- Ígérem. - Nos, azt hiszem csak ezt akartam mondani. Ez valahogy a fejemben maradt. Adam szúrós szemekkel, nézett engem. Nem akkor sem fogom ki mondani. Nem vagyok egy ötéves, akinek meg kell ígérnie folyamatosan azt, hogy vágyaz magara, es nem csinál semmi hülyeséget. Akar, hogy is megígérnem neki, akkor is megtennem és ezt ö jól tudja. Ez miatt nem is zaklatott ezzel engem tovább.
- Akkor most, hogyan tovább? - Fúrtam a kék szemeimet az ö barna szemeibe. Ö csak egy elégé ijesztő mosolyra húzta a szájat. Oké, ember. Futás! Igazság szerint erre számítottam a legkevésbé. Ennek is jókor jut észébe, engem agyon verni. Akar kijelenthetjük, hogy ez tökéletes edzésnek. Magával a taktikai emberrel sem érdemes verekedni. Vagyis, csak az én fejemmel nem. Volt meg valahogy két lépés Adam ajtója előtt, amikor nagy szerencsémre, mellem az ajtóba fúródott be egy dobó tör. Néha ennek sincs ki a négy kereke. De azt hiszem, ideje menteni a seggemet, mert ez a hülye gyerek a végen tényleg eltalál. Sikeresen az utcára kerültem. A hold állasából, hajnali egy kettő lehetett. Teljes erőmből sprinteltem, ami nem sokáig tartott. A gyors menekülés volt mindig is a gyengeségem. Ezert szoktam általában életveszélyes helyzetekbe kerülni. Ahogy tovább kocogtam feltűnt, hogy Adam egyáltalán nincs már mögöttem. Azt hiszem csak ki akart kergetni a hazából. Tehát akkor most mar mehetek edzeni nem? Amivel kapcsolatban semmi jó érzésem nincs. Nem akarok az idősebbel találkozni. Valamiért ők mindig leneznek minket. Ahogy sóhajtottam a leheletem szinte jéggé fagyott. Oké ez egy kicsit túlzás de akkor is. Miért van ennyire hideg? Miért van egyáltalán tel es nyár? Miért nem lehetne egyszerűen csak tizennyolc fok? Vagy valami, ami meg ki is bírható. Felnéztem az éjsötét égre. Egy csillag sem latszik ma. Nem szeretem ha nincsenek csillagok. Nem szeretem a sötétet, de mégis abban vadászok, hogy ebben hol az értelem azt nem tudom. 

- Ohh nocsak. Csak nem egy kis patkányt tálaltunk? - Hirtelen nevetésre, meg pördültem a tengelyem körül. A varos elégé nagy ahhoz, hogy több mint négy hatalmas vadász céget is eltudjon éltetni. Igaz, hogy mienk a legjobb de hat ez van. Minket álltálában csak úgy emlegetnek, hogy a fehér ház emberei (Nem itt kérlek ne gondoljatok politikára. Ennek semmi köze ahhoz. Jsut sorry). Nem tudom, hogy miért pont ezt a nevet ragasztottak rank de gondolom az epület miatt. Csak is a mienk volt ennyire feltűnő. A többieké, meg mindig beleolvad a környezetbe. Akik velem szemben álltak egy másik rendszerhez tartoztak. Minden egyes vadász céhnek, más volt a rendszere. A feltételeik, fizetéseik balbalbla. Előttem, négy darab termetes srác állt. Közülük csak Markot ismertem, es ö egy igazi seggfej volt. Büszkén viselte a kaszás becenevet. Mondjuk az a gaz vele, hogy ö tényleg egy Kaszás. Gyors magyarázat, egy Kaszás általában  életeket old ki. Maga a Kaszás meg tudja határozni, hogy az emberek lássák öt vagy ne. De gondolom ami a legegyszerűbb az a fegyvere. Igen természetesen egy kasza. Minél díszesebb, nagyobb egy kasza annál erősebb maga a használója is. De a fegyvernek van saját lelke is, a fegyver magának választ gazdát. Es nem csak ezek az élő fegyverek vannak, ezekből is több százezer van. De most a magyarázkodásból ennyi, mert nekem tényleg oda kéne figyelnem, hogy ezek mi a szart dumálnak. Oké most mar biztos vagyok abban, hogy ezek semmi értelmeset nem mondtak. Igaz, hogy csak Marknak volt kint a fegyvere, de akkor is. Tartottam tőle nagyon is. Ö a Holló házból való, es ö ott a legjobb harcos. Nem tudom miért nevezik magukat Hollónak de hat ez van. Meg igazság szerint a ház, epület elnevezést sem értem, de ha nekik így megfelel legyen. Én ebbe inkább nem avatkozok bele. Mondjuk ami most nagyon irritált az Mark volt. Komolyan annyira lenez, hogy most mar a kaszáját sem használja?

