Ez esemény után nem maradtam sokáig az ingyen kaja életben. Mihelyst lehetőséget láttam arra, hogy lelépjek megtettem és hál istennek ez a barom most nem játszott pszichopatásat. Jelenleg otthon ülök és a neten böngészek. Azt hiszem eljött az idő, hogy megmutassam az oldalon levő jelet. Mert az eddig oké, hogy ez oda került, de kezd megrémiszteni, hogy a kígyó egyre nagyobb helyet foglal el. Lassan körbe fogja az egész hasamat. Elő vettem a számot majd tárcsáztam. Eleinte csak kicsörgött. Majd frászt kaptam, ahogy a nő hirtelen a telefonba visította, hogy már most oda mehetek. Felkaptam a pénztárcámat, meg egy sapkát a fejemre és elhagytam a lakást. Persze, volt rajtam egy kabát. Igen én vagyok olyan barom, hogy három órán keresztül egy kabátba ülök otthon. De ez most csak azért van mert a fűtésem is tönkre ment. Lehet kéne keresnem egy új otthont, vagy én nem tudom. De mindegyik olyan drága. Negyed óra buszozás után csak elértem arra a helyre ahova elkellet jutnom. Itt már csak a huszonhármas házat kéne megtalálni.    Huszonkettő...huszonhárom...Huszonnégy....Huszon- Várjunk csak. Vissza mentem a huszonkettőhöz, majd átnéztem a másik oldalra. Még hangosan ki is mondom, de elmegyek mellette.  Oda sétáltam a kicsi házikóhoz, majd bekopogtam. Engem meg a vén nyanya berántott a házba. Nekem meg szerintem halálsápadt lett az arcom. Rosszabb vagyok, mint egy gyáva nyúl. A nyanya betessékelt engem a nappaliba majd leültetett egy kanapéra. Valamiért nem volt jó előérzetem. 
- Kedves ifjú ember, miért kerestél fel engemet a vén özvegy boszorkányt?
- Uhm...először is nem a középkorban élünk... - Hirtelen a fejemre csapot egy fakanállal. Mi a fasz honnan szerzett most egy fakanalat? És most miatta lesz egy búb a fejemen, bah. 
- Nos azért kerestem fel magét, mert van egy kis problémám az angyalokkal...ja meg a démonokkal. Vagy inkább csak egyel. - A boszi furán nézett rám. Felhúztam a pólómat. Majd a kanapéra raktam. A nő szeme kiguvadt ami baromira ijesztően festett. Majd csendben hallgatott. Engem meg már megint a pánik mardosott. 
- Fiam, hogy is volt? Egy angyal és egy démon? 

- Igen, miért ennek van valami nagyobb gondja azon kívül, hogy vándorol? - A banya csak fel alá járkált. 

- Nos, ez a szerződés Ashtól van. Kész csoda, hogy ezt túlélted. De van egy olyan sejtésem, hogy a mennyeiek, és a pokol is úgy döntött, hogy téged alkalmaz fel. De én úgy tudtam, hogy általában a békeszerződés teste lány volt...

- Mi van? "Békeszerződés test"? Az meg mégis mi a szar? - A nyanya leült velem szembe.

- Te egy test vagy, egy haszontalan test amit kedvükre kihasználnak. A szerződés akkor fog életbe lépni, ha a démon is lepecsételt. És ez azért van, hogy fent maradjon egy ideig a béke a két fél között. Ha bármelyik élőlény hozzád nyúl, és ha te megsérülsz azonnal kitörhet a háború.  

- Ehm... és, hogyan tudom magamról leszedni? Vagy, hogyan jön létre maga a pecsét...? - Kérdeztem kíváncsian, bár eléggé arra gyanakodtam, hogy örökkön örökké így marad. 

- Nos ez maradni fog a halálod napjáig. A pecsét létrehozásának egy hosszú folyamata van. Először mind a két félnek meg kell ismernie egymást. Majd ki kell alapítani egy szoros kapcsolatot. - Szoros kapcsolat mi? A gyilkolás  vágy az annak számít? - Majd, a "kiszemelt" félnek többet kell éreznie a "pecsételő" félhez. Majd amikor ez mind meg van, szexuális úton létre lehet hozni a pecsétet. - Mi. A. Jó. Büdös. Élet. 

- És honnan tudom, hogy én többet érzek az adott ember felé? -  A boszorkány csak megcsóválta a fejét.
- Istenem, még sohasem voltál szerelmes? Soha nem érezted, hogy a szíved majd' kiugrik a helyéről ha öt látod? Vagy csak egyszerűen jól esik a közelsége? - Uhm... Most, hogy így mondja... Amikor az angyal valahol megjelenik, és akkor hevesebben ver a szívem, de nem azért mert szeretem. Ami a másik, mégis mi a picsáért szeretném őt amikor háromszázszor megpróbált megölni? 

