Mark teljesen úgy nézett rám, mint aki bekattant.
- Mark kérlek! Mondom bármit meg teszek.... Vagy is khm. Ami meg nem őrültség. - Komolyan én is hülyének ereztem magamat. Legszívesebben inkább  a kepébe üvöltenem, hogy PRANK de...most komoly volt a helyzet. Ö ki ismeri magát az ilyen témákban. Mert neki nem egy démonnal es angyallal volt mar dolga. Mark felsóhajtott, majd megfogta a kezemet es elhúzott valahova a távolba. 

- Te rendesen bekattantál, ember! Ha valaki észrevett volna ott téged, rég halott lennel!
- Te hat segítesz?

- NEM! - Üvöltötte a kepémbe. Wow, ezt egy igennek veszem. Vigyorral az arcomon, össze csaptam a tenyereimet. Nyert ügyem van, de nem tudom mit fogok ezert neki fizetni. 

- Szóval, kijelölt cél személy vagy egy úgy nevezett Ash nevű angyalnak, sőt Zeraf is totál rám van szállva. Tehát mit kell csinálnom?
- Ásd el élve magad, halott vagy. - Hát ez kedves válasz volt, mit na mondjak. Most komolyan, nekem tényleg szükségem van valamire, én nem így akarok megdögleni.

- Semmi fegyver, valami ami talán mégis csak hatasos? Te ismered ezeket a dolgokat nem én! - Azt hiszem a hangom mar teljesen a síró görcs szélén állt. Jesszus mária, mi történik velem. Előbb akasztom fel magamat mint, hogy úgy nézzek ki a végen mint egy csaj. Nem akarok nőve változni. Nem az csak a rémálmaiban vannak Es remélem ez nem az. Kell lennie valaminek. Kell! Jobbra majd balra kezdtem járkálni, mert kurvára ideges voltam. Mind a kettőnk hallgatott, es én meg itt pánikolok. Ügyes vagy Sage! Így tényleg meghalhatok akar mar most is!
- Kezdjük az elején: hogyan akadt rád a démon? - Miért pont ez? Ez a legfontosabb? Miért nem az, hogy...nos igaz. Minda kettő meg akar ölni. Vagyis kétséges, nem tudom!

- Öhm... Nos... Azt hiszem...hogy a vadaszat miatt...?

- Azt hiszed?! Meg az indokát se tudod, miért van így rád kattanva egy démon? - Mark idegesen szívta be a levegőt majd fújta ki. - Jo tehát kezd az elején. Részletről részletre. Es ekkor minden egyes szír szart össze hadartam neki, aminek mar mondjuk semmi értelme nem volt, de mindegy. Valahogy sikerült neki elmagyaráznom. Legszívesebben a falba vernem a fejemet. 
- Meg nézhetném a fegyvereidet? Kitől kaptad őket, pontos választ, semmi hazugság! - Mi van? Miért érdekli ezt öt? Minden fegyveremet a földre dobtam majd ö vizsgálni kezdte őket. 
- Nos...a szüleim mar kiskoromban meghaltak, de azt hiszem, hogy ezek-

