Ygrid sikolya, mindenkihez elért.
Lokit egyből leterítette a fegyver ereje, levegőért kapkodva markolt a mellkasába csapódott Högnire, de meg sem tudta mozdítani a testébe fúródott pengét. A leány tartotta kedvesét, de annak minden mozdulat pokoli kínt okozott.
- Loki... - rebegte Ygrid kétségbe esetten. - Mit tegyek?
- Ki kell... húznunk... a... pengét... - a herceg hangtalan hörögte a szavakat. A tüdejébe fúródott fém, durva lyukat ütött a testén. A lány óvatos mozdulattal fektette a földre az ifjút. Nem tudta, hogy is foghatna hozzá, de látva kedvese gyötrődő arcát, két kézzel ráfogott a fegyver markolatra, amit Loki nem érhetett el.

- Háromra - figyelmeztette őt a halandó, túlharsogva körülöttük üvöltöző tömeget és csata zajt. Ygrid visszaszámolt és húzni kezdte a pengét. Loki üvöltött a hirtelen jött fájdalomra, de a Högni meg se moccant a sebben, így a lány nem is erőltette tovább.

- Sajnálom... - indultak meg patakokban Ygrid könnyei, hisz nem tudta mi tévő legyen. Nem érezte magát elég erősnek a feladathoz. - Én...

- Csssss... - sóhajtotta a herceg míg fog szorítva tűrte a továbbiakat. Kezével a lányét kutatta talajon, Ygrid sietve fogta tenyereibe az ifjúét. Mindketten a lehetőségeket latolgatták. Teltek a pillanatok Ygrid tekintetével az idegen férfit kutatta, aki Loki sérülését okozta. Csak most ébredt rá, hogy az alak eltűnt, miután a fegyver céltért és már nem is látta a csata forgatagában. Feltűnt neki, hogy egyre több helyi lakos testét látja vérben a földön heverni, míg a szabaddá vált ellenséges falusi harcosok csak gyűltek.
Az ifjú páros hamar szemet szúrt egy ellenséges testvérpárnak, akik feléjük vették az irányt.

- Loki... jön néhány férfi... - szorította meg remegő kezeivel a hercegét, kinek gondolatait már ködösítette a fájdalom, ám Loki ekkor hangos dörgésre lett figyelmes. Villámok cikáztak át az égen és alig egy pillanattal később, fényár csapódott a viharos éjszakai égboltról a füves pusztára.

Helyiek és az idegen emberek mind egyként dermedtek le, ámulva figyelték a csodás jelenséget, ami nem tartott tovább néhány pillanatnál. A fénysugár helyén, három jó kiállású, erős, felfegyverzett férfi állt, köztük Thorral, akinek Ygrid mérhetetlenül örült, bár nem tudhatta a herceg érkezésének valódi okát.

- Elég! - dörrent fel a szőke isten a zúgolódásra, de jelenlétük csak néhány rettegő férfit, és nőt járt át áhítattal és félelemmel. Egyszerre többen rontottak nekik hangos üvöltés kíséretében, mit sem törődve kivételes személyükkel.

- Ahogy akarjátok - mozgatta meg vállizmait a jóképű szőke herceg.

A támadás olaj volt a tűzre, hisz Thor igencsak élvezte a csetepatékat, lázba hozta a gondolat, hogy gatyába rázhatja a felbőszült tömeget. Elégedett vigyor terült szét arcán, mikor tucatjával rontottak nekik a Midgardiak. Ám az istennek csalódnia kellett, mert az összecsapás nem tartott soká. Elég volt meglendítenie Mjlönirt, egyetlen dobással ötösével küldte porba a halandókat. Percek sem teltek bele, két társával leverték a forrongó tömeget, és akik maradtak fülük-farkuk behúzva menekültek a hajójukhoz, vagy házaik közé.

A szőke herceg mellett álló dús vörös szőrzettel megáldott óriás alak, és jól fésült, elegáns szőke társa is élvezték a rövid ideig tartó közjátékot.
Thor is elégedetten emelte csípőre a kezeit.

- Na, ez jó volt!

Forgolódtak egy ideig, míg felmérték a helyzetet, de a herceg arcáról azonnal lehervadt a mosoly, mikor meghallotta Ygrid segély kiáltását a távolból. Thor, barátai társaságában átviharzott a csatatér maradványai. Szigorú, komor pillantással mérte végig sebesült testvérét és az őt védelmező szépséget.

- Thor, könyörgöm segíts rajta - fohászkodott Ygrid.

- Ez tényleg a Högni - bólintott komoly ábrázattal Fandral, amint alaposabban végig mérte a Loki testébe fúródott pengét, és markolatot.