- És eltudok a szerződés elöl menekülni? 
- Nem. Ez a sorsod fiam. De amit eléggé furcsállok, nem tudsz az egészről semmit. Akik eddig ezen keresztül mentek, mindegyikük tudta milyen sors vár rájuk. - What. Érdekes, én erről nem tudtam. De azt hiszem így jobb is volt. A nő közelebb hajolt hozzám majd elkezdett szaglászni. 

- É-és aki nem szereti azt az embert? - A nő össze húzott szemekkel nézett engem. 

- Akkor a helyébe lép egy másik, ameddig meg nem találja a megfelelőt. Nem tudtam, hogy fél vér vagy gyermekem. - He? Félvér....? Ja, hogy az! 

- Uhm, meg lehet baj az? - A boszi csak meg vonta a vállát. Felállt, majd amikor vissza tért fura gőzölgő löttyöt tartott a kezében. Én szó nélkül megittam és megbántam. Végig égette az egész torkomat, azt hittem majd felrobbanok'. 
- Nos a démonok ezt a főzetet ne bírják, a legtöbbjük belehalna. - Ez most ki akar engem csinálni, vagy éppen segíteni akar? 
- Elég érdekes. Az anyád a hatalmasok között lehetett. Az apád meg a démon úr. Kitudja. - Jobb még nem is lesz. Először kijelenti, hogy egy játékszer vagyok, amit el kell fogadnom. Most meg egy démon úr leszármazottja, sőt egy nagy erével rendelkező angyal. Wow. Ami viszont érdekel, nekem miért nincsenek akkor szárnyaim?
- Ha az anyám angyal volt, miért nem örököltem tőle a szárnyakat, vagy valamit az apámtól? - A hangom rekedt volt. Még mindig égett a torkom.
- Még nem töltötted be a tizennyolcat. A tested még fejlődés alatt van, de a fordított V már meg van a hátadon. De annyit mondok már, most nem lesz kellemes, amikor a szárny áttöri a hátadat.

- Mi van? Szét fog engem cincálni?
- Jobban fogalmazva, darabokra leszel tépve. Sok angyal gyermeknek túl hamar fejlődik ki a szárnya, és a testük még gyenge ez miatt nem élik túl. De már neked sincs sok hátra.  - Kellemes tudni, hogy akár még ebbe is bele halhatok. Hirtelen össze csapta a kezét, majd felsegített a földről. 

- Sokra viheted még, erős vagy te. - Majd ezzel kirakott. Most okosabbnak kéne éreznem magamat? És a torkom még mindig kapar! Szép nyugisan sétáltam vissza a buszmegállóba, és az orrom előtt ment el a buszom. És még az eső is kicseszett velem! Mi ez?! Egy csöves nem akar kirabolni? És ellopni a cipőimet, majd hagyni, hogy üvegszilánkba sétáljak? Dühösen fújtattam egyet, majd elindultam haza felé. Egy órás sétát szakadó esőben kibírok...
- Csak nem a kis cica? -Komolyan? Inkább raboljanak ki, vagy faszom tudja csak ezt ne! Miért pont most tűnik fel ez a barom? A kis szadista eper, ez is megbaszhatja végre magát! Megpróbáltam figyelmen kívül venni és haza felé menni. Picsába is, hogy nincs fűtés...Minden ellenem van, vagy mi?

- Van nálad f-f-f-f-űűűtéééés? - A szakadó esőben már megint jégkocka lettem, és égő kaparó torokkal miközben vacogok nehéz a beszéd.
- Mhm, van Csipkerózsika. Csak nem tudom, hogy neked jót tenne-e velem lenni egy fedél alatt... - Kirázott a hideg, amikor hirtelen a hátam mögött volt. 
- F-faszomat i-is már! Cs-csak v-vigyél már oda! - Meg fogta a derekamat, majd úgy cipelt mint egy zsákot. És egy kocsiba nyomott bele, ahol kellemes meleg volt. Egy órás út után alig bírt kiszedni engem a kocsiból, mert nem akartam a hidegre menni. De az sem tartott sokáig. Zeraf háza, valahol a város szélén helyezkedett el, és neki nem volt az a hű de hataaaalmaaaaas ház. De akkor is belülről máris luxus tárult elém. Kaptam tiszta ruhákat, sőt ingyen kaját is. Meg lett mente a napom! Bár a torkom még mindig kapart.
- Zeraf, nem tudod milyen löttytől kapar a torkom? 
- Baziliszkusz vér és gyömbér, meg még egy két undorító dolog. Majd elmúlik. - A kaja megakadt a torkomban. Köhögve próbáltam vissza téríteni az útjára a kaja darabot, és hál istennek' sikerült. Eltoltam a kaját magam elől, nos khm. Ezek után enni? Inkább nem.
- Megetesselek, vagy megszed. Kidobni nem fogom. 

