Amikor felizgatod őket és látszik a büszkesége (Köszönöm KarolinaPvinger 💜)

~🅙🅘🅝~

Seokjin-t mindig is egyszerű volt felizgatnod. Néha elég volt csak egy szenvedélyesebb csók, és már vigyázzban állt a kis Jinnie. Most épp a baráti közben töltöttétek a délutánt, és te már untad, hogy párod nem figyel rád. Buta vicceit nem neked mondta, hanem a barátainak, velük foglalkozott leginkább és ez picit bosszantott. Hogy felkeltsd magadra a figyelmet, óvatosan elkezdted simogatni a belső combját, amit egészen addig jól birt, míg nem értél ágyékához.

– Jagi, ne akard, hogy megbüntesselek – morogja orra alatt.

– A kis Jinnie-nek nagyon tetszik – utalsz az ágaskodó tagjára.

~🅢🅤🅖🅐~

Yoongi-t szinte lehetetlen volt zavarba hozni. Szinte minden lehetséges módszert kipróbáltál, amivel zavarba tudnád hozni, ám egyik se bizonyult jónak. Ám volt egy, amitől egy másodperc alatt felizgult, mégpedig ha megfogtad büszkeségét, és kicsit rámarkoltál.

– Uhm hyung, látszik a virslid – vigyorodik el Jungkook, majd a szobájába vonul kulcsra zárva, nehogy utána menjen párod.

~🅗🅞🅢🅔🅞🅚~

Nem igazán volt nehéz dolgot őt felizgatni, ugyan több kellett egy csóknál, de ha ehhez párosítottál pár kérésed, amik közt az volt, hogy mennyire szereted ha benned van, szinte azonnal vigyázzban állt. Ezzel most az volt a gond, hogy a többiek is itt voltak, és bár látták párod problémáját, senki sem tette szóvá.

– Mikor elmentek, ígérem segítek rajtad – súgtad fülébe.

~🅡🅜~

Nem akartad felizgatni, csupán kicsit magadra vonni a figyelmet, ugyanis pár napja kezébe vett egy könyvet és azóta se tette le. Bármit mondtál vagy tettél, ő csak azzal a könyvvel foglalkozott. Ezért a legszexibb fehérneműdet felvetted, majd a könyvet kivetted a kezéből, és combjaira ültél. Ennyi elég is volt, hogy felizguljon.

~🅙🅘🅜🅘🅝~

Nem volt Jimin-t nehéz felizgatni, néha nem is csináltál semmit, csak elmentél mellette, vagy előtte és máris vigyázzban állt a kisebbik énje.

– Jagiya, segítened kell – siet utánad hátulról átölelve, így megérezted mire is érti.

~🅣🅐🅔🅗🅨🅤🅝🅖~

Taehyung-ot se volt valami egyszerű dolog felizgatni, vagyis de, csak volt olyan makacs és jó színes, hogy nem mutatta ennek jelét, annak ellenére se, hogy nem tudta takarni merevedését. Ilyenkor te mindig mosolyogtál, hiszen egy érintés és máris vágyott rád, csakhogy most ezt ő sem hagyta annyiban. Szép lassan végighúzta hatalmas tenyerét a combodon, majd megmarkolva azt rád nézet.

– Ne legyél rossz kislány jagi – csókolt nyakadba, majd úgy tett mintha semmi se történt volna.

~🅙🅤🅝🅖🅚🅞🅞🅚~

Az exedhez ellentétben Jungkook irtó hamar felizgult, és ezt soha nem takarta. Ha épp a szülőknél kívánt meg, elnézést kérve húzott a szobába, ahol egymásé lehettetek. Azonban most a moziban voltatok, és nyilvános helyen nem engeded neki, hogy magáévá tegyen.

– De jagi, hamar túl leszünk rajta – motyogja füledbe, mert már nagyon türelmetlen.

– Hát persze, elvégre nyuszi vagy – vigyorogsz rá, mitől lehervad mosolya.

Szeretném, ha válaszolnátok pár kérdésemre, mert nekem ez fontos lenne. Ezek a kérdések, az első kötet részeire is vonatkoznak.

1. Mennyire tudjátok beleélni magatokat?

2. Mennyire sikerül eltalálnom a fiúk személyiségét? Volt olyan rész ahol ez nem sikerült? Ha igen, melyik az?

3. Van ami nem tetszik abban, ahogy írok?

4. Melyik rész tetszett eddig a legjobban, és miért?

5. Olvastok még tőlem mást is? Ha igen, mi volt az oka amiért elkezdett olvasni?

Éééés tudjátok milyen nap van ma? Január 15, azaz Kobra_Myrazs születésnapja. 🥰 Remélem, hogy rengeteg szülinapod lesz, boldog és egészséges életed legyen. Olvassátok a reakciós könyvét, mert irtó jó ebben.💜