Nap nap után telt, a testőr csendesen végezte a feladatát, minden nap, alkalmanként egy egy szót váltva a remeteként rejtőzködő férfival. Nem tudta kezelni a helyzetet, a sáját fortyogó dühébe keveredett valamiféle izgalom, amit minden nap érzett, mikor leváltotta a nappali őrt az ajtónál, ami időközben szinte a barátjává vált. Mikor a másik eltűnt az emeletről, ő csendesen bekopogott.
- Megjöttem. - közölte vigyorogva, mire csoszogás, majd az ajtó nyikorogó nyílása után egy halk, "szép estét" volt a válasz rendszeresen.

Jungkook ezután a falnak dőlt, csízmájából előhalászta az odarejtett papírlapokat és a széndarabot, amit egy rongyba dugott, hogy ne legyen maszatos... majd rajzolgatni kezdett, amit csak akkor hagyott abba, mikor Yoongi kopogott, hogy kiadja a tálcát.
Aznap azonban elmaradt a kopogás és a földön ücsörgő őr majdnem beesett a szobába, mikor kinyílt mögötte az ajtó.
- Pihenj katona... - morogta a másik, mikor felpattanva vigyázba vágta magát. Megesküdött volna, hogy Yoongi majdnem elmosolyodott, de aztán a földön heverő papírlap láttán kissé elnyíltak ajkai.
Jungkook zavarában a falat bámulta...
- az... ott én vagyok? - harapott a szájába Yoongi, már látványosan mulattatta a testőr zavara.
- Nem, én csak... igen. - vallotta be Jungkook némi hezitálás után, mire Yoongi csak bólintott egyet.
- Segítenél? - kérdezte végül csendesen, mire a másik kérdőn nézett rá.

A titokzatos herceg eltűnt a sötétségben, amibe Jungkook is belépett utána, akkor először.
- Ah nem látok semmit... - morgolódott, de közben majd kiugrott a szíve mellkasából, amiért a másik beeresztette a menedékébe. Odabent rendetlenség volt, Yoongi pedig úgy ácsorgott a szoba közepén, mint egy koszos kóbor macska.
- Segítesz rendet rakni, azt hiszem, talán rámférne egy kis... változás? - kérte a maga módján a fiatalabbat, az utolsó szót szinte suttogva. Jungkook érezte a határozatlanságát, ezért úgy gondolta, hogy neki kell irányítania az idősebbet. Szépen óvatosan elé lépett.
- Most meg foglak érinteni. - figyelmeztette a másikat, aki majdnem elmosolyogta magát a másik figyelmességén és bólintott egyet. Jungkook pedig finoman a vállára fogott és eltolta az ágyig a megszeppent herceget.
- Most mit csinálsz?
- Csak ülj itt hercegem, én pedig rendet rakok az irányításoddal.
- Ne nevezz így... mondtam.
- Jól van, jó... - tette fel kezeit védekezően Jungkook, majd, óvatos mozdulatokkal meggyújtott pár gyertyát a falak mentén.

A szobában kezdtek körvonalazódbi a tárgyak, a gyertyák narancs színnel borítottak mindent így az őr elkezdte felszedegetni a szanaszét heverő holmik sokaságát.
Mosolyogva rendezgette a dolgokat, míg a herceg csak a lábát lógatva ücsörgött és figyelte a fiút.
- Játszunk valamit? - szusszant egyet a katona, mire Yoongi meredten nézett rá.
- mhm. - nem futotta sokra, de Jubgkook ennyivel is beérte. Csőbe akarta húzni kicsit.
- Ha... befejeztük a pakolást, eljönnél velem sétálni?
- Mi? Nem megyek ki innen... te is tudod.
- Akkor fogadjunk.
Yoongi izgatottan fészkelődött egy kicsit, amit Jungkook pozitív dolognak gondolt...
- Mhm... - hallatszott újra az ágy felől...
- Fogadjuuunk, hogy... - Junkook kissé tanácstalanná vált. Milliószor fogadott már, de mindig olyankkal, akik épek voltak és nem voltak annyira sebezhetőek, mint Yoongi.
- Fogadjunk, hogy nen találod meg a koronámat... - a katona megesküdött volna, hogy a herceg elmosolyodott majdnem.
- Nem érvényes a fogadás... ha nincs a szobában... - morgolódott, mire a másik határozottan bólintott egyet.
- Itt van.
- Legyen.
- És csak, hogy tisztázzuk... mit nyerek én, ha nem találod?
- Bármit kérhetsz tőlem. - mozgatta meg Jungkook a szemöldökeit, mire Yoongi majdnem elnevette magát...
- Rendben, úgy sem találod meg - rendezte a vonásait és zárta össze szorosan a lábait, ami azonnal felkeltette Jungkook figyelmét. Egy önkéntelen reakció volt... egy olyan, amit csak egy nagyon szemfüles illető vesz észre... és bizony a fiatal fiú az volt.

