Két hete volt ez az egész eset. Azóta folyamatosan felügyelet alatt vagyok. Nem tudom, miért. De meg fürödni sem akarnak elengedni. Viszlát privat élet. A legrosszabb az eper illat. Komolyan ez basztat az egészben, az egész lakás ez miatt bűzlik. Szeretem az epret semmi bajom, nincs vele...csak tel van es folyamatosan ezt szaglászni mar gaz. Pedig mar, vagy hatszor parfümöztem be a nyomorékot de nem használ semmit. Az illatosítok se. Esküszöm ide teszek egy rohadó almát, meg az is jobb, mint ez. Bar sajnálnám az alma csutkát megrohadni. Ennyire gonosz nem vagyok. Csak egy piciket. Tehát miért is bűzlik a lakás: Mivel felügyelet alatt állok, ez miatt a démont rám akasztották. Komolyan ez a srác a Luci jobb keze? Kurvára idegesítő. Az agyi szintje sem er fel egy három évesével. Ami a legrosszabb, ami most történik. Es minden egyes nap lejátssza. Leül velem szembe, es elkezd bámulni pislogás nélkül. Baromira zavaró, amikor téged figyelnek folyamatosan. Akár mit csinálsz. Fürdesz, hugyozol, eszel, játszol....mindig. De viszont rájöttem egy két dologra, hogyan basztassunk démonokat. Jo kísérletei alanynak. Ma egy nagyon szép napsütéses nap van, így simán lehet egy kis vert szívni. Mondjuk csak addig, amíg a másik fel vissza nem harap. Ha megdobnak kenyérrel, dobd vissza kővel. Én soha nem értettem ezt, a közmondást. Meg kell valakit dobnom kenyérrel, hogy követ dobjanak nekem vissza? Inkább kihagynám. 

- Muszáj engem bámulni? - Fordultam fele a forgószékemmel. Kénytelen voltam levenni a tekintetemet a laptopomról. Pedig elég érdekes dolgok mentek rajta. Neeem, nem pornó. Azért ennyire kéjenc meg én sem vagyok. A démon, szokásához híven oldalra döntötte a fejet. Ez egy kutya vagy mi? Lehet frízbit kéne neki vennem, es akkor lefoglalna magát. Dobálhatná magának, majd utána futhatna. 
- Mhm, érdekes nézni, hogy az emberek mit csinálnak. 

- Akkor nyomd fel magadnak az ujjad. - Azzal vissza fordultam a képernyő fele. Majd tovább böngésztem a mérgekről. 
- Nekem köszönheted, hogy élsz meg. - Most komolyan azt hiszi, hogy szoba állok majd vele? Hát nem. Első taktika: Seresük meg a lelket majd ne beszeljünk vele: bukás. Második taktika: újabb sertések. De ezúttal, folyamatosan. Állapot: kérdőjel. 