Ygrid aggodalommal mérte végig a három férfit. Thor nem mozdult kérésére, helyette töprengve ácsorogtok, Loki haldoklását figyelve.

- Mit számít ez most? - csattant fel a lány. - Ő a testvéred! - emlékeztette a lány emelt hangján az istent. Thor rosszalló pillantást vetett a hajadonra.

- Egy testvér, nem árulja el a másikat - sziszegte csalódottan Thor. A szőke herceg szavai hallattán Ygrid szemeit újra könny fátyol lepte el. Úgy érezte, talán nem ismeri Thort eléggé, ha egy ilyen dolgot nem képes megbocsájtani a testévérének.

Loki csak fél mondatokat értett mindebből, de értette, hogy rájöttek minden turpisságára, legfeljebb a mikéntjét nem tudják még és most sem. Ráébredt, hogy testvére jóindulatán múlik az élete.
"Ironikus. Halandók nem képesek megölni egy istent, az ő életét most mégis egy általuk kovácsolt fegyver fenyegeti." Gondolta az ifjabb herceg.

Thor eleresztett néhány durva szitkot, azzal letérdelve öccse mellé, ráfogott a vállára, hogy mozdulni se tudjon, míg másik kezével egy erős és határozott mozdulattal kihúzta a pengét Loki mellkasából, a fegyvert Fandral barátja kezébe nyomta.
- Tisztítsad meg.

Az ifjabb herceg sebéből azonnal felbugyogott a vér, a hajadon ijedten tépett le egy nagyobb darab anyagot szoknyájának fehér részéből, amivel nyomni kezdte a sebet, de alig érte el a páncélon ejtett vékony résen keresztül.
- Le kell venned ezt róla - nézett az idősebbik testvérre Ygrid.

- Elvérzik, ha nem teszünk valamit, te is tudod - bólintott helyeslőn Fandral a lány szavait támogatón.

- De nincs aki begyógyítsa a sebet - húzta száját, a vörös szakállú Volstagg.

Thor gyors, ügyes mozdulatokkal lekapta a vértet Lokiról, aki már alig volt eszméleténél, minden lélegzetvétel nehezére esett.

- Thor... testvérem... én... őszintén...

- Nem maradnál egyszer végre csendben? - mordult rá a szőke, aki bármilyen zabos is volt még az imént, most fájó aggodalom járta át szívét Loki szenvedő látványára. Az ifjabb herceg ingerszegényen elmosolyodott.

Ygrid minden erejével, próbálta elnyomni a feltörő vért a mély seb szájánál.

- Mit tegyünk? - sürgette Thort Fandral - A penge átkozott, a seb nem gyógyul be magától.

- Én is tudom - mordult fel a szőke, de hangjában több félelem, mint harag csengett.

Néhány pillanatig Ygrid tétovázott ugyan, de úgy érezte ezen múlik kedvese élete.
- Már egyszer begyógyult egy ilyen sebe. - Vallotta meg a három férfinak.

- Miket beszélsz te lány? Ez egy átkozott penge. A sérülés sosem heged be - vetette közbe Volstagg.

- De így volt. Az oldalán. És már nincs ott a heg!

- Ygrid beszélj, hogy történt? Az élete múlhat rajta - ragadta meg Thor a lány két vállát.

- Azt nem tudom. De én ejtettem rajta sebet a Högnivel, utána hónapokig nem találkoztunk. És egészségesen tért vissza.

Az ifjak összenéztek.
- Haza kell vinnünk! - sürgette a többieket Thor.

- Amúgy is ez volt a terv. - Vont vállat Volstagg, aki segítség képpen közelebb lépett.

- De hisz a sebe nagyon mély. Hogy bírja ki az utat? - akadékoskodott Ygrid, aki rettegett, hogy talán utoljára látja az ifjabb herceget.

- Meg kell gyógyíttattnunk. Itt már csak órái lehetnek hátra, de így talán megmenekül - nyugtatgatta a lányt Fandral.

A szépség aggódva pillantott kedvesére, aki mostanra már elvesztette eszméletét.
- Jaj, ne. Loki ébredj, könyörgöm. Nem alhatsz el.

Thor megpaskolta öccse képét, így ő magához térve kábán járatta a két fölé magasodó aranyhajún acélkékjeit.
Ekkor halvány mosoly kúszott újra ajkaira, amit a többiek nem érthettek, de ő arra gondolt, hogy a két hozzá legközelebb álló személy milyen nagyon hasonló. Mintha csak Thor és Ygrid lennének a valódi testvérek.

