- Mit kérsz? Van zacskós leves, meg... zacskós leves - mosolygott rá szégyenkezve Harry.

- Hát, akkor szeretnék kérni egy tányér zacskós levest, aminek semmi íze, és majd hasmenésem lesz tőle - ült le pöffeszkedve a konyhaasztalhoz Louis. Úgy gondolta, hogy majd a göndör kiszolgálja őt, mintha csak egy étteremben lenne. - Nagyon gyér a választék, pincér úr. Panaszt fogok tenni!

- Nem készültem fel váratlan vendégekre - vont vállat, majd elkezdte csinálni a hibridnek az ebédjét. - Nem hogy örülnél, amiért egyáltalán kapsz enni.

- Az előző helyeimen legalább az étel normális volt, ha már a bánásmódjuk kifogásolható - dörgölte az orra alá.

- Bántottak téged? - kérdezte aggódva a göndör. El sem tudta hinni, hogy egy ilyen aranyos teremtést, mint ő, hogy tudna valaki bántani. Ami azt illeti, Louis viselkedése nem mindig kifogásolhatatlan, de akkor is. Ő soha nem lenne képes kezet emelni rá.

Louis nem szólt semmit, csak savanyú mosollyal az arcán figyelte a szemközti falat, ahol egy cicás óra volt. Szórakozottan megrázta a fejét. Mintha meg sem hallotta volna Harry szavait. Pedig elég tisztán értette a kérdését, csak nem akart válaszolni neki. Nem fogja őt beavatni a sanyarú múltja minden egyes részletébe, inkább megtartja magának.

- Szereted a macskákat? - nézett a göndörre felvont szemöldökkel. Mintha nem tudná, hogy kérdésre kérdéssel nem illendő válaszolni.

- Ha nem akarsz, akkor nem kell válaszolnod - mondta kedvesen. Louis pedig nagyra értékelte, hogy Harry nem kérdezősködött többet, hanem egyszerűen elfogadta, hogy nem szeretne erről beszélni.

A göndör is a falon ketyegő óra felé fordította a fejét. Kocka alakú volt, lekerekített sarkakkal, a tetején pedig egy fekete-fehér cica feküdt. Még az anyjától kapta, amikor ideköltözött. Az sem most volt már.

- Igen, szeretem a macskákat. Van is kettő a szüleimnél vidéken. Nem akartam őket kitenni a nagyvárosi életnek.

- Értem, tehát ezért fogadtál be, hogy legyen egy harmadik dögöd is, mi? - kacsintott rá vigyorogva Louis.

- Nyilván, de kétségkívül te vagy hármatok közül a legrosszabb.

- Szinte gondoltam - forgatta meg a szemét.

***

- Annyira utálom ezt az idétlen, hosszú farkamat! - rángatta magán a nadrágját Louis. Sehogy sem volt jó, mert a farkincája pont útban volt, így nem tudta felhúzni a derekára a göndörtől kölcsönkapott melegítőt. - Bárcsak eltűnne a hülye füleimmel együtt!

- Pedig nagyon cuki vagy velük - csúszott ki Harry száján. A hibrid érdeklődve fordult felé. Azt hitte, rosszul hallotta.

- Szerinted cuki vagyok? Inkább egy undorító és ocsmány szörnyszülött.

- Dehogy vagy ocsmány! Szerintem nagyon szép vagy és aranyos - vörösödött el a göndör.

Ahogy Louis ott állt a konyha közepén, a feneke alá csüngő nadrággal, lesunyt fülekkel és durcás arckifejezéssel, Harry szívét melegség öntötte el.

- Hát... Ez kedves tőled - pirult el Louis is. Meglepték őt a göndör szavai. Régen mondtak már neki ilyen szépeket, és ez most nagyon jól esett a lelkének. A kezébe fogta az annyira utált bolyhos farkincáját, és maga elé húzta. - Annyira nehéz vele. Néha még az ülés is fáj, mert a szék pont nyomja a csontot.

- Sajnálom, biztosan nagyon rossz lehet - érzett együtt vele Harry. Louis elé lépett és bárgyún rámosolygott. A hibrid értetlenkedve nézett fel rá.

- Mit akarsz?

- Megfoghatom a farkincádat? - rebegtette meg a szempilláit, és bevetette a cuki kutyus pofit. A hibrid izmai megfeszültek, és az arca elkomorodott.

- Nem!

- Naaa, Louis! Ne legyél ilyen morci!

- Nem, és kész! Nem akarom, hogy fogdoss, mint egy cirkuszi majmot! - fordított neki hátat dühösen.

- Miért, nem jó érzés, ha valaki megsimogat? Pedig a macskák szeretni szokták.

- Csakhogy én nem vagyok egy kibaszott macska, úgyhogy hagyj békén a faszságaiddal! - mordult rá fenyegetően, majd a lompos farkát a földön húzva beszaladt a szobájába.

Harry értetlenkedve nézett utána. Ő csak örömet akart neki szerezni azzal, hogy megsimogatja egy kicsit, de ha nem kér belőle, akkor vessen magára. Nehéz kiigazodni Louis-n, mert eléggé szeszélyes.

Végül sóhajtva leült a konyhaasztalhoz, és bekapcsolta a laptopját. Ideje befejezni a munkát. Tényleg csak pár képről volt szó, szóval nem ez nem volt megerőltető feladat a számára. Szerette ezt csinálni. Már gyerekkora óta szenvedélyesen, szinte megszállottan rajongott a fotózásért, és most, huszonöt éves korára sikerült is valóra váltania az álmát. Büszke volt magára, amiért elérte a célját.