- Ezek tökéletesen megfelelnek ahhoz, hogy egy Arkangyalt is megölj. A szüleid valami, nagyon gazosat hagytak rad. Az egyetlen egy tanácsom: Rohanj, változtass nevet, költözz másik országba. Igaz nem fog semmit se érni. Egyszóval: esélyed sincs. Vagy halott vagy, vagy nem tudom. Ki tudja mit akar tőled az a kettő. Es lehetőleg ide vissza se tedd a lábadat. - Azzal fel állt es ott hagyott. A fegyvereket vissza tettem a helyükre. Azt hiszem előhívom a barátnőmet mihelyst haza értem. Igen a barátnőm Wikipedia, a barátom pedig Google. Vagy, hogy is volt. Mondjuk innen nem tudom, hogy hogyan jutok haza, de csak nem olyan nehéz feladat. Valahogy ide találtam...Gyorsabb léptekkel, mentem az erdőben, bar minden ugyan úgy nézett ki. Úgy döntöttem, hogy fákat jelölök meg, hogy tudjam mar merre voltam. Csalódottan jelentettem be, hogy egyik jelhez sem tértem vissza. Ami lehet jó is, vagy az, hogy komplett eltévedtem. Lefeküdtem a fűbe. Ez mar nem az első este, hogy este nem találok ki az erdőből. Eddig egy fura állat sem evett meg, most sem fog. Majd világosban kijutok innen. Remélem. Csak, hogy az alom nem jött. Rohadt hideg volt, es kezdtem azt hinni, hogy jégkocka lettem. Akkor a másik megoldás: kezdünk el tovább rohangálni, hogy melegen tartsam magamat. Túlélő tipp: Soha ne próbáld ki. Szerintem ez a legjobb tanács amit valaha is adtam. Amolyan egy órás séta után, sikeresen egy tóhoz jutottam. Amolyan tisztás fele tóhoz, csak, hogy az egész körbe volt véve fakkal es nagyon kis rész volt szabadon. A tó közepén meg egy kis sziget állt. Mondjuk a "kicsi" tó nem is volt olyan kicsi. Szóval mégsem próbáltam körbe sétálni. Megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne most egyet úszni. De hat meg mindig mínusz húsz fok van, szóval inkább nem.  Most mar nem volt telihold, de akkor is a vízen nagyon szépen tükröződött a hold. Itt meg a csillagok is látszódtak, azt hiszem nem bántam meg ezt a sok boklálást. Egy idő után elaludtam egy fának dőlve. A föld elégé kényelmetlen, de ha az ember hozza szokik, akkor mar rendesen tud aludni. De akkor is a legjobb a francia pihe puha hatalmas agy. A hideg szellőre egy kicsit magamhoz tértem. Mivel, hogy ébredés után általában mindig homályosan latok, így ez miatt most sem láttam sokat. Csak annyit láttam először, hogy van valaki a vízen. Komolyan? Vizen járó ember? Nem, nem létezik. Nem is fog. Minél többet pislogtam, annál jobban láttam, hogy a vízen allo ember egy angyal volt. Es ekkor tűnt fel, hogy inkább lebeg. Vagy nem tudom. De így nagyon szuper. Én meg, meg mozdulni sem vagyok kepés. Előttem meg egy angyal van. Hatalmas fekete szarnyak, amiknek a repülő tollai, átmentek éjfél kékbe. Ujra vissza csuktam a szemem. Valahogy nem nagyon érdekelt most. Hanem inkább az, hogy megint ujra fázni kezdtem. Ez így annyira nem igazság! Mindeki boldogan alszik, én meg szét fagyok. Lépések. Faszomat, Sage kelj fel! Ez nem vicc, élet veszély van, mar megint! Ma már a hányadik? Második? Vagy kitudja, lehetséges, hogy mar hajnal van. A szemem felpattant, azonnal a pisztolyom markolatara kulcsoltam a kezemet. Ezt most csak beképzeltem? Valahogy a lény eltűnt. Nagy nehezen felkeltem a fölőröl, igaz, hogy úgy néztem ki mit valami részeg. Egy idő után sikeresen megtaláltam az egyensúlyomat, es egyre jobban magamhoz tértem. A víz fele közelítettem. Hunyorítottam hátha eszre veszem. De nem semmi. Mely levegőt vette,. Nem szabad pánikolni, ez csak egy angyal. Nincs semmi oka, hogy felkössön. Kivéve ha, az "Ashnak" nevezett példány az. Mondjuk igazság szerint neki sincs oka, kivéve ha tényleg nem a szüleim műveltek valamit. Körbe néztem. Meint ez a sehol senki. Játszunk bújócskát! Kezdem unni, hogy mindenki ezt csinálja. Ebben semmi mulatság nincs. Leültem törökülésbe. Akkor most varunk megint addig, amíg el nem alszok. Bar most nem éppen a legjobb megoldás aludni. Nos a varas nem tartott sokáig. Ismeretlen aura, es ez majdnem olyan mint Zerafe. Szinte az egész a földhöz préselt. Félig alomban harcolni mesés lesz. Vajon melyik belsőszervemtől búcsúzok el? Legalább kedves leszek es adományozok egy szívet. Amikor felpillantottam, pont abban a pillanatban guggolt le elem a látott lény. A szívem agyon össze vissza kezdett verni. Valahogy képtelen voltam ébren maradni. Ez van ha az ember nem alszik rendesen, pompás. Hirtelen meleg vett körbe. Persze en belekapaszkodtam a meleg forrásba. Ujra pislognom kellett, ez a nyomorék felvett engem a földről. De a jo az, hogy meleg. Ha nem láttam volna a szárnyait, simán farkasnak tippeltem volna. Nekik szokott magas testhőmérsékletük lenni. Ahogy kinyitottam újra a szemeimet, csak annyit láttam ahogyan a környezet változik. Majd amikor mar a meleg levegő is megcsapott, teljesen elnyomott az alom. Lehet tényleg fel kéne hagynom a hősködéssel, nekem ez nem megy. Amin mar mégsem lepődtem a saját agyamban találtam magam. Morcosan forgolódtam egyet kettőt. Nehezen össze szedtem magamat. Az éjszakai ruháim voltak. Meg a fegyverek is. Kész csoda, hogy nem sértett fel. Mivel szűkségem volt válaszokra, igy azonnal célba vettem a Fehér Épületet. Nem tudom pontosan, hogy kapok-e választ, de egy probat megér. Amikor sikeresen beertem, össze futottam Nellel. Nell végig nézett rajtam. Ettöl mindig is kiráz a hideg, gyűlölöm ha az emberek igy megnéznek maguknak.

