/Figyelem emberek. E fejezet, felnőtt tartalmat tartalmaz. Szóóóóóóval aki nem bírja, ne olvassa. Szeretlek titeket figyelmeztetni *0* Aki meg kitartóan olvassa ezt a történetet..... Remélem nem szenvedett eddig még agykárosodás. Vagy ha igen, akkor remélem az oka egy zombi krumpli volt Ui: Túléltem a kórházat, de sajnos a suli nem hagy nekem sok időt, hogy írni tudjak.... ./ 

A kellemetlen sötétség nem vett sokáig körbe. Hamar újra a meleg vett körbe. Megnyugtató, biztonságos meleg. Most képes voltam magam alatt egy puha ágyat érezni, ahova egy másik test belenyomott engem.  Puha ajkak tapadtak az én ajkaimra. Az édes íz szétáramlott a számban. Elég hamar feltűnt, hogy a szemembe van kötve. Érzem, ahogyan kiszorítja a fejemből a kötél a vért. A csókot elmélyítettem. Igazság szerint csak egy embert ismerek ezzel az aurával. Levegő hiány miatt kénytelen volt megszakítani a mennyei csókot. De volt ami az aurájában nem stimmelt. Szerintem ez csak a hallucinációm okozza. Kivéve, ha ez is az. Bár ha már nem valóság, vagy ki tudja mi, inkább kihasználom az alkalmat. Vissza kaptam az ajkai után, reménykedve, hogy nem húzta el a fejét. Amikor már sikeresen éreztem minden egyes porcikámat, az ujjaimat a hajtincsei közé futtattam.  Az ajkai a nyakamra vándoroltak időközben. A kulcscsontomnál megállt. Harapdálta, szívta az érzékeny bőrt. Belőlem egy kisebb hang tört ki. A szája lejjebb folytatta a munkáját. A köldökömnél megállt, majd a nyelvével egy kicsit elszórakozott. A kezeim a finom puha lepedőbe fonódtak. A felettem lévő angyal nem gondolkozott sokáig, elég gyorsan átfordított a hasamra. Ami csak most tűnik fel, nem volt rajtam semmilyen ruha. Hurray. A keze a seggemre csúszott majd erősen belemarkolt. Az ajkai megint  a nyakamat harapdálták. Én a fejemet a puha párnába nyomtam bele és próbáltam visszafogni a nyögéseimet. Mondjuk, miért nem veszem le a szemkötőt azt még magam sem tudom. A férfi kezei elmerültek bennem. Én viszont jobban hátrább nyomtam magamat, hogy mélyebben érezzem az ujjait. Nem sokkal később saját maga merült el bennem. Csak amit iszonyatos fájdalom követett. Először fulladozni kezdtem, majd a nyakamon egyre jobban terjedt a fájdalom. Úgy ahogy a lábamon is. Meg az egész testemen. A felettem lévő a kezével belenyomta a párnába még jobban a fejemet, hogy még a szemkötőt se vegyem le. Szerencsére elég hamar végzett magával. Engem meg kínok között itt hagyott. Vagyis még nem. Hirtelen eper illat csapta meg az orromat.

- Az emberek olyan naivak. - Ez volt tőle az utolsó mondat amit halottam, majd hirtelen ajtó csapódás. Mégis mi a faszom folyik itt. Egy jó ideig nem mertem megmozdulni, mert kitudja mi csapna agyon. Erőt vettem magamon, majd leszedtem a szemkötőt. Végig néztem magamon. Az egész testemet vét borította. A combomon pedig a Démon maradéka volt. Kirázott a hideg ettől. Vissza estem a párnák közé. Gyerünk Sage használd az eszed. Csak rájössz, hogy mi folyik itt. Szóval. A démonnak nem csak gondolat olvasás a képessége hanem képes az elmémet is befolyásolni, hogy mit lássak, bablabla. Vagyis én így gondolom, de aztán kitudja. De mivel az elmém legtitkosabb pontját is ismerte ez miatt kitudta azt a lehetőséget használni, hogy az angyalnak álcázza magát. Mondjuk ezt a részét értem én a legkevésbé. Végignéztem a szobában hátha látok valami ruhát, de semmi. Egy szoba egyetlen egy ággyal. És semmi ablak. Gondolom az ajtó meg bezárva, hogy még a szökést se próbáljam. De nem feküdhetek itt egész végig. Muszáj magamat lemosnom. Nagy nehezen sikeresen talpra álltam. Ami viszont a jobb lábamat illeti kurvára fájt. Ahogy a nyakam is. Egyáltalán nem akarom megtudni, hogy mégis miről. Bár van egy sejtésem. Viszont mégis szerencsém volt találtam egy két göncöt amit magamra tudtam volna ráncigálni. Na meg egy törcsi. Először azzal próbáltam ledörzsölni az alvadt vért, és az egyéb undorító dolgokat. Majd amikor már tényleg normálisabban néztem ki, sikeresen felvettem a ruhákat. Egy fekete farmer fekete pólóval.  Most pedig nézzük az ajtót, tényleg be van-e zárva. És tádám! Nincs bezárva. Kiléptem, majd azonnal vissza. A szobában meleg volt a padló, itt kint a kő pedig jéghideg. Nagy nehezen rászántam magamat a hideg kőre.  A lopakodássomból hirtelen iram lett. Hál isten tudtam hol a kijárat. Semmi akadály, előttem az ajtó. Vissza sem nézve kilöktem a vállammal. Majd rohanás vissza a városba. Negyed óra után kifogyott belőlem a szufla. De akkor is jól esett most az egyszer a futás. Óh és kijelenthetem. Ez már a valóság. Biztos vagyok benne. Remélem. Sétálva folytattam a hosszú utamat. Amit Adam mentett meg. Épp, hogy csak hozzá értönk de én már bőgve a nyakába borultam. Egy: Azt hittem soha nem látom. Kettő: egy nyápic picsa lettem. Három: Nekem ez kezd sok lenni.
- Jól van, higgadj már le. Itt vagyok a többiek is és keresünk egy megoldást. Oké? Nem lesz semmi baj. Vagyis.... - Milyen kedves. Néha tényleg elgondolkozom azon, hogy amikor megakar nyugtatni akkor direkt az ellenkezőjét akarja elérni, vagy what. Engem a sírógörcsömmel sikeresen leültettek a nappaliban a kanapéra. Mindeki itt volt az tény és való. Hirtelen Lessy megjegyezte, hogy el kéne mennem fürdeni mert csupa vér vagyok. Egy hosszú meleg zuhanyzás után, friss vadász ruhába ültem újra a helyemen. Még mindig sírógörccsel. 

