AAAASH - Ugrottam az angyal nyakába. Azt hittem hátra fogunk esni, de megtartott engem és magát is. Éreztem ahogy könnyek futnak végig az arcomon. Az angyal keze nyugtatóan futott végig a hátamon. Nem hittem volna, hogy ennyire de ennyire hiányozhat ez az elmebeteg. Viszont most már nem akarom, hogy elengedjen. Az már csak maga lenne a pokol.
- Sage. Ugye tudod, hogy ami most van előttünk halálos is lehet?

- Tudom, de akkor se akarlak elveszíteni. Egyikőtöket sem. - Az angyal finoman megcsóválta a fejét, majd felültetett az asztalra. Adott nekem egy két zsepit, amibe kitudtam fújni a taknyos orromat. Majd csendben figyeltem a két fél dumáját, éppen, hogy mit terveznek. Nem valami érdekes volt. Ezt így megtámadni, úgy a taktikát alkalmazni.

- Ha már itt vagy Sage, tökéletes csali lehetnél. - Már  megint kezdik. Tudom, hogy jó seggem van de, hogy ennyire? Ez még számomra is új.

- Itt most nem a seggedről van szó te nyomorék! - Megforgattam a szememet, majd figyelmesen hallgatni kezdtem miről van szó.
- Egyszerűen te vonzol magad mellé mindenkit. Lehet, hogy éppen az az ember megakar ölni téged, vagy éppen szövetséget kötni. Mi éppen ezt a várost próbáljuk elfoglalni. Te most a segítségünkre lehetsz, ha mindent úgy csinálsz, ahogyan mi mondjuk. De tudnod kell, hogy bizonyos helyzetekben, nem vagyunk melletted. Készen kell állnod minden lehetőségre. Sage, egy valamit a fejedben kell tartanod: Nem vagy halhatatlan. Lehetséges, hogy olyan képességeid vannak, amik másoknak nincs, de ez még nem tesz istenné. Ne csinálj lehetetlent. Itt most nem arról van szó, hogy megmutasd, hogy te igenis jobb vagy. Ez egy hideg csata. Itt nem érdekel senkit a tehetséged. Itt már csak a hatalom játszik szerepet. Akinek több elfoglalt területe van, nyert.
- Mert mindenki neki fog a térde elé borulni. Ha elég katonát állítottál magad mellé, másoknak nincs esélyük. A maradéknak is az ő uralma alá kell vonulnia, ha nem akar meghalni. De persze, mindig lesznek akik majd ellenszegülnek. - Először a monológot Ash kezdte, majd Zeraf folytatta. A hideg futott végig a hátamon. Sok minden van a vállamon most. Nem hibázhatok semmit se. De viszont bennem is van emberiség. Még egy tökéletes angyal sem tehet mindent jól.

- Ha kell, öld meg a csapattársad. Sage, nem hagyhatod, hogy bármi is az utadba álljon. Nincs más esélyed, mint hogy erősebb legyél. - A démon szavai nem leptek meg. Mély levegőt vettem, majd finoman bólintottam. Éreztem ahogyan az egész testem remeg. Az angyal adott nekem két pisztolyt, meg egy kardot. Nem sok minden, de ennyivel kell egyenlőre boldogulnom. Ne, csak egy csali vagyok, hanem egy harcos is.

- Ne habozz minket megölni. Bárkit is bármennyire szeretsz, menj a saját utadon. - Az angyal hangjai a fejemben hangzottak. A saját utamon menni. Tehát ha én úgy gondolom, hogy amit ők veszélyeztetik másoknak az életét, akkor meg kell ölnőm. Az egész testem remegett. Nem érzem magam elég erősnek ehhez, de nincs más esélyem. Az erős életben marad, a gyenge pedig meghal. Szó nélkül hagytam el a szállást. Felnéztem az égre, ami feketének hatott. Mégis világosak voltak az utak. Mintha felborult volna az egész Világunk. Mintha már ez a bolygó sohasem lesz az embereké, és már nem is lesz. Az emberek túl gyengék. Csendesen haladtam előre, addig amíg kedvem volt. Minden üres volt. Egy lélek se volt sehol.Üres házakat kutattam élelem és víz után. Itt ott félig rohadt kis ételdarabkák voltak. Néhány házról pedig eső folyt le. Ha vissza gondolok az angyal utolsó szavaira, a saját utamat kell járnom. Nem pedig az övükét. Ha elég erős lennék, meg tudnám védeni azokat akiknek ehhez semmi közük nincs. Akik ártatlanok. De ők is fellázadnának egy idő után. Legyen ember vagy természetfeletti csak egy dolog játszik szerepet. A hatalom. A hatalom vágy, a gazdagság, az uralom...Ezek amikből sohasem lesz elég. Örökre csak háború lesz, akármennyire is békének látszik. a békén belül is csak háború van. Csak elrejtik. Az ember magától sohasem látja, nem látja az igazságot. Csakis a nyugtató hazugságot képes mindenki felfogni. Senki sem látja azt, hogy mennyire kegyetlenek vagyunk. Minden és mindenkivel szemben. De maga a természet sem jobb. Ez a világ örökre kegyetlen marad. Még én sem tudnám a tökéletességet létre hozni. Nem létezik maga a tökéletesség. Nem is fog. Még akkor sem ha te birtokolsz mindent. Nem leszel Isten. De. A kegyetlenség mellett megvan a maga szépsége is. Az állatok, a virágok, mi magunk. De ezt mi sohasem fogjuk értékelni. Még romházak is egy olyan látványt mutatnak neked, ami csodálatos. Maga a természet a csoda. Még e házakat is megtudja szépíteni. Szárnycsapásokat lehetett a közelben hallani. Úgy néz ki, hogy nem csak én vagyok az egyedüli aki élelmet és ivóvizet keres. Előhúztam a kardom, de amíg nem fenyeget veszély addig nincs baj. A szárnycsapások túl erősek voltak egy átlagos madáréhoz képest. Figyeltem arra, hogy ne csapjak túl nagy zajt. Nem akarom azonnal magamra vonni a figyelmét, akár mi is legyen. Keresnem kell egy helyet ahol meghúzhatom magam feltűnés nélkül.