Harry már délután kettő előtt otthon volt. Direkt sietett a munkával, hogy minél előbb hazajöhessen Louis-hoz. Még bent kellett volna maradnia a stúdióban, hogy megretusáljon pár képet, viszont nem akarta már azzal húzni az időt, ezért azt még itthon kell megcsinálnia. Egész nap a hibriden járt az esze, ezért nem is tudott ott lenni fejben 100 %-osan, de még így is sikerült tökéletesen összehoznia a kismama fotózást. Nem hiába tartják őt a legjobbnak mind közül.

Amint belépett az ajtón tekintetével Louis-t kereste, de az egész házban gyanús csend honolt. Harry-nek persze egyből a legrosszabb eshetőségek jutottak az eszébe: Louis a saját vértócsájában fekszik a konyhában, mert elvágta a kezét az egyik éles késsel, vagy megrázta őt az áram, amikor valamit be akart kapcsolni.

Habár a kis kócos azt mondta, hogy minden berendezési tárgyat tud kezelni, de ő mégis féltette a hibridet. Így hát aggódva a keresésére indult. Már szinte mindenhol megnézte, de sehol sem találta. Minden ugyan úgy volt hagyva, mint amikor elindult dolgozni.

Elszökött volna? De miért tenne ilyet, amikor tegnap annyira örült, hogy végre van tető a feje fölött, és nem kell még egy éjszakát eltöltenie a koszos utcán? Még a vendégszobában nem járt, de úgy gondolta, hogy kicsi annak az esélye, hogy Louis ott lesz. De végül mégis odament. Halkan benyitott, de megtorpant a küszöbön, aztán elmosolyodott.

Louis kiterülve feküdt az ágyban, és nyugodtan aludt, míg ez idő alatt Harry halálra aggódta magát érte. A takaró meg volt csavarodva rajta, és csupán a hasáig fedte a testét. Az ajkai kicsit elnyíltak egymástól, és azon keresztül vette a levegőt. A rövid, tüsi haja most kócosan terült szét a párnán. A világos barna tincsei alól kilátszódott az emberi füle, és Harry nagyon kíváncsi volt, hogy vajon hall-e rendesen mindkettővel, vagy csak az egyikkel.

Hihetetlenül aranyos volt így, és a göndörnek nem volt szíve felébreszteni őt. Viszont muszáj lesz, mert már így is több, mint a fél napot átaludta, szóval ideje lenne felkelteni. Leült a még mindig alvó hibrid mellé, és ébresztgetni kezdte.

- Louis.

Semmi.

- Louis, hasadra süt a nap! - keltegette kedvesen. Végigsimított a karján, mire a hibrid szempilláig megremegtek, és végre kinyitotta a szemét. Kómásan körbe nézett, majd a tekintete megállapodott Harry-n.

- Jó reggelt! - köszönt udvariasan, mosolyodva.

Mily meglepő, de Louis tud kedves is lenni. Nem volt mindig egy morgós, kötekedő fiú, csak nem szereti kimutatni az érzelmeit, ezért ezzel a viselkedéssel próbálja elrejteni az igazi énjét. Fél, hogyha felfedi mások előtt, hogy valójában mit is érez, akkor sebezhetővé válik. És nem akarja, hogy újra megbántsák őt. Már így is elég sokszor csalódott az emberekben.

- A reggel már nagyon messze van - kuncogott Harry. Louis nagyot nyújtózott. - Délután kettő van. Jó sokáig aludtál.

- Ilyen hamar végeztél? - lepődött meg. A kezével beletúrt a hajába, hogy álljon valahogy.

- Direkt siettem.

- Oh, micsoda megtiszteltetés, hogy a nagy Harry Styles kezét-lábát törve sietett haza hozzá! Mindjárt összepisilem magamat a meghatódottságtól! - mondta, a kezét pedig drámaian a szemére csapta. Harry elröhögte magát, mire Louis pimaszul vigyorogva lesett rá az ujjai mögül.

- Nem passzol az aranyos külsődhöz a pimasz modorodhoz - lökte meg az oldalát, mire a hibrid kuncogva arrébb húzódott. Nagyon csiklandós szinte mindene, és nem akarta, hogy a göndör rájöjjön erre, különben biztosan ezzel szívatná őt egész nap.

- Miért, szerinted milyennek kéne lennem? - húzta össze a szemét. Nem fogja hagyni, hogy egy ilyen jött ment, idétlen göndör hajú csávó megváltoztassa őt.