- A probléma az, hogy már mind a kettő szerződés megvan. Így az egész létre jött. Négy lehetőségünk van. Egy: Saget öljük meg. - Inkább ne. Nekem még kedves az életem. - Kettő: Az angyal. Avagy a Démont. Negyedik....Mind a kettőt. - Mondta Nell. Mindenki rám nézett. Most meg mi bajuk van? Nekem már nincs kedvem gondolkozni. Én inkább egyszerűen most pihenni akarok. Eldőltem a  kanapén, majd össze kuporodva elaludtam. Amolyan húsz perc után, arra ébredtem fel, hogy valaki mocorog mellettem. Ahha, szóval az ágyba nyomtak és még felügyelnek is rám. Megemelkedett a takaró rajtam, majd valaki átvetette a derekamon a karját és közelebb húzott magához. Éreztem, hogy könnyek égetik a szememet. Megint. Megfordultam majd a mellettem lévő mellkasába fúrtam a fejemet. Egy idő után sikeresen álomba bőgtem magamat. Nyugalmas álmom volt. Hál istennek. Viszont reggel pánikként néztem szét a szobában. Az esti látogatóm eltűnt a semmibe, úgy ahogyan feltűnt. Legalább maradhatott volna. De! Sikeresen kiszúrtam egy tőrt az ajtóba szögezve. Alatta egy papír volt. "Nem fog újra megtörténni. A nehezén amúgy is túl vagy. Ha mégis megakarna ez az egész ismétlődni, neked kell valamit érte tenned, hogy ne történjen meg. Te vagy itt az úr Sage. Többre vagy képes, mint hinnéd." Alul pedig az angyal neve volt. Újra és újra átolvastam az üzenetet. A földre zuhantam. Egyáltalán én mi a szart érzek? Szeretem valamelyiküket vagy nem? Képes lennék ölni? Esküszöm még az is egyszerűbbnek tűnik, hogy a saját életemet veszítem el. Eldőltem teljesen a padlón. Lehet valamit csinálnom kéne ami eltereli a gondolataimat. Felpattantam a talpaimra, majd megkerestem Adamot.

- Na, jól aludtál? - Kérdezte és a kezembe nyomott egy kávét. Én csak egy aprót bólintottam.

- Van valami munka féleség? - Adam fura szemekkel nézett rám, majd az asztalra mutatott. Sárkány. Egy sárkányt kell élve elfogni, sőt még egy karcolást sem lehet rajta ejteni. De viszont magas a jutalma. Elég hamar elhatároztam, hogy én leszek az aki a jutalmat megkapja. Talán olyan három órával később minden össze dőlt bennem. Igen ott voltam a helyen ahol a lénynek kellett volna lennie, de ehelyett más várt.  Egész végig abban a hitben éltem, hogy semmi baj nem lesz. Majd miden vissza kerülne a régi körforgásba. De nem. Újra az angyal karmai között voltam. Eleinte örültem, hogy látom. Örültem annak a melegségnek amit tőle kaptam. Zokogva elmondtam neki, hogy mi történt blabla. Majd kedves módjára, megnyugtatott újra nála kötöttem ki. Mindent a kedvemre tett, egyetlen egy pontig. Ő csak a testemet akarta. Jelen pillanatban az ágy előtt állok és arra várok, hogy mit fog művelni. Két perce olvastam a képébe, hogy egy kibaszott seggfej és megbaszhatja magát. Az angyal oldalra döntötte a fejét és úgy figyelt engem. Majd a dolgok túl hirtelen történtek. Az öklét az arcomban landolt és ez engem annyira meglepett, hogy hátrálnom kellett, hogy megtartsam az egyensúlyomat. Majd újabb ütések. Most már az egész arcom a véremben ázott. Hátra lettem döntve az ágyra, akár mennyire is ellenkeztem újabb ütések értek. 
- Vagy azt teszed amit mondok vagy megbánod. - Nagyot nyeltem, mert túl sok vér gyűlt össze a számban. Majd egy újabb gondolat kúszott a fejembe. Az arcába köptem a véres nyálamat. De ennek cserébe újabb ütést kaptam a mellkasomra. Megpróbáltam visszafogni a sikításaimat. De engem addig ütött ameddig nem bírtam. Könnyek folytak végig az arcomon és a torkomat a sikításom égette. 