- Honnan van ennyi kek-lila foltod? - Felsóhajtottam. Nem hinnem, hogy van ennyi energiám, hogy minden egyes kis részletet meg neki is elmeséljek.

- Csak annyi, hogy kurvára nagy szarban vagyok. - Ennyi volt hozza a válaszom, majd ott hagytam. Meg kéne keresni a haz feje. Ö biztos tud valamit. Persze, hogy neki van egy egész emelete. Minden teli van puccos dolgokkal latszik, hogy nincs eleg dolga.
- Elég sokáig tartott Sage. - Mi van? Ettől az embertől is kiráz a hideg. Miért mindig a hátam mögött kell lennie mindenkinek? Annyira nem ertem ezt. Szeretik az emberek, hogy en fraszt kapok. a "Nagy Fönök" betessékelt az irodájába. Amúgy, Nero volt a neve. Es meg csak huszonkét éves, de mar ennek az egésznek a feje. Jo oke, nem hazudok. Csak a huszonkettőhöz meg egy háromszázat kell hozzá adni, es akkor meg van az igazi élet kórja. Plusz mínusz egy két év. Kengyelembe helyeztem magamat az egyik fotelban, majd elvetem a Kavent amivel megkínált. 
- Pontosan miről van szó amiről nem tudok? Vagy csak úgy rám hagytak egy balhét a szüleim, mi szerint én ezt elhárítom? 
- Először is csillapodj le, mindenre kapsz magyarázatot. - Legszívesebben a nyakába öntöttem volna most a forró kávét. Én nyugodt vagyok. Azt hiszem. Felhúztam az egyik szemöldökömet majd úgy figyeltem. 

