- Manuel szemszöge -

Csak Hugo szavai jártak a fejemben.
,,Miért akarsz távoltartani attól, ami a véremben van?"

Előszőr nem értettem, hogy miért érintett engem ez a kérdés úgy, mint hogyha kést döftek volna szívembe, de úton a gimnázium felé rájöttem.

Azért, mert egyszerűen szeretnék a helyében lenni, ha én is hozzá hasonlóan vélekednék nem kéne gyötrelmek árán feladnom az álmaimat és önmagamat.

Amint sikerült egy pillanatra kiszabadulnom örvénylő gondolataim fogságából a Santa Teresa Gimnázium magas, sárga falai tárultak elém.

A parkoló felé vettem az irányt. Amint találtam egy üres helyet-ami ekkora tumultusban kész csoda volt-le is parkoltam a motorral.

Levettem a sisakomat és amilyen gyorsan csak tudtam már indultam is a főbejárat felé, mivel már így is legalább 5 percet késtem az évnyitóról.

Az aulában egyenruhába-( Ez nem takar mást, mint egy fehér inget , fekete nadrággal a lányok esetében pedig szoknyával valamint az iskola logójával ellátott pitos nyakkendőt.)- öltözözött diákok tömege fogadott.Már javában tarott a diri beszéde.
Én pedig, mintha mi sem lenne természetesebb odasétáltam az osztályomhoz. Persze ezt Mrs. Lovato az osztályfőnököm sem hagyhatta szó nélkül.

Ez az asszony maga az őrdög. És, a mai megjelenése is csak engem igazol. Talpig vörösben a fekete hajával és a rikítóan zöld szemeivel már csak a szarvak hiányoznak a fejéről.
Nem mellesleg pedig feltett szándéka, hogy pokolra juttasson. Én viszont nem fogok pusztán azért megváltozni, hogy nyugodt legyen a lelki világa. Hiszen egyedül ezen az istenverte helyen lehetek még a magam ura! Ugyanakkor itt sem hagyom, hogy az összetört Manuel Sánchezt lássák. Nem kérek abból, hogy más jól szórakozzon a nyomoromon.

-Ismeri maga az órát Mr. Sanchez?-Suttogta haragos tekintettel.

-Természetesen asszonyom, viszont csak oda érkezem pontosan, ahova érdemes.-Mondtam mélyen a zöld szemeibe nézve.

Mrs. Lovato a kijelentésem hallatán szinte fortyogott a dühtől.
Szegényt egyszer a rohammentő fogja elvinni, ha mindig ilyen kedvemben talál meg.

-Hogy merészeli!-De még mindig kénytelen volt suttogni, mivel a diri javában tartotta a beszédét.

Lehet, hogy szemtelenség volt, de én nagyon jól szórakoztam.
Éppen eleresztettem egy fél mosolyt, amikor megpillantottam Pachot.
(Ez nem volt túl nehéz, mivel az ünnepségeken, jeles napokon főleg az igazgató beszéde alatt, ha teheti neki dől egy oszlopnak és nyitott szemmel alszik.)
Egy riadt, de ugyanakkor kíváncsi barna szempárral találtam magamat szemben.
Valószínűleg még ő sem gondolta, hogy már az első tanítási napon hozni fogom a formámat.
Hogy szegénynek sikerüljön felfognia a történteket megajándékoztam egy kacsintással, ami valószínűleg célt érhetett, mert rögtön a fejéhez kapott, ezt követően pedig egy visszafolytott mosolyjal egybekötve rosszallóan megcsóválta a fejét.

Mivelúgy éreztem, hogy Mrs. Lovato és én már eleget ,,csacsogtunk" készültem