Lassú léptekkel indult meg a herceg felé, aki kissé riadtan pislogott rá, majd mikor elé ért, szemtelenül elvigyorodott és letérdelt a másik lábai elé.
Yoongi szívverése felgyorsult, az ajkai megremegtek, a levegőt is visszatartotta, ahogy a kapitány a lábai előtt térdelt... az aljas módon, még az ajkain is végignyalt, amitől Yoongi ketyegője még gyorsabb tempóba kezdett. Összezavarodott.
Isten tudja mióta nem érzett ilyesmit. Ez a fiú mindent összezavart. Megzavarta a rossz napokat, felkavarta az állóvizét, pedig... még csak rövid ideje volt mellette.
- Na lássuk... - mosolygott még mindig a másik, majd óvatos, szemérmetlen mozdulattal benyúlt Yoongi két lába közt az ágy alá... a herceg akaratlanul is sóhajtott egyet, ahogy a keze végigsimított a nadrágba bújtatott lábán... elvesztette a fogadást.
Jungkook széles vigyorral a kezében nyomta a fejére a koronát, ami porosan, pókhálósan ott díszelgett ki tudja mióta az ágy alatt.

Az igazat megvallva... Yoongi örült. Akarta, hogy Jungkook megtalálja a számára értéktelen kacatot. El akart menni vele sétálni. Megjátszott csalódottsággal sóhajtott lemondóan...
- Vesztettem. De nem nagy vaj, úgyis kedvellek... - mosolyodott el szégyenlősen.

Yoongi fáradt volt, de semmi pénzért nem ismerte volna be. Jungkook, kisse kipirult arccal, engedett neki vizet, miután kisikálta a kádat, tudta jól, hogy nem lenne kötelessége de szinte fürdőzött a tudatban, hogy a másik, nem hogy megnyílt neki, hanem egyenesen bevallotta, hogy kedveli.

Yoongin volt a sor, hogy elvörösödjön, ugyanis a fiú nemes egyszerűséggel elé állt és gondolkozás nélkül áthúzta a fején a felsőjét. A herceg pedig úgy érezte a karjai árulókként emelkedtek meg automatikusan, hiszen magától soha nem tett volna ilyesmit... Ő utána nem.
Mégis Jungkook édes arca elvarázsolta, ahogy a nyelve hegyét kidugva koncentrált a vetkőztetésére.
Yoongi engedelmesen kilépett a nadrágjából, rózsaszín pírral az arcán, takargatva magát.
Jungkook pedig nagyon igyekezett még csak rá sem nézni a másikra, a ruhák lekerülése közben ugyanis sikerült párszor végig simítania a másik bőrét, amit bár korábban porcelánhoz hasonlított, mégis inkább olyan volt, mint a puha bársony...

Aztán ott ácsorgott előtte elveszetten. Mint aki elfelejtette, mit is kell csinálni. Jungkook akkor vette észre a forradást, ami a tökéletes bőrt megtörte.
Akaratlanul emelte fel mancsát, óvatosan végigsimítva a hegen. Yoongi elfordította a fejét, megannyi emlék rohanta le, arról, hogy az a kard, hogyan is döfte át a vállát.
A haja eltakarta a szemeit, túl hosszú, gondolta Jungkook, szerette volna látni a reakcióját, amikor közelebb lépett és egy lágy puszit nyomott a sebhelyre.

Yoongi szinte a fiú karjaiba omlott, ahogy az ennyire gyengéden ért hozzá. Jól esett a törődése. Jungkook elmosolyodva ölelte magához az idősebbet. Boldognak érezte magát, amiért Yoongi viszonozta az érzéseit. Legalább is azt érezte. Ugyanakkor aggódott. Mennyire árulhatja el ezzel a szerelemmel a családját.
Vékony karok fonódtak a nyaka köré és Yoongi kiszáradt ajkai a száját keresték. Tudta, ha ezt megteszi... nem lesz visszaút. Onnan már nem táncolhat vissza és nem is akar majd...

Ajkait a másikéra nyomta és lassan mozgatni kezde. Annak ellenére megtette, hogy tisztában volt vele ez a szerelem mindent felborít majd. Yoongi reszketett a karjaiban, biztosan fázott.
Jungkook elszakadt tőle, de éppen csak addig, amíg a forró kád vízbe terelte. Majd a kád mellé térdelt és a mosdólendővel finoman fürdetni kezdte az idősebbet...
- Tudom mire gondolsz... - suttogta Yoongi.
- Talán gondolatolvasó vagy?
- Az jár az eszedben, hogy titkolóznunk kell majd... - valójában ez addig eszébe sem jutott, de azért bólintott. - ... ha így nem akarsz engem... megértem.
Jungkook elmosolyodott a másikon. Nem tehetett róla, Yoongi könnyeit letörölte és maga felé fordította a gyönyörű arcot.
- Akarlak. - jelentette ki egyszerűen, hiszen ez volt az igazság.

A fürdés után egy székre ültette Yoongit, aki máris jobban festett, de nekilátott megfésülni a rakoncátlan csomós tincseit... a másik a semmibe bámult és csak tűrte a folyamatot, ahogy azt is, hogy a fiatalabb ezután megborotválta. Majd felöltöztette, bár szívesen látta minden mezíttelen porcikáját.
- Elfáradtál? - kérdezte bátortalanul, de Yoongi makacsul megrázta a fejét.
- Sétát ígértem neked kapitány... - mosolyodott el gyengéden...