- Ahh komolyan. Nem bírom elhinni, hogy egy agyilag hároméves  démon engem kísért! - A fejem az asztalon koppant. Jo oké, hagyjuk. Nem bírom felhúzni Akar hányszor próbáltam, mindig a kis tudatlan oldalát mutatta. Vajon ennek tényleg van egy szadista énje? Remélem. Mert akkor mi lehet maga Lucifer ha ez a jobb karja? Felsóhajtottam, majd felálltam a székből. A csontjaim ezeregy ropogó hangokat adtak ki magukból. Ideje lenne őket megmozgatni. Felkaptam magamra a szokásos vadászó ruháimat, tartókat, majd elhelyeztem a helyükre a fegyvert. Ha mar itt van egy hatalmas rangú démon, miért ne használnám ki? Amúgy is a napsütés hamar elmegy. Addig szépen megtömöm a pocakomat, es mehetek. Bar kérdés, hogy mivel. Van hűtött pizza es hűtött pizza. Hm. Lehet kéne vennem egy másik fajta pizzát. Sima sonkás volt csak itthon úgy, hogy ezzel kell beérnem. Be a sütőbe, majd húsz perc varas. Tralalala~ Lassan telik a húsz perc. Meg tíz. Öt. Hadrom. Kettő.... Ahh csak legyen mar kész. A gyomrom egy vad korgással jelezte, hogy a pizza jó. Vagy nem, de hat ö mar akarja ezt a kis falánkságot. Le a sütőlapról. egy tányérra, majd a forró pizza szeletet tuszkoljuk a szánkba. Es égessük el vele az egész száj belsőnket. Valahogy egy fél óra száj égetés után, az egész nagy kerek étel elfogyott. Akkor tehát ideje a kis mozgásnak~. Amikor körbe néztem a konyhában, egyáltalán nem érzetem semmi eper szagot. Csak a szerencsétlen rohadó almát. Meg egyet utoljára nyújtózkodtam, majd kimentem. Ami a gaz, ahova én akarok menni az minimum gyalog öt órára van. Szóval tómegközlekedés jövök. Amolyan húsz perc buszozás, harminc perc gyaloglás után sikeresen megérkeztem az erdőbe. Szerettem itt lenni, mert volt egy tökéletes hely. Egy szép nagy tisztás. Meg amolyan húsz perc es ott vagyok. Ha nem tévedtem el. De csak ismerem mar annyira a környéket, hogy ne tévedjek el. Es bingo! Előttem van mar a tisztás. Érdekes lesz, hogy úgy akarok egy démont basztatni ami megint felszívódott a földről. A tisztás elején megálltam. Senki sehol sem. Csak a hideg levegő es én. De valahogy ez az érzés hátborzongató volt. Valamiért volt egy olyan érzésem, hogy nem egyedül vagyok. A tisztáson nagy volt a fű, így nem láttam, hogy valami lapul-e a földön. Lehetséges, hogy egy vadász macska csak is arra var, hogy letámadhasson. Vannak nálam fegyverek, szóval Sage no para.  Lassu léptekkel haladtam a közepe fele. Minden egyes kis hangra össze rezzentem. Ahh lehet nem kellett volna horrort néznem. Csak nem fog egy kis játék baba az arcomba rontani, majd meg meggyilkolni engem. Komolyan, amitől nagyon parázok azok a horror filmek. De elvezem nézni őket. Ennek sem értem a logikáját. Semmi. A tisztás közepén állok, es semmi. Felsóhajtottam, hat erről ennyit. Ha nem néztem volna most fel az égre, akkor lehetséges, hogy reg halott lennek. Ahogy az égre néztem láttam a szemem sarkából, hogy hátam mögött akar valaki engem megölni. Így meg időben eltudtam ugrani. Oh ez csak az eper illatú kis köcsög. 

- No mi van, csak vissza tért beled az élet? - Kiterült az arcomon egy önelégült vigyor. Elégedetten húztam ki a kardomat. Penge penge ellen. Az eper illat most nagyon halvány volt. Ha nem érzetem volna, mar korábban a megtapasztalt illatot, akkor fel sem tűnt volna. Érdekes. Ahogy beleneztem a szemeibe, csak a gyilkolási vagy csillogott a szemeben. Miért van mindenikek gyilkolási vágya? Mondjuk ez a legjobb dolog az egész emberiségben. Nézni, ahogy egymást mészárolják le. Az eddigi begörbített hátát, kihúzta most.

- Nem hinnem, hogy ezt akarod. - Valahogy most az idegesítő hangja teljesen másképp csilingelt a fülemben. Kirázott a hideg. Mondom én! Ennek is két oldala van. Mindenki elmebeteg körülöttem? Vagy ez a démonoknál normális? Párzási időszak van, vagy mi? Nem, inkább nem akarom tudni. Ezekből inkább kimaradok. 

- Mhm, nem tudom. Szerintem, simán ki lehet egy nyápic démonnal kezdeni. Meg azt sem értem, hogy lehetsz TE Lucifer jobb keze. Jobbat érdemelne. - Ohh a szemei most dühtől villantak. Hoppá, lehet tényleg nem kéne most hergelnem. De végre valami siker. 