- Igyekeznünk kell - sürgette meg őket a szőke isten, mikor Loki ok nélkül elmosolyodott ebben a tragikus helyzetben. Úgy hitte öccse már a halál torkában jár.

Ygrid elengedte a herceg sebét, amit innentől Thor hatalmas tenyere szorított. A lány mindkét keze csuklóig véres volt. Megtörölve ujjbegyeit még búcsúzóul megsimogatta kedvese arcát.

- Loki, szeretlek. Ne add fel, kérlek.

A fiatal istenek sietősen indultak. Volstagg hatalmas termetével a karjaiba emelte az ifjabb herceget, míg Fandral Heimdallt szólította.

- Hátrálj! - szólt Ygridre Thor, majd néhány pillanat múlva megnyílt az átjáró, és a négy ifjú eltűnt a fényárban.

***

Loki egész testében rándult össze, mikor álmában újra élte a Högni okozta csapást. Ismét érezte, amint a penge átütve páncélját a mellkasába fúródik.
Halk sikkantást hallott.
A herceg zihálva, zakatoló szívvel nézett körbe a helyen, amint felpattantak a szemei.
Egy szolgálólányt látott, aki riadtan pattant fel, mikor kinyitotta szemeit. A nőszemély sietve magyarázatába kezdett.

- Csak a sebét kentem át, és a kötést cserélem.

Loki egy szót sem szólt, csak nehézkes mozdulatokkal fentebb nyomta magát. Látta fedetlen mellkasán a még élénkszínű sebet. Ismét az idegen lányra nézett, de ekkora már felismerte, hogy Asgardon van, és saját hálótermében pihen.

- Máris szólok az asszonyomnak, hogy felébredt - mosta meg kezét a leány, és miután meg is törölte elrohant a hírrel.

A hercegnek nem sok emléke volt. A támadás pillanata még élénken élt az emlékezetében, de hogy miként élte túl a Högnivel ejtett sérülését, az már a ködös homályba veszett.

Frigga perceken belül megérkezett. Loki ágyához lépve helyet foglalt a herceg mellett, és azonnal az ölelésébe zárta fiatalabb fiát.
- Loki. Nagyon aggódtunk.

Mikor engedett az öleléséből kezeivel óvatosan érintette meg, az ifjú felkarját, amit hosszú fehér hálóruha takart, és aranyhímzések díszítettek a szegélyeken. A ruha csak a mellkasát hagyta fedetlenül a sérülés miatt, amit egy átlátszó kék kenőccsel alaposan átkentek.

- Hogy érzed magad? - érdeklődött Frigga.

- Nem sokra emlékszem - vallotta meg őszintén.

- Most a sérülésedről beszélünk? Vagy az elmúlt hónapokról? - mérte végig a nő kifejezően füllentéseiről híres fiát.
Loki tekintetét forgatta.

- A sérülésről, az ütközetről.

- A bátyjád megmentett. - Tájékoztatta az anyja. Loki elégedetlenül dőlt párnájának egy sóhaj keretében - Ő hozott haza.

- Remek - ciccegett Loki.

- Az életedet köszönheted neki - fedte meg Frigga fiát, hálátlan reakciójáért.

- Hát persze, örömmel fogja az orrom alá dörgölni, minden adandó alkalommal - jegyezte meg Loki cinikusan.

- Nem volna jogos talán? - szaladtak magasba édesanyja szemöldökei. - Mondd csak, kinek a hibájából is tűnt el a Högni? Amit apád oly sokáig Thorral kerestetett? - emlékeztette fiát a csínyére, ami mostanra nyilván napvilágot látott tény lehetett.

- Thor hálás lehet nekem. Egy sokkal testhezállóbb fegyverre tett szert a halandók átkozott kardjánál - jegyezte meg durcás hangon.

- Csak azt ne mondd, hogy ez volt a terv - mosolyodott el anyja, az ifjú herceg gyerekes reakcióján.

- A lényeg, hogy Thor jól járt. Örülnöd kellene - flegmáskodott az ifjú.

- Loki, elég legyen. A bátyjád sokat tett azért a fegyverért, ahogy Dainsleif kardját is hosszasan kutatta - kelt fel édesanyja mellőle. - Amint jobban érzed magad, atyád beszélni kíván veled.

- Egy fejmosás nem volt elég? - ráncolta homlokát a fiú, amint szépséges édesanyjára emelte ártatlan arccal kékjeit.

- Másról lesz szó. Történt egy és más távollétedben. Itt az idő, hogy helyrehozd a kárt, amit okoztál.

Loki zavartan nézett anyja után, fogalma sem volt miről beszél. De egyet biztosan tudott:
Nem lesz ínyére, amit hallani fog.