Sokat rágódom a múlton. Ez az én hibám. De hogy is jutottam el egy országból a másikba? Had meséljem el. De előtte bemutatkoznék. Farkas Renáta vagyok, a barátaimnak Reni. De térjük rá a tárgyra:
2017 tavaszán boldogan mentem haza  az iskolából mivel péntek volt. Már befordultam az utcánkba amikor egy fekete Audi hajtott el mellettem, és megállt a házunk előtt. Én is megálltam mert először megakartam nézni magamnak az illetőt amit nem tudtam mert amint kiszállt az autóból megláttam hogy maszk fedte el az arcát. De többen voltak nekem meg földbe gyökerezett a lábam és úgy álltam ott az utcán mint egy hülye. Bementek a házba és két lövéshang után elhajtottak. Már akkor tudtam mi történt. Futottam be a házba de tudtam hogy semmi értelme úgyse. Apukám es anyukám is halott volt. Azok a vérbenúszó holttestek. Még mindig beleborzongok ha rágondolok. Ezek után a nagymamámhoz kellett költöznöm mert nem volt más választásom. És ugye a túllépés ezen az egészen...khm..még mindig nem estem túl rajta. Nem sírok, nem kérdezgetem a faltól hogy miért? Mint ilyenkor a depressziósak. Nem...én pszicho lettem egy kicsit. Kit akarok átverni? Nagyon az lettem. Még csak csapkodok  össze-vissza de emberek közé nem megyek még...nem merek. Csak a nagyimmal beszèlek. És hogy hogyan folytatódik az életem? Azt majd meglátjuk.