasodott, és úgy tűnt, nem nyugodott meg, felhívott, hogy segíts neki. Elég gyorsan kinyitotta ki az ajtót, és végignézett rajtad mivel pizsamában voltál. Siettél ezért csak egy vastag kabátot és cipót vettél magadra majd már indultál is. 

– Nem tudom, mit csináljak még, nem hagyja abba a sírást – mondtad kétségbeesetten a pici szobájába terelve, miután megszidott, hogy itt mentél el. 

– Valószínűleg még nem hat a gyógyszer – óvatosan a karjaidba vetted a férfi gyermekét majd mellkasodra helyezve kezdted el gyengéden ringatni. – Elvitted orvoshoz, igaz? – kérdezte felnézve a férfira, aki csak bólintott válaszként – Hideg borogatás volt? – újabb kérdés amire újabban csak a bólintás követi. Kis idő múlva dúdolni is kezdtél, amire a pici szépen lassan elkezdett megnyugodni. 

– Nem pontosan így akartam, hogy találkozzatok, de nem tudtam, mit tegyek – érintette meg a kezed, megosztva mit szeretett volna. Ezzel te is tisztában voltál, viszont ha már így alakult egyáltalán nem bánod. Csak azt hogy a kislány beteg. 

– Tudom Joonie, de nem bánom. Még soha nem találkoztam vele ezelőtt, de nagyon fontossá vált nekem – vallottad be őszintén a kicsi homlokára puszilva.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Nem szerette volna elvinni a kicsit a randevútokra, hiszen akkor khm, számos élvezetes dologról mondhat le. Azonban valamiért a bangtan többi tagja nem tudott vigyázni a kisfiúra. Opció volt az is, hogy lemondja a randit, azonban nem akarta ezt egyikőtök sem. Ezért megbeszéltétek, hogy a táncterembe találkoztok. Nem tudtam milyen ajándékot vigyél nekik. Játék nem kerülhetett szóba, hiszen Jimin szerint a kicsi nagyon válogatós ezen térén, így tehát maradt a kedvenc édessége, ami az epres puding. A fiuknak pedig ebédet vittél. Ahogy meglátott téged Jimin, egyből odament hozzád egy apró kis csókkal üdvözölve, majd bemutatott kisfiának, aki nagyon hasonlít apjára. Nem arról volt szó, hogy cserben hagyta a kicsi anyja őket, ennél sokkal tragikusabb volt az igazság. Beteg volt és a gyenge szíve miatt belehalt a szülésbe. Voltaképp ezért is léptek ennyire nehezen a kapcsolatotokban, de nem bánod. Természetes, hogy az apuka meg akar bizonyosodni róla, a gyermeke hogyan reagál rád, illetve te hogyan viszonyulsz a kicsihez. De mivel nagyon szereted Jimint, kérdéses sem volt hogy a fiát már most sajátodként tekinted.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Amikor a négyéves lánya tájékoztatta őt akkor, hogy az oviban lesz tánc verseny, és az anyukája is ott kell legyen, nagyon bepánikolt. A kislány soha nem látta az anyát, mivel az nem akarta és közvetlen a szülés után pár nappal magára hagyta Taehyungot a kicsivel. Szerencsére a férfi szülei és a bangtan többi tagja, segített neki, viszont egyre nehezebb kimagyaráznia miért nem látja az anyukáját. Azt azért mégsem mondhatta, hogy nem szerette őt és tulajdonképpen eltaszította a saját gyermekét, hiszen még olyan kicsi volt. Folyton azt mondta, hogy nagyon fontos munkája van, mait nem szabad elhanyagolni, holott fogalma sem volt merre van a nagy világban. De aztán megismert téged, és bár óvatosan de haladtatok a kapcsolatban. Első pillanattól kezdve elmondta, hogy egy gyönyörű kislány apja. Többször próbálkozott ő már más nőknél is, de mind otthagyta ha szóba került a gyerek, viszont te mindennél jobban szeretted őt és egyáltalán nem zavart a kicsi, sőt, megszeretted csupán azok alapján, amit Taehyung mesél róla. 

– Elfoglalt vagy holnap? – kérdezted kissé idegesen. 

– Szabadnapom lesz oppa, miért? Történt valami? Beteg a kicsi? – kérdezted rémülten, mivel múltkor kissé belázasodott és egész éjjel vigyáztál rá. 

– Nem, dehogy. Nagyon jól van csak...lesz egy táncversenye és a szülöknek ott kell lennie, viszont neki csak...

– Leszek én az anya, de nem csak most

– Tessék?

– Szeretném ha örökké az édesanya lehetnék – vallod be őszintén, mire Taehyung elérzékenyül.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Jungkook fiatal volt, amikor megszületett a fia. Csupán csak 22 évesen vált apává, de a világ legjobb szülője volt. Nem volt tervezett baba, ennek ellenére Jungkook az első pillanattól kezdve imádta, ahogy az exe elmondta a terhességét, aki viszont nem sokkal a szülés után magukra hagyta őket. Nagyon sokat segítettek neki a többiek, főleg Taehyung és a szülei, de ahogy megismert téged és egyre bensőségesebb lett a kapcsolatotok, ugyan olyan fontossá váltál a kicsinek mint ő neked. Alig volt egy éves mikor Jungkook bemutatta. Ugyan nem sok mindent fogott fel, ami körülötte történt, de nagyon hamar megtaláltátok a közös hangot és csupán pár hónap múlva összekellet költöznötök, mivel a kisfiú nélküled nem akart aludni. – Végre elaludt – sóhajtottál fel párod mellé ülve a kanapén. Filmet szeretetek volna nézni, de a kicsi úgy gondolta veled szeretne elaludni. Ezért míg felolvastál neki a kedvenc mesekönyvéből, a fiatal apuka kiválasztotta a filmet. 

– Ugye tudod, hogy nagyon hálás vagyok neked? – ölelt szorosan magához, mire mellkasába fúrtad a fejed.