- Na mi van, kíméled a kicsi Luvi...Livi...Sziria... lelket? - Valamilyen neve is volt annak az átkozott dögnek.

- Livius. Es nem, nem kímélem. De nem hinnem, hogy pont egy patkány ellen kéne használnom. - Kicsit jobbra döntötte a fejet. Mit ne mondjak, ha most csaj lennek fangörcstöl halnék meg. De. Nem. Vagyok. Lány. És én kinyírom ezt a faszfejet.....csak nem ma. Megfordultam, majd rohanni kezdtem a Fehér Épület fele.

- Csá, barom! Majd talán máskor! - Lehet tényleg nem kéne mások agyát felhúzni. Akkor nem utalnának ennyien. Ahogy beestem a hatalmas kapun, azonnal a földre is terültem. Nem kapok levegőt. Gyűlölöm a futást, ez ami a legjobban kikészít. A kényelmes földről, sajnos felkellet kelnem. Nem akarom hogy valaki megtaposson. Ha valaki az ajtó előtt fekszik természetes az, hogy átmegyünk rajta miközben minél több fájdalmat okozunk neki. Nagy nehezen csak felkeltem a tiszta poros padlóról. Liftek fele vettem az irányt. Igen vannak Liftek is, amik működnek. Mivel, hogy az alagsorba nálunk nincs lépcső, ezert oda mindig lifttel járunk. Felfele csak három emelet van, de lefele öt vagy hat is. Es hatalmas az egész hely, talán az egész varos alatti rendszert csak is a vadászok edző termei foglaljak el. Nem, nem csak ezek. Csatornák is. Ha az ember itt kiismeri magát, mármint a csatornákban akkor minden hova eltud jutni. Nekünk vagy ezt a belépéstől tanítják, de szerintem mindenki cseszett megtanulni. Csak is azok tudjak az összes utat, akik naponta őket használjak. Mert igen vannak ilyen vad barmok, akik nem mernek normális utcán közlekedni. Én kötött utaztam lefele a lifttel. Itt a lőfegyver használatát gyakorolhattuk. Szeretem a távolsági fegyvereket, es ezeket is tanultam meg a leghamarabb. Íjjászát, dobás...Lövés, ezeknél amúgy sincs jobb. Mondjuk nem tudom hol az edzőnk. Pedig megkaptuk ezt a megbízást...Azt hittem egyből letámad minket, es csoportos edzést rendez. De hat nem tette, így örülök neki. Egyikünk sem örül a csoportos edzésnek, tehát ha találunk valami módot rá, akkor lelepünk. Ami általában az edző örömere megy, mert csoportban dolgozunk, hogy eltűnjünk onnan. Ami általában mindig kudarc volt. De egyre jobban fejlődünk, egy egyre jobban ki tudjuk a másikat juttatni anélkül, hogy az edző eszre venne.