- Mi vagy te az anyám? - Szúrós szemekkel néztem, de neki csak csillogtak a szemei. Nos jobb ötletnek tűnik ha megeszem kitudja milyen perverz dolgokat művelne.Bár ha belegondolok, a múltkori nem is volt olyan rossz, szóval miért ne hagynám neki is?  
- Ha így fojtatod annak a villának a nyalogatását, mást is nyalogathatsz. - Ha nem mondta volna, nekem fel sem tűnt volna, hogy villa van a kezemben. Megpróbáltam az evésre koncentrálni, de most kevésbé ment. 
- Fürdő? - Kérdeztem a hangom kicsit remegett. Nekem most azt hiszem jeges fürdőre van szükségem, ha fázzak meg újra.

- Maximum meleggel tusolhatsz. - Bah, teljesen kiment a fejemből, hogy tud gondolatokat olvasni. Megint vér ment a fejembe, majd az asztalra tettem a homlokomat. Just why. 

- Ne szégyelld már ennyire magad. Amúgy is ebbe a korba vagy'. Én is ezt tettem ilyenkor. - Kösz ez megnyugtató. Inkább nyald ki magadat vagy valami, csak hagyna már békén.

- Nos, merre? - Morogtam. Hál istennek' eltűntek ezek a gondolatok.  Jobbra, majd egyenesen balra az ajtó. Oké egyszerű, ennyit  én is képes vagyok megjegyezni. Wow a fürdő hatalmas volt! Megengedtem a meleg vizet majd ledobáltam magamról a ruhákat. Az eper illat csapta meg az orrom. Legszívesebben kifutnék a világból. 

- Mondtam is egyszóval, hogy nélkülem? - Súgta a fülembe.Én csak egyet hümmögtem és bele másztam a vízbe. Próbáltam magamat a legjobban takarni. De persze, mind a két szememmel figyeltem, ahogy leveszi magáról a ruhát. Kínzó lassúsággal húzta le magáról a pólót. Az ő szeme sem került el engem, sőt szerintem évezte, hogy én élvezem őt így bámulni. Az egész teste rohadt jól nézett ki.  Majd a gatya. Nagyot nyeltem, majd a vöröslő fejemet a két térdem közé rejtettem.

- Kezdtem azt hinni, hogy már segíteni akarsz nekem. Vagy csak a látványtól elélvezni, pedig az nekem megtiszteltetés lenne. - Mi a faszom. Mi baja van ennek? Hirtelen megmozdult a víz körülöttem majd előre nyomott engem. Én meg totálisan a "mentsetek meg" pofát vágtam. Majd az ölébe húzott, én meg kővé dermedtem. Az atya úristenit. Akkora kő esett le a szívemről amikor csak a combjára ültetett. A keze a hátamon fel-le siklott. Azt hiszem a hátamat mossa, vagy csak szimplán mozgatja a kezét rajtam. Már megint vörös lett a fejem. A saját gondolatmenetemet félre értem. Majd nagy nehezen rendesen lemosakodtam és ő is. Majd kiszállhattam végre ebből a kínos helyzetből. Azonnal a derekam köré csavartam a törcsit. A démon is ezt tette, majd előttem ment, hogy megmutassa hol alszok. Meg kapjak alvó ruhát. Egy kis szobába értünk be, ahol egy kényelmes ágy volt, egy íróasztal az ablakkal szemben. az ajtótól jobbra pedig egy szekrény. A fejemre dobált pár ruhadarabot. Majd megköszörültem a torkomat, hogy forduljon már el. Amilyen hamar felkaptam magamra a ruháimat, sikeren elcsíptem a jó seggű démont. Uhm, nem tehetek róla. Tényleg jó volt a segge. Majd hullaként zuhantam be az ágyba ő pedig mellém. Nekem ő most háttal feküdt. Hirtelen egy villanykörte égett fel a fejemben. Egy kis tapi nem árt, vaaaaagy? Az ajkaimat beharaptam, majd a kezem a seggén landolt és erősen belemarkoltam. A démon nevetve fordult meg és gyűrt maga alá, a kezem meg még mindig a popsiján volt. 
- Kezdhetted volna ezzel is, Csipkerózsika... - Majd egy csókot nyomott az ajkaimra. De viszont hamar megtörte az egészet, amire egy elégedetlen morranást adtam ki magamból. 
- Majd talán máskor megkapod a farkamat, de most aludnod kell. Aludt ki magadat, holnap nehéz edzést kapsz. - Az egész fejem megint vörös lett. Miért ennyire szókimondó? Boah! A démon átölelt amilyen szorosan csak ment neki. Én azt hittem alig fogok az álomvilágba esni....De hamar megtörtént. Nos azt hiszem feszületetek arra, hogy én leszek a tárgy akit majd mindenki tisztelni fog. Világuralomra fogok törni. Majd a hírekben az fog menni, hogy a "játékszer világuralomra tőrt és mindenkit rettegésben tart."Várom már.

  ~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~ ~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-~-

Hiiiiii! Ez is meg van. C: Világuralom mi? Ebből nem lesz semmi jó D:< Eltudom képzelni...biztos minden teli pink cuccokkal. :"D