Mikor az utolsó fotót is sikeresen elmentette a pendrive-jára, akkor megnyitotta a böngészőt, hogy kicsit utána olvasson a hibrid tartás szabályainak.

A weboldal megemlített valami tulajdonjogi szerződést, de ezt már nem nagyon fogta fel Harry lefáradt agya. Be kell menni a városházára, és ott igényelni kell ezt a nyilatkozatot, és egy csomó papírt ki kell tölteni. Elég bonyolultnak tűnt. De mit számít, ha nincs papírja? Csak nem fogják megállítani az utcán, hogy mutassa fel az okmányokat. Ennyire csak nem unatkozhat egyik rendőr sem.

Továbbá írtak arról is, hogy közterületre csak abban az esetben lehet vinni a hibrideket, ha megfelelő módon tudnak viselkedni, illetve problémásabb egyedeknél ajánlott a szájkosár, de minden esetben szükséges a nyakörv és póráz. Harry úgy érezte, hogy ezzel már lesznek problémák. Louis nem a jó modoráról híres, és valószínűleg nem díjazná, ha nyakörvet tenne rá. Egyáltalán hol lehet ilyen dolgokat beszerezni? Van külön erre specializálódott bolt?

Beírta a keresőbe, hogy „hibrid póráz", és kíváncsi volt, hogy vajon mit fog kiadni. Konkrétan ugyanolyanok voltak a képeken, mint amiket a kutyákra is tesznek. Többféle is volt a kínálatban: egyszerű bőr, textil, láncos, de egészen extrém darabokat is feldobott, amiket eddig leginkább csak a szexshopok-ban látott.

Harry elborzadt. Miért kell szegényeknek ilyeneket viselniük, amikor ők is ugyanolyan érző lények, int az emberek? Még tovább is szörnyülködött volna ezeken a dolgokon, ha a vendégszoba ajtaja halkan ki nem nyílt volna. Louis somfordált ki rajta lehajtott fejjel. Harry mellé lépett, és bűnbánóan a szemébe nézett.

- Nem akartam csúnyán viselkedni. Ha akarod, akkor... akkor megfoghatod a farkamat - motyogta, és a göndör ölébe fektette a bolyhos farkincáját.

Amíg egyedül volt, gondolkozott. Rájött, hogy nem kellett volna így felkapnia a vizet azon a kis apróságon. Harry kíváncsi, persze, hogy az, hiszen nem minden nap lát az ember egy hibridet. Louis viszont nagyon nem szereti, ha bámulják és fogdossák őt. De talán lehetett volna egy kicsit elnézőbb és kedvesebb is a gazdájával.

A göndör viszont lesöpörte Louis farkincáját az öléből. A hibrid értetlenül nézett rá, nem értette, hogy most mi történik.

- Majd akkor, ha te is akarod. Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Nem haragszom, én voltam túl tolakodó. Ne haragudj emiatt! - mosolygott rá kedvesen. Louis is viszonozta ezt a gesztust, majd a képernyőre pillantott.

- Mit csinálsz?

- Nyakörveket nézegetek neked, de eléggé kiábrándítóak - húzta el a száját a göndör. Rákattintott az egyik webshopra, ami beadott egy csomó terméket.

- Jaj, muszáj ezt? Tökéletesen megvagyok nélküle is.

- Ezt írja elő a szabály, sajnálom. Ha nincs rajtad, akkor nem mehetsz ki az utcára - mondta sajnálkozva. - Válasszunk egyet, jó? - kezdte el nézegetni a kínálatot.

- Ez egész jó. Kényelmesnek tűnik - mutatott Louis egy fekete, szőrös nyakörvre, aminek a közepén egy nagy karika lógott.

- Nem rossz - nyelt egy nagyot Harry. Erről nem egy kutyanyakörv jutott az egészbe, hanem sokkal inkább egy szexjáték. Miért pont ezt kellett választania? A lelki szemei előtt már látta is maga előtt ebben Louis-t, azzal az ellenállhatatlan tekintetével, és...

- Ezt akarom!

- Nem fog nyáron melegíteni? - szedte össze magát göndör. Az arca egy kicsit kipirult, amikor rájött, hogy min is gondolkozott az előbb. Nem szabadna ilyeneket fantáziálnia a hibridről.

- Nem. Inkább megsülök, minthogy feltörje a bőrömet - vont vállat, miközben felhúzta az éppen lecsúszó melegítőt.

- Még mindig nem sikerült megoldani a nadrág problémát?

- Amint látod, nem - forgatta meg a szemét Louis.

- Előbb megrendelem ezt, aztán vágok rá egy lyukat a farkincádnak, jó?

- Inkább a farkamat vágd le - morogta bosszúsan.

- Louis, fejezd ezt be! Szerintem nagyon különleges vagy, és emiatt nem kéne szégyenkezned. Légy büszke magadra!

- Te ezt nem értheted! - húzta fel az orrát idegesen Louis.

Már nyitotta volna a száját, hogy odaszúrjon valami csípős megjegyzést a göndörnek, de mégis inkább magában tartotta. Vissza kell fognia magát, ha nem szeretné kihúzni a gyufát. Ezért inkább hátat fordított neki, majd Harry arcába nyomta a farkincáját, és meglengette az orra előtt. Ezután otthagyta őt, és csak a sok szálló, hosszú macskaszőr maradt utána.