- Ahh Sage! Pont jókor jössz, maris mehetünk vissza a földszintre, es ki a friss levegőre. Egy kis futás neked is jót tesz, mint a többieknek! - Ahogy a vállamra tette a kezet, es hirtelen beszelni kezdett, én frászt kaptam. Nekem sohasem szabad valami ilyesmit megemlítenem! Soha többe. De a jó mondjuk, hogy nem én egyedül fogok szenvedni! Kellemetlenül vissza menetünk az emeletre, majd ki a hideg levegőre. A probléma csak az volt, hogy edző ruhában voltam, ami egy vékony nadrágot es egy ujjatlan pólót tartalmazott. Tehát én itten megfogok halni. Pechemre csak Nell volt. De ö sem volt valami melegen felöltözve. Ott ugrált, mint egy bakkecske, vagy legalábbis nekem úgy nézett ki. Az Edző hatalmasat lökött rajtam, így majdnem a fűbe kötöttem ki. Nell persze egy röhögéssel jelezte a helyzetet, hogy igen is mulatságos. Csak hat eddig volt a helyzet mulatságos. Nem fogunk futni azt mar most latom. Az edzőnél fegyverek voltak. Egy két tör, kard es persze lőfegyver. Azt hiszem, én innen nem jövök úgy ki, hogy ne vérezzem szét a füvet. Persze az összes kis veres edzéseket mínusz húsz fokban kell megcsinálni, éjjel kellős közepén. Kellemes. Az edző bekötötte a szemünket, es így kellett fegyvert választanunk. Én sikeresen kifogtam egy nehéz kardot es egy könnyű pisztolyt. Viszont a pisztolyban csak egy töltény volt. De ahogy hallottam Nell morgolódását ö sem volt jobb helyzetben.
Az Edző össze csapta a két tenyeret.
- Ide figyeljetek ti ketten! Egyikőtök sem veheti le a szemkötőt, ha meg is megpróbálja, akkor magam bánok el vele, világos? - Persze, nekem meg az agyamig sem jutott el, hogy most csak fülemre tudok támaszkodni, az első vágás mar meg is érkezett. Fájdalmas nyögés hagyta el a számat, kettőt hatra szökkentem. Azt hiszem, nem sokáig lesz így hideg. Ami nekem a nagy problémám, egyáltalán nem hallom Nell lepéseit. De ö az enyémet igen, valahogy ö mindig is jobb volt mint én. De most az egyszer nem hagyom nyerni. A következő csapást védtem, de nem sokáig. Egyáltalán nem tudom, hogy hol helyezkedik el a talaj, így sikeresen a földre kerültem. Oké, üdv fajdalom. A penge épp, hogy az arcomat súrolta. Nell viszont elkövetett egy vétkes hibát. Sikeresen megfogtam a penge élét,, ami igen szét vágta a kezemet, de most ezt zavart a legkevésbé. Mivel a bal kezemmel tartottam a penget így a jobbal tudtam lőni. Mivel nagyjából a morgásából betudtam azonosítani hol van így lőttem. Nell kirántotta az éles kardot a kezemből. A meleg vörös folyadék végig folyt a kezemen. Viszont csak most tűnt fel. Egy nagyon erős aura vett most minket körbe. Ez eddig nem volt itt. Fojtogató volt az érzés. De Nell es én nagyon is jól tudtuk, ha most megtörünk az aurától, akkor esélyünk sem lesz harcolni. Ez miatt, megpróbáltunk mind a ketten hangos lélegzésre koncentrálni. De valahogy annyira bántottam a fülemet a lelégzésem, hogy egyáltalán nem halottam Nellt. Kénytelen voltam vissza tartani a levegőt. Ami sikeresen meg mentette az életemet, mert időben ugrottam félre a következő csapástól. Nell sokkal könnyebb volt mint én, így ö halkabban tudott közlekedni. De csak eddig. Most mar hallom azt a kis zörejt ami maga után hagy. Most jön az én taktikám, fagyasszuk le a lábunkat. Lerugdaltam a cipőmet, majd eldobtam egy irányba. Füleltem hatra ráharap a csalira, de nem tette. Lehet nem kéne hülyének nézni. Érzetem, ahogy az izzadság cseppek végig folynak a homlokomon, a szemkötőre. Viszont a következő igen is fájdalmas volt, egy vékony élű penge fúródott a hátamba. Ami égő hatást keltett ki a sebben. Üvöltés nélkül a földre kerültem. Ez nem Nellhez tartozott. Úgy néz ki, a kedves démon úr szeretne egy kicsit bele avatkozni, hogy érdekesebb legyen. Ezek komolyan ki akarnak nyírni. Sikeresen kirántottam a penget. Szerencsemre egy tör volt. Van meg egy alkalmam, hogy a földre küldjem a lányt. Síri csend. Rossz érzésem volt. Mivel, hogy a kardot nem tudtam használni, mert egyszerűen túl nehéz volt mar csak ez az egy lehetőség maradt. Vajon, a démon segíteni akart? Nem tudom, de a seb ami csinált, kibaszottul égett. Nem bírna végre az eges abba maradni. Majd Nell kiadott magából egy fájdalmas hangot. Oké nem én vagyok az egyetlen akit szívatnak. De így tudtam hol van. A tör repült....es halottam ahogy egy fába csapódott bele. Mi van? Hogy a picsába tud ez a kurva teleportálni? Olyan hirtelen termett mellettem  a nő személy, hogy meg reagálni sem tudtam. De ez nem Nell volt.Ez egy egy kaszás. Lessy. Mi a fasz. Miért most tűnt fel hogy egy kaszás? Miért csak most tűnt fel a halál illata? Mi szándéka van itt lenni? Lerántottam a fejemről a szemkötőt. A szememnek először szoknia kellett a sötétséghez es a gyenge fényhez. Az első akit kerestem Nell volt. Nell az edző mellett térdelt es teli volt csupa vérrel. Tehát szinte egész végig én ezzel a kicsi szajhával szórakoztam? Viszont Zerafnal volt a kardom. Igen nekem is van egy kardom, de az nagyon is könnyű. Kirántva a démonnak a kezeiből a kardot, nem kíméltem az újnak. Az első csapás azonnal sikeres volt. Szerintem elégé lesokkolta a hirtelen gyorsaságomon. De nem hezitált azonnal hatra ugrott, majd felmerte a terepet, hogy mit tudna ellenem kihasználni. De végül feladta. Nem hezitált a saját kis kardját a kaszájára cserélte. Tehát tényleg ki akar nyírni. Ami talán a legjobb lehetőségem volt most, hogy kitérek a hasítások elöl. Meg kell talonom a gyenge pontját. Ugrások és ugrások után sikeresen felfedeztem. A bal lábára helyezi állandóan a testsúlyát. Tehát van valami a jobb lábával. Mihelyst úgy próbáltam mozogni, hogy jobban hozza férjék a lábához azonnal védte. Szóval rájött arra, hogy én tudtam, mivel tudom öt a legkönnyebben legyőzni. De így nem fog menni, es semmi táv fegyverem nincs. Megálltam egy pontba. Akkor próbáljuk ki amit amolyan húsz perce tanultam. Vakon gyilkolás. Ennek a neve mar most tetszik, de nem hinnem, hogy ezt a módszert szíves örömest használnám. Egy halk lépés, amolyan öt lepésnyire van előttem. A pengém lendült...Majd belevágódott a húsba. Majd volt kard, nincs kard....Az én kis kedveském valahova jo messzire repült. Felpattantak a szemeim. A démon állt előttem. Majd a kepémbe tapsolt.- Nem rossz, nem rossz. - Ezzel megfordult majd az új kis ringyó fele nézett. Ö mar  a fák árnyékából figyelt minket. Szóval menekülni akar ez a kis csibe? Igen? Hat bassza akkor meg! Oda lépkedtem Nell melle majd rá néztem. Ö viszont azonnal felpattant, mintha semmi baja nem lenne. Csak, hogy az én vállamnak dőlt, mert szegényem annyira szédült.

