5.
- Miután látta az a meztelen kiskori képet róla, beijedt a csaj. Többet nem is láttuk őt.
- Hát igen, elég kínos lehetett. - mondtam nevetve.
- Gemma, most már igazán befoghatnád. Nem bírok végighallgatni még egy ilyen sztorit. - nézett rá fel kínosan Harry.
- Anyukám írt, hogy itt van értem. Köszönöm, hogy nem hagytatok egyedül. További szép estét. Jót beszélgettünk.
- Várjál már. - szólt Gemma, és felállt az asztaltól.
Elém lépett, és megölelt. Nem számítottam rá, így csak álltam mint egy darab fa és megveregettem a hátát. - Jó volt megismerni téged. - szólt.
Kimentem a parkolóba, ahol kellemesen megcsapott az esti hűvös levegő. Megláttam az ismerős autót, és beszálltam.
- Szia. Milyen volt? - kérdezte.
- Leah elköltözik. - válaszoltam kertelés nélkül.
- Sajnálom, kicsim. Nem tudtam róla. - mondta szomorúan.
Még mindig nem tudom ezen túltenni magam.
Beindította az autót, és elindultunk. Elmerültem a gondolataimban.
Sajnálom, Anya. Bárcsak elmondhattam volna utoljára, hogy mennyire szerettelek.
Kikanyarodtunk a Brooklyn Baby utcájából, és a főútra tértünk ki. A város már sötét volt, csak a nagy épületekből és hirdetőtáblákról szűrődött fény. Megálltunk a zebránál, amint zöld lett elindultunk. Ekkor nagy fényességet láttam, lehunytam a szemem. Mély levegőt vettem, a zaj elviselhetetlen volt. Utcazaj, de ezerszeresen felhangosítva. Arra emlékszem, hogy hideg volt. Nagyon hideg. Aztán minden elcsendesült. A fények is elhunytak.
***
Olyan érzés volt, mintha folyékony sűrű massza lenne a szemhéjam.
- Hogy hívnak? - kérdezte egy ismeretlen öreg hölgy előttem.
- Lana. Lana vagyok.
- Örvendek a szerencsének. - mondta nagyon lassan, mosolyogva.
Lila ruha volt rajta, amire egy pöttyös kötényt kötött.
Hosszú ősz haját szabadon hagyta, de egy kalappal letakarta. Hajlott háta volt, de nem zavarta. Szabadon sétált a fűben, mezítláb. Ekkor esett le, hogy egy kis kunyhó előtt állunk.
- Gyere be, kedvesem.
Elindultam utána, nyugodtan sétáltam. A fű puha tapintása csiklandozta a talpam. Sütött a nap kellemesen, a szél néha lágyan belekapott a fürtjeimbe. Egy pitypangkoszorú volt a hajamban, ahogy tapintás alapján éreztem.
A ház öreg volt, dohos illatú, pont mint a kedvenc könyveim. Ennek is minden szegletében más történet lapulhat.
- Erre. - invitált engem az asztalhoz. Rajta egy kanna és két teáscsésze sorakozott. Leültem hozzá, és öntött a poharamba.
- Cukrot?
- Kérek, köszönöm.
- Ki maga? - kérdeztem.
- Nem ez a megfelelő kérdés. - válaszolta rejtélyesen.
- Akkor mi?
- Miért vagyok itt. Ez a kérdés.
- Miért vagyok itt? - ismételtem meg a kérdését.
- Ideje felkelned. Ez a válasz.
- Tessék? - kérdeztem értetlenül.
- IDEJE FELKELNED! - kiabált rám, úgy, ahogy egy kedves idős hölgytől nem várnám.
Gépzúgás, ismertem fel a fura csipogó hangot. Nehezen kinyitottam a szemeimet.
- Lana, végre. - üdvözölt.
Voyager28 légyszi ne csapj le és senki aki olvassa ne, kíváncsi vagyok a véleményetekre...
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top