- Jobb lenne ha bocsánatot kérnél az előbbiért. 

- Menj a picsába végre. - Vakkantottam. Lehet nem kéne tovább húznom az agyát, de... Inkább halok meg, mint hogy a téves hitembe éljek. Többször is átéltem mellette, azt hogy egy nyomorult pszichopata és ennek ellenére is képes lettem volna azt mondani hogy szeretlek. Újabb ütés ért. Azt hiszem eltört egy pár bordám. A fájdalom nagy sebességgel cikázott végig rajtam.  

- Sajnálom! - Zokogtam. Rettenetesen fáj minden porcikám. Jelen pillanatban tényleg azt gondoltam, hogy bele lehet halni magába csak a fájdalomba. Hirtelen az angyal ajkait a sajátomon éreztem. Összepréseltem az ajkaimat amennyire csak lehetett. De viszont egy újabb ütés érkezett a mellkasomra aminek hála sikeresen kinyitottam a számat. Eddig mindig volt egy menekülési lehetőségem. Ahogyan most is. Gondolom az angyal nem is gondolt arra, hogy én teli vagyok fegyverekkel. Így a legkönnyebben belé vágtam egy tőrt, majd sikeresen kifordultam alóla a földre. Majd sikeresen feltápászkodtam, és elő húztam az egy szem reményemet. Ha azt mondták, hogy ezzel a kardal ki lehet nyírni miért ne. 

- Baszd meg magadat. - Morogtam oda neki. Ash egyáltalán nem volt meglepve. 

- Komolyan azt hiszed, hogy van esélyed? - Nevetett a képembe. Éreztem ahogyan a lábaim alattam remegni kezdenek. Minden egyes porcikám rettenetesen fájt, de akkor sem adom be a derekamat. Már csak az kéne. 

- Még szép, hogy van esélyem. Eddig is túl éltem. - Biztos jó ötlet ennyire felhúzni az agyát? Sebaj egyszer élek. 

- Kérlek, ne nevettess. Azt csak azért volt, mert én voltam veled szemben kedves. - Majd újra felkacagott. 

- Óh? Kedves? Akkor mutasd meg mire vagy képes. - Azt hiszem futhatok az életemért nem? Az angyal fel állt az ágyról, majd két lépés alatt előttem volt és még azon sem tudtam elgondolkodni, hogy most mit kéne tennem. Megfogta a nyakamat, majd így felemelt a földről. Nem kellett sok idő ahhoz, hogy fekete pontokat lássak a szemem előtt. Viszont sikerült annyira ficánkolnom, hogy elengedjen. Köhögve a földre estem előtte. Jól csináltad Sage. Jesszusom. Kezdek tényleg bekattanni. Most már hangokat is hallok, ezután már mi lesz? Már volt részem hallucinációban és már hangokat is hallok. Vagy szimplán kivagyok merülve. Hirtelen az angyal talpa teljesen a földbe passzírozott. Lehajolt és erőszakosan felrángatta a fejemet. Majd hirtelen újra az öklét éreztem az arcomba. Ha a bordáimat nem törte össze akkor az orromat már biztos. Egy halk fájdalmas nyögés kúszott fel a torkomon.

- Álmodj csak, tovább, hogy minden úgy lesz ahogyan akarod. - Azt is fogom tenni. Remény hal meg utoljára nem? Mondjuk már azon sem csodálkoznék ha a pincébe bezárna. A maradék erőmmel is megint beszóltam neki. Hála ennek újabb ütést kaptam. Majd olyan hirtelen nyúltam a kardhoz, és hasítottam fel ami engem is meglepett. Az angyal egy kisebb sikolyt engedett magából. Amikor fel pillantottam akkor láttam, hogy a a szárnyát találtam el, és nem kevés vér folyt a földre. Ha ezt élve megúszom akkor tényleg elmegyek valamilyen terápiára. Vagy nem. Megpróbáltam valamerre elkúszni, de hirtelen minden fekete lett. Olyan gyorsan terjedt bennem szét az elviselhetetlen fájdalom, hogy egyszerűen elvesztettem az eszméletemet. 

/So-so. Teljesen szét esek én itten még. Még a fejinek nem is adtam nevet de már fent van. Ne üssetek fejbe légyszí , azt hiszem a kórház kicsit betett nekem./