- Ne hidd azt, hogy te győztél, nyomorék. - Azzal ellökött magától. Látni lehetett a ver vágyát a szemben.
- Nell szerintem mára elég lesz ennyi. - Tettem fel az ártatlan kezeimet. Meg csak most tűnt fel, hogy a kezem meg mindig vérzik. Elfogok vérezni, ha így folytatom. Jesszus mária, a jósnőnek igaza volt! Várj. Nem áldoztam fel semmit, akkor meg sem. Ahh, pedig örültem volna, ha mar nem kéne folyamatosan ezen rágódnom. A démon megont mellettem volt, majd elkapta a tenyeremet, es valamit művelt vele. Csodalatos módon a sebnek egy helye sem volt. Ohh es Nellnek is segített. Én csak úgy tudtam, hogy az angyaloknak van ilyen erejük, de hát tévednem kellett. Néha vannak dolgok, amikről meg mi profi vadászok sem tudunk. De így mindig sokkal izgalmasabb. Mondjuk az edző, ki fog minket nyírni. Szerinte mindig a sebekkel kell tovább edzenünk, hogy minél jobbak legyünk. Nem tudom milyen dolog ez...De hat ez van. Szerintem az összes edző közül nekünk van a legörültebb edző. Sebaj, igazság szerint neki nagyon sok mindent köszönhetünk. A démon most jelen pillanatban az edzővel váltott egy két szót es eltűnt. Köddé lett. Én is tudni akarom ezt! Én is akarok össze-vissza teleportálni! Ez nem er, mi miért nem tudunk ilyet? Néha gyűlölök normális embernek lenni. De néha meg sokkal jobb egy normális embernek lenni, mint valami kirekesztett lénynek. Az edző tapsolva jött vissza hozzánk, majd gratulált nekünk. Es őszintén ki dobott minket a Fehér Épületből, hogy menjünk mar haza. Mondjuk jogos, ezek után én mindenképpen le akarok feküdni.Csak, hogyha ez élesben lenne, nem lenne időm pihenni.Úgy hogy inkább most elmegyek futni. Pirkadatig. Az amolyan meg egy két ora. Az nekem tökéletes lesz levezetésnek, és utána vár a finom ágyam.

  ~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~

Hello kicsi Vadászok! Vegre át mentünk kicsit a horror környezetbe, nem?^^ Ahh, remélem nem lett olyan rémes >_< Es igeeen, szeretek embereket kínozni. Muhahahahha~