- Nos a szüleid nem voltak emberek. Egyik démon másik angyal volt.
- Várj akkor miért... miért, van az, hogy semmi extra kepésségem sincs? En is akarok láthatatlan lenni, es másokat szívatni! - Durcáskodtam.
- Sage! Azert, mert egyáltalán nincsenek ki élezve ezek a kepésségeid. Ellettek nyomva. 
- Jo oke. Kevésbe érdekes. Ami viszont engem érdekel, ez a kettő tőlem mit is akar?

- Nem tudom. Nekünk csak megadtak a feladatot, es mi ugy gondoltuk, hogy a ti csapatotok lenne a legjobb. - Bravo, nem lettem semmivel sem okosabb.
- Es van mondja, hogy elő hívjam ezeket az extra kepésségeket?
- Van, ha egyáltalán van valami kepésséged. - Hat ez baromira kedves. Eltudom képzelni, hogy halálra vernek, vagy en nem is tudom. Milyen rémes tréning kell ehhez? Lehetséges, hogy sakkoztatni fognak. Az meg a nőve változásnál is rosszabb. Inkább kihagyom es elem tovább a bekes életemet. Vagyis ami mar nem bekes, mert mar azt sem tudom hol tudom békében tartani az agyamat. Fel álltam majd szó nélkül távoztam. Szerintem teszek egy sima kört a varosban. Egy kis séta mindig is segített ki szellőztetni az agyamat. A friss levegő most olyan mennyei érzés volt. Vagyis nem sokáig. Mar megint ez a fura aura, es nem az eperkétől. hanem ez a szárnyas madárka. Vajon most beválik ha megdobnak kenyérrel, dobd vissza kővel cucc? En komolyan fejbe akarom dobni egy kővel. Vagyis legalábbis valakit. Kíváncsi lennek a reakciójára. Felnéztem a ház tetők tetejére. Ha angyal lennek, akkor hol lennek. Magas helyen az mar biztos. Es ott ahol nem latnak. Van egyáltalán olyan pont ahol nem latnak? Szerintem itt a varosban nincs. Vagyis én nem vagyok ez a magas néző pont szakértő. A lépteimet kicsit megszaporáztam. Lehet haza kéne menni, es egy kicsit megcirógatni az en kis kedves barátnőmet. Mert meg mindig semmit sem értek az egészből. Ha a wiki tudni fog valami hasznosat, en sírni fogok. Bar nem hinnem. Eleg hamar haza értem, szerintem en ezek az idők alatt vagy háromszor is rekordot döntöttem. Le se vettem a ruhámat, minden ahogy rajtam volt úgy is maradt. A laptopot azonnal bekapcsoltam, majd sürgettem, hogy hamar töltsön mar be. Egy évezrednek tűnő idő után, csak sikerült neki. Azonnal két klikk a Googlera, majd go böngészés. Nos amin nem lepődtem meg, nem volt egyetlen egy találat sem. Lehet nem úgy kéne keresni, mint például: "Hogyan a jó fészkes fenébe nyírjak ki egy angyalt". Vagyis dobott ki egy két találatot, de egy értelmeset se. Könyvtárba nem fogok menni. Gyűlölöm a könyveket. Lehet, hogy azzal tényleg többre mennek....De nem. en soha nem fogom betenni egy Könyvtárba a lábamat. Elég volt egyetlen egyszer. Tul sok ott a könyv. Gyerünk, fiú gondolkozz. Félig  angyal vagy, miért ne tudnád megölni? Ez egyre kavarósabb lesz. Es meg én örültem az elején ennek.
- Na mi van, csak nem találsz semmit? - Annyira megijedtem, hogy leestem a székről. Egy kisebb hangot adtam ki magamból, majd szúrós szemekkel néztem arra ahol megszólaltak.
- Es mit keres itt az Eperke? Csak nem megunt Lucifer? - Nos azt hiszem, ezt nevezhetjük egy kő dobásnak. De most meg az arca sem rándult meg. 
- Nem értem miért vagy ennyire Lura ra kattanva. Mintha a talpat akarnád nyalni. - Öhh. Inkább ö teszi azt, nem? De most komolyan, inkább gyilkoljak le egymást de ne engem zaklassanak. Először ez, aztan angyal...Következőnek össze dől a világ, vagy mi? 
- Kepes vagy te valami normalis dolgot elmagyarázni nekem? Csak, hogy egy kicsi ötletem is legyen, miert pont en. Vagy mi. - Amig csendben gondolkozott en addig elkezdtem levetkőzni. Mar megint magamon ereztem a tekintetét. Meg köszörülte a torkát es elkezdett dumálni.

