Na szuper. A mamám beiratott egy közeli suliba ami itt van Budapesten. Óh hogy én milyen buta vagyok... elfelejtettem mondani hogy a szüleim halála előtt Angliában éltünk pontosabban Londonban. Persze magyarok voltak a szüleim is csak ott éltünk értitek.
Most gyaloglok a suliba. Igazából kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz az osztály.
Huh. Megérkeztem. Semmi pánik.
-Szia, új vagy?-megfordultam és egy lánnyal találtam szembe magam
-Na, szerinted?-nem akartam bunkó lenni de egy év után emberek közé menni az azért izgi dolog.-Bocsánat, hogy bunkó voltam.
-Semmi baj. Ezek szerint új vagy. Melyik osztályba fogsz járni?
-Hát a nagymamám volt csak ottbent és ő azt mondta, hogy 9. B
-Nocsak, akkor egy osztályba fogunk járni. De szupi
-Az
Bementünk az osztályterembe és minden szem rám szegeződött. El akarok futni. Szólaljunk már meg.
-Sziasztok. Én leszek az új osztálytársatok, a nevem Farkas Renáta és Londonból érkeztem.-Semmi reakció? Hát akkor leülök pédául az a csaj mellé akinek nem kérdeztem meg a nevét se.
-Szabad?
-Persze.
-Bocs de mi a neved?
-Orsolya. Neked csak Orsi.
-Én Renáta vagyok. De hívj csak Reninek.
-Tudom az elöbb mutatkoztál be
-Ja igen bocs
Ezután a nap igen lassan telt de eltelt. Uncsi volt az első nap. Remélhetőleg a többi nem lesz ennyire unalmas. Hát ha tudtam volna hogy ez a mondat változtatja meg a jövőmet.