|❝ B R O O K L Y N ❞|

Brooklyn nyöszörögve ébredt fel a bérelt apartmanjában. A szomszédban lakó pár már megint veszekedéssel kezdte a napot. Hasára fordulva a feje köré szorította a párnáját, hátha kevésbé fogja hallani a kiabálást, de pár pillanat csönd után folytatódott a hangzavar. Brooklyn felmordulva lökte le magáról a takarót és mászott ki az ágyából, majd a fürdőszobába ment, hogy felfrissítse magát. Fekete trikóját elrendezte magán, majd megmosta az arcát hideg vízzel.

A tükörbe nézve elszörnyedt az arcára pillantva, így előszedte a szempilla spirálját, hátha segít a megjelenésén. Miután szerencsétlenül elkente a fekete sminket az arcán, inkább feladta és kiment a konyhába, hogy reggelizzen még munka előtt.

Összeöntve a tejet és a gabonapelyhet a lemezlejátszója felé fordult, hogy bekapcsolja azt. Vera Lynn We'll meet again száma kezdett el játszódni a forgó lemezen, Brooklyn pedig lassan körbe táncolt a konyhában, majd a pultnak nekidőlve fejezte be a reggelijét, miközben halkan dúdolta a zene dallamát.

Mikor végzett, az asztalán lévő újságot a kezébe vette, majd olvasni kezdte a híreket. A kis dátumon, ami az újság sarkában feküdt, többször is végignézett. 2017. 01. 18.
Szomorkásan elmosolyodott, mikor eszébe jutott, hogy pár hónap múlva fogja tölteni a 95. születésnapját.

Egyet lapozva nagyot dobbant a szíve, mikor meglátta Amerika Kapitányt, számára Steve Rogers-ként ismert férfit, hátán a pajzsával.

Hogy mégis hogyan került Brooklyn a huszonegyedik századba?

Miután 1945-ben vége lett a világháborúnak, Steve önfeláldozásával, Brooklyn úgy érezte, hogy az élet minden értelmét elvesztette, a szülei és most már két legjobb barátja nélkül.

Peggy, aki jól megismerhette Steve-et és Bucky-t az elmúlt időkben, felkereste Brooklynt, mivel baráti viszonyba kerültek egymással leveleken keresztül.
Egyik álmatlan este pedig támadt egy ötlete Brooklynnak...

- Peggy, akarok a szérumból. - szólaltam meg a hosszú csönd után.

Peggy sokkolt arcot vágott.
- Hogy micsoda? - kérdezte.

Megköszörültem a torkomat, majd elismételtem a mondatot.
- Én is akarok a szérumból. Tudom, hogy még van belőle, ha nem is sok. Segítened kell, Peggy, mert ha nem, úgy érzem, hogy az őrületbe fogom kergetni magam. Nem akarok még egy napot a semmibe meredéssel tölteni.

Peggy pár pillanatig pislogás nélkül nézett rám, mintha bolond lennék.

- Dr. Erskine meghalt. Nélküle pedig veszélyes lehet. - mondta.

- Meg van mindenünk hozzá. - mondtam, Peggy pedig persze nemet mondott rá. Ahogy a napok teltek, úgy lettem egyre rosszabbul. Minden egyes nap az én könyörgésemmel volt tele Peggy felé – hogy segítsen megváltozni. Aztán a sok győzködés és könyörgés után lassan belement.

Ezek után meg is tették az átváltoztatást. De, amikor kiszállt Brooklyn a gépből Peggy azt mondta, hogy semmi nem változott rajta. Talán immunis a szérumra, vagy csupán nem volt elég, hogy sikerüljön.

Ezt gondolták majdnem húsz évig. Mikor már láthatóan öregednie kellett volna Brooklynnak, ugyan olyan fiatal maradt, mint huszonhárom évesen.

Ekkor keresték fel Howard Stark-ot segítségért, aki pedig szívesen nyújtott kezet. Bár sok időt töltöttek el laborokban, teszteket végezve, Stark rájött, hogy mi lett Brooklynnal.

Brooklyn minden nap felkelt, és ugyan azt az arcot látta a tükörben, mint tegnap. Napról napra, hétről hétre, még hónapról hónapra sem változott semmi érezhető a külsőjén.

De ahogy az évek teltek, ahogy a szülinapok jöttek és ahogy a különböző év múlást jelentő napokat ünnepelték, egyre jobban lett neki is gyanús a kinézete, hiszen neki nem lettek őszhajszálai, mint Peggynek, vagy a munkatársainak. Persze, Brooklyn először csak tiszta szerencsének hitte. De az igazság az – ahogy azt Mr Stark be is bizonyította – Brooklyn nem állt meg az öregedésben, csak rá az idő sokkal lassabban hat, mint másokra. Az ideje pontosan 1:25 része a normálisnak. Ami azt jelenti, hogy 25 év Brooklynnak csupán csak egyet jelent.

Szóval nem halhatatlan, a teste nem rekedt meg az időben, csupán annyi, hogy a molekuláris degeneráció, a keresztbélés a sejtek között egy szövetben és a celluláris és molekuláris mutációk, azaz a DNSe egy más időkeretben zajlanak.
Szóval Brooklyn is lesz egyszer ősz és öreg, csak majd sokkal később.

Hetven év alatt végig nézte, ahogy a körülötte lévő emberek megöregednek, majd meghalnak. Egyedül Peggy élt majdnem száz évet. De tavaly ő is elment, Brooklyn pedig teljesen egyedül maradt.

Bár Brooklyn tudja, hogy Steve él, fél felkeresni őt. Amikor pár éve megtalálták jégbe fagyva és miután újra hősködni kezdett, Brooklyn már az árnyéka volt önmagának. Bujkálva élt, nehogy valaki rájöjjön a titkára. Ha a S.H.I.E.L.D megtalálta volna, akkor ő már nem lenne.

Szóval most itt van, New Yorkban, nem messze a Steve-től, bár lehet, hogy soha többe nem fog találkozni vele, még hetven év után sem.

•••
itt is az első átírt rész! hamarosan folytatom 😊