- Ha úgy nézzük mindent tudsz ami kell. Sikeresen kinyögtek neked, hogy mi vagy. Nem hinnem, hogy ezzel sok mindenre mész. Ami meg a vadaszatot illeti... En magam egyedül nem fogom levadászni. Masra hagyom ezt a piszkos munkát. Nem akarom, hogy ez miatt törjön ki  a háború. - Félmeztelenül fele fordultam.
- Es ha en ölöm meg? Akkor az emberiség hal bele. - Elégé kinos érzés így volt előtte állni. Néha én is kíváncsi lennek mások gondolataira. Mondjuk ha jobban bele gondolok, szerintem az angyalok kevesebb problémát csinálnak abból ha egy ember kinyír egy angyalt. Mert biztos csak véletlen volt. Vagy valami ilyesmi. 
- Igen valahogy így.  - Kirázott a hideg. Kirohantam a fürdőbe, majd hideg vízzel meg mostam az arcomat. 
- Nem tudnád hagyni, hogy a fejemben turkálj? - kiabaltam ki neki. Mondjuk nem kaptam mar választ, de akkor is biztos voltam benne, hogy hall. 
- Ha nem válaszolsz akkor is válaszolnod kell. Ismered öt, volt köztetek valami szerelmi vita, vagy mi? -Remélem nem sértődik meg. Amikor a tükörre néztem, teljesen be volt az egész párásodva, majd halványán megjelent egy "nem." 
- Hanem? Lenyúlta a kis játékodat? Tudtok ti egyáltalán szeretni? - Miért érdekel ez engem? Mondjuk, tényleg érdekes. Elö közelben egy ilyen témáról egy démont faggatni. Majd kiadni az egész világnak. Gazdag leszek~. Teljesen össze rezzentem, amikor hátulról átölelt. A leheletet a nyakamnál ereztem. Kikerekedett szemekkel bámultam a tükörképünket. 
- Mhm ahhoz képest, hogy egy idióta ember vagy elég sokat tudsz. Vagy csak jo a tippelő képességed - Nem mertem kirántani magamat a karmai közül. Amúgy is utánam nyúlna, es akkor még jobban megbánnám. Azt hiszem sikeresen kibírtam neki nyögni, hogy jo lenne ha elengedne, de erre csak egy kérdés kaptam vissza, hogy miért. Ilyenkor tényleg jó lenne egy kővel fejbe vágni. De itt meg semmi sincs, ami használható. Ja de. Egy fogkefe. Sokra megyek wow. Mondjuk ki tudom bökni a szemet. Bar nem tudom mennyire járnék ezzel jól. 
- Csináltak valamit a szüleim, hogy halra kínzol engem? - Ezzel elengedett, majd nézte meg egy két percig a hátamat. En persze mar amolyan öt perce össze szorítottam a szememet. Eszre sem vettem mikor tűnt el Eprecske. De mar nem volt itt. Es ami röhej, hogy meg világos van. Legalább sokat tudok majd aludni. Es kiheverni ezt a sok szerencsétlenséget.

  ~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-
Yooooo~ Hat a válaszokra meg több kérdést kaptunk. Csak nem akarnak kibomlani ezek a kis csomók. De talán valamikor igen. Kis Vadászok ne dobáljatok meg senkit kővel. Nem szép dolog. Legyetek jók. ^^