- Hát, olyan édesnek, mint egy kiscica.

- Na, álljunk meg egy szóra! Szerinted most nem vagyok elég édes? - húzta fel a szemöldökét felháborodottan a kékszemű. - Ha megkóstolnál, olyan édes lennék, mint egy kiló kockacukor.

- Inkább egy vérszomjas oroszlánra hasonlítasz - vont vállat a göndör. A tegnapi nap folyamén már rájött, hogy mennyire szereti idegesíteni Louis-t. Ilyenkor mindig olyan cuki fejet vág. Felhúzza a pisze orrát, oldalra fordítja a fülecskéit, és durcásan néz rá.

- Mi számít aranyosnak? Szerinted csináljam ezt? Louis vagyok, és szeretem, ha megölelnek - vékonyította el a hangját, közben pedig ártatlanul rebegtette a szempilláit.

Louis nem is sejthette, hogy mennyire ellenállhatatlanul nézett ki, ezzel elindítva Harry-ben egy folyamatot, amit már túl késő volt megállítani.

- Igen, mostantól így kéne viselkedned - bólintott vigyorogva a göndör. Mindig ilyennek szeretné látni Louis-t. Ilyen ellenállhatatlannak.

- Nem vagy a gazdám, úgyhogy nem mondhatod meg, mit csináljak - vágott vissza, de miután realizálta, hogy mit is mondott, egyből lehervadt a mosoly az arcáról. - Óh, basszus!

- Óh, igen. Ha úgy vesszük, akkor a gazdád vagyok, és hozzám tartozol. Azt csinálod, amit mondok - vigyorgott rá. A tudat, mostantól van egy hibride, boldogsággal töltötte el. Végre nem kell egyedül lennie egész nap. Igaz, hogy sokan keresik a társaságát, de Harry inkább csak a barátaival szeret lenni.

- Nem fogok neked behódolni, ne gondold! - morogta Louis. - Egyébként tudtam, hogy ez lesz. Az elején kedves voltál, magadhoz édesgettél, én megbíztam benned, most meg irányítani akarsz. De elárulom, hogy nem fogok engedelmeskedni neked! Nem hagyom, hogy megfossz a szabadságomtól! Akkor inkább vigyél vissza az utcára!

- Louis, nyugi! Csak vicceltem veled - emelte maga elé a kezeit Harry. A hibrid dühtől vöröslő fejjel méregette őt. - Nyilván azt csinálsz, amit akarsz, hiszen te is egy szabad ember... hibrid vagy. De azért van pár kikötésem.

- Halljuk a szabályokat, apuci! - forgatta meg unottan a szemeit Louis.

- Először is: Nem mehetsz el nélkülem sehova, nem engedhetsz be senkit, amikor nem vagyok itthon, nem gyújthatod fel a házat, és hasonlók - sorolta Harry. Nem szerette volna a korlátozni a szabadságát, de ezeket a szabályokat fontosnak tartotta.

- Kurva jó, bezársz ide délután kettőig, mint egy szaros kutyát? - puffogott Louis. Inkább bemegy Harry-vel dolgozni, minthogy itthon legyen egyedül, és halálra unja magát.

- Ja, és kifelejtettem, hogy nincs káromkodás! - emelte fel a mutatóujját.

- Különben mi lesz, megbüntetsz? - vonta fel a szemöldökét kihívóan a kékszemű, ezzel is provokálva az újdonsült gazdáját. - Hmmm, apuci?

- Nem tudom, hogy milyen perverz játékokat játszottatok az előző gazdáddal, de én nem vagyok vevő ezekre, úgyhogy fejezd be, kérlek! - figyelmeztette őt a göndör. Fogalma sem volt, hogy Louis miért van ennyire képben szexuálisan, de úgy érezte, hogy jobb is így, ha nem tud meg többet. - És ne hívj így!

- Oké, apuci.

____________________________

Régen volt már rész, gondoltam, megleplek titeket így hajnali negyed háromkor eggyel :)))

Egyébként készülök nektek egy kicsit komolyabb, sötétebb hangulatú, szintén Larry-s könyvvel. Nem tudom, hogy majd mit fogtok szólni hozzá, egyáltalán tetszeni fog-e nektek. Fogalmam sincs, hogy mikor fog kikerülni, de igyekszem vele. 

Legyen szép napotok ❤️❤️❤️