6.
- Mi... mi történt? - kérdeztem kótyagosan.
- Nem emlékszel? Autóbalesetet szenvedtél. - mondta, és hirtelen minden eszembe jutott.
- Anya! - kiáltottam fel.
- Sajnálom. Nem élte túl. A mentősök többször is próbálták újraéleszteni, sikertelenül. Édesanyád a vezetői oldalon ült, pont ahová a másik autó csapódott. Sárgán indult, de nem sikerült átérnie. Bekanyarodott, és így ütközött nagyobb sebességgel belétek. Nagyon sajnálom, ami veled történt. Szerencséd volt, hogy elől ültél, és nem mögötte. Itt a legjobb orvosok vannak, minél gyorsabban meg fogsz gyógyulni a kezünk alatt. Személyesen gondoskodom rólad, naponta többször is bejövök megnézni téged. Páran itt vannak, hogy meglátogassanak téged. Ha szeretnéd behívom őket.
Miért kellett ennek történnie, univerzum? Itt fekszem összetörve, és félárván. Anyu nincs velem, hogy fogja a kezem, mint ahogy mindig szokta, mikor beteg vagyok. Hogy ápoljon és gondoskodjon rólam. Nincs itt, és soha többé nem is lesz. Leah és ő is itt hagy. Mindenki elmegy, és én kurvára egyedül maradok. Mit fogok én csinálni nélkülük? El se tudom képzelni az életemet így. Nem tudom mi lesz, nekem kellett volna anya helyett meghalnom. Ha hazamentem volna Kiviékkel, ez nem történik. Bárcsak; bárcsak visszamehetnék és megakadályozhatnám. Vagy tehetnék valamit. Most neki kéne itt lennie, bár gépekre kötve, de életben. Anya. Nem lesz ott a szalagavatómon. Nem lesz nagymama. Már nem dobog a szíve. Soha többé nem érinthetem őt meg. Csak sírtam, semmire nem tudtam koncentrálni, belülről felégetett anya hiánya.
- Sziasztok. - köszöntem a barátaimnak. Nem tudtam, hogyan fogok velük beszélni.
- Szia. Hogy érzed magad? - kérdezte Kivi, bár látta rajtam.
- Szarul. Nagyon fáj mindenem, főleg a mellkasom. - mondtam, majd megkértem, hogy csukja be az ablakot. Ekkor észrevettem, hogy Leah is itt van.
- Te hogyhogy itt vagy? Nem kéne már rég a Szajnán szelni a habokat? - kérdeztem fáradtan.
- Csak egy kis ideig voltál kiütve. Másnap délután van, elbúcsúzni jöttem. Ma lett volna az utolsó napunk, de ilyen állapotban nem hurcoltalak volna el, ha engedtek volna se.
- Meddig kell itt maradnom?
- Nem tudni. Amíg jobban nem érzed magad, azt hiszem.
- Akkor most beszélünk utoljára?
- Igen. Kimennél egy pillanatra, Kivi?
Miután távozott, Leah a kezembe adott egy levelet. Ahogy elkezdtem kibontani, leállított.
- Ne bontsd ki. Még ne, csak akkor, ha megtaláltad életed szerelmét. Azt, aki a tökéletes lesz számodra.
- Honnan fogom tudni, hogy ki az?
- Meg fogod érezni. Tudni fogod, és ha biztos leszel benne nyisd ki.
- Köszönöm. Hiányozni fogsz, Leah. - mondtam, és megint elkezdtem könnyezni.
- Te is nekem, Lana. Nehéz lesz újrakezdeni. Megint. Új ház, új emberek. Bárcsak ne kéne mennem. De tudod, hogy muszáj. Nem foglak elfelejteni, mégha nem is beszélünk. De fogunk, ugye? Internet is van.
- Persze. - mondtam, és el is hittem.
Van, hogy emberek sétálnak ki az életedből, pedig nem kellett volna. Amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
- Lana? - nyitott be az ajtón Harry.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve. - Nem számítottam rád.
- Halottam a balesetről. Hazafelé menet Gemmával láttuk is, de nem tudtuk, hogy te vagy az.
Ekkor észrevette Leaht.
- Harry. - mutatkozott be neki.
- Leah. - nézett rá érdeklődve Leah.
- Hogy vagy? - kérdezte tőlem.
- Hát, fáj mindenem. És Anya. - jutott eszembe, és elfutotta a könny a szemem.
- Sajnálom. Ha mi vittünk volna haza ez nem történt volna. Nem a ti hibátok, hanem a másik sofőré. Tényleg, nem tudjátok, hogy vele mi lett?
- Összetört a kocsija eleje, és kórházban van. Nem volt részeg, csak figyelmetlen. Egyébként a hírekben is benne voltatok. - mondta Leah.
- Tényleg? - lepődtem meg.
- Nekem most mennem kell. - mondta Leah szomorúan, és megölelt, úgy ahogy tudott.
- Hiányozni fogsz. - súgtam a fülébe.
- Te is nekem. Ne felejtsd a levelet. Írok ha odaértem, ígérem.
- Szia, Leah.
- Szia, Lana.
Nagyon kedvesek voltak, hogy bár alig beszéltem hozzájuk, ők ide jöttek elterelni a figyelmem, bár kevés sikerrel.
Kettesben maradtam Harryvel.
Haliii, bocsi a késésért. Remélem tetszik az új rész, és írjatok véleményt !
Lau💛
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top