- Igen biztos vagyok abban, hogy Lucifer jobbat akar, mint egy kis játékszer ami semmire sem való. - Bumm, köddé vált. Ennyire megsértettem volna szegényt, hogy elment sírni a sarokba? Ahh vicces lenne, ha tényleg bőgni ment. Éppen, hogy csak elakartam indulni, de akkor valaki teljesen vissza rántott a torkomnál fogva. Elzárta a levegő útját ez a kis retkes barom. 
- Jól jegyezd meg Sage. Hallom a gondolataidat. Es ha tényleg azt hinned, hogy engem ez bosszant akkor rosszul hiszed. De csakis egyetlen egy rossz lepést tegyél. Es meg pislogni se lesz időd, hogy eszre vedd, hogy halott vagy. - Sikeresen kirántottam magam a szorításából, es amikor az irányába pördültem, nagyon is ijesztő látvány fogadott. Hogyan lett ilyen hirtelen veres? Azonnal végig futtattam magamon a tekintetem. Majd a kezemet a nyakamnál végig húztam. Meleg ragacsos dolog ragadt a kezemre. Vér, és ráadásul a sajátom. Mikor sebzett ez a balfasz meg? Nem ez nem ö volt. A kígyó ami most a kezén pihent. Viszont a fejet felem tartotta, es mutatta a veres fogait, amin ver es egy vörösebb anyag csöpögött le a földre. Lehetséges, hogy ugyan az a méreg lenne? Miért mérgezne meg ez a vadbarom, ha utána megment? Talán, hogy elhitesse velünk, hogy ö jó oldalon all, es a végen kiderül, hogy ö all az összes gyilkosság mögött?
- Nem. Az igenis Ash műve. Jobb lesz ha össze szeded magadat. A méreg meg nem hatasos, de ha én azt akarom, hogy az legyen halott vagy. - Ash? Az meg ki? Az angyal? Nagy valószínűséggel igen. Szóval ha meg egyszer beolvasok neki halott vagyok? Ez így nem er, elégé hisztis. Bar mondjuk, én jártatom a számat. Egy öklöst adtam neki az arcába, mert, hogy én mar megint elhagytam a kardomat. Hat engem ö nem szeret, pedig én öt igen. De mindig elhagy. A démon kettőt hatra lepett, es meglepődötten nézte a kezet, amit a saját vére borította most. Remélem betört az orra. A szemei, mar tiszta feketék voltak a dühtől. Komolyan ha a méreggel akar megölni, akkor nyalja ki magát! Legyen méltó es szúrjon le. Vagy mit tudom én. Most én döntöttem félre a fejemet, mint ö szokta. Ember ez baromira kényelmetlen, hogy bírja ki, minimum több, mint öt órán keresztül ezt csinálni? Olyan hirtelen kerültünk a földre, hogy meg egy nyögést sem bírtam kipréselni a számból. Mivel megint be akartam neki szólni, így befogta a számat. 
- Nem is tudom ki inkább a játékszer. Te nem vagy több, mint egy két lábon járó hús csomó. Létezned sem kéne, de benned igenis van egy két érdekes dolog. - Vészesen közel hajolt a fülemhez. Rólam újra folytak az izzadság cseppek. Szóval érdekes vagyok. Hm. Mégis milyen irányba?
- Szóval szépen befogod a szádat, es ha én azt mondom neked, hogy hagyd, hogy felcsináljon az angyal meg teszed. - Mi van? Meg mit nem! Ez meg van kattanva! Majd persze, hogy én hagyom, hogy felcsináljanak! Hagyja inkább ö maga. Ficánkolni kezdtem, próbáltam szabadulni, de a fogasa erősebb lett. Miért nem lesz ennek az egésznek végre valahára vége? Vagy egy kicsit a helyzet lenne jobb! Újabb tanulság: ne basztass démont. Soha. 

- De azt sem hagyom, hogy bárki is hozzad nyúljon. - Mi van? Ezekkel a szavakkal hagyott itt? Az előbb meg azt mondta, hogy felcsinálhat az angyal most meg ez? Ennek mi az értelme?! Én tényleg kezdtem elveszíteni a fonalat. Feltápászkodtam a földről. Sehol senki. Az agyam kattogott. Legközelebbi hely, ahol tudnak egy két dolgot az angyalokról....Az a holló háznál van. Öngyilkos kísérlet 1.5 indul. Szinte rohantam. Az ö helyük nem volt messze az erdőtől. Amolyan egy órás kocogás után, láttam mar a házat. Es nem haltam meg. Mondjuk, most valamilyen szinten a seggem élete forgott kockán. Meg úgy alapból az egész életem valamilyen téten áll. Mar csak a kérdés, hogyan jutok be. Észrevétlenül. Egyenlő a lehetetlennel, tehát simán bekopogtatok. Remélem nem nyírnak ki az első öt percben.
- Kopp kopp, nyissatok mar ki az ajtót vad barmok. - Húztam a számat. Igen mar a ház előtt álltam. Fekete nagy ház. Gondolom az övüké is a föld alatt volt. Vagy legalábbis nagyobb része.
- Mit keresel itt? - Halottam ahogy mögöttem valaki felszisszent. Megpördültem es Mark volt előttem.

- Szívességet akarok kerni, ha kell fizetek is.  

  ~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~

Nos kis vadászok, a mai fejezet is fent van! Vajon mi lesz a folytatás? Mark belemegy vagy elküldi Saget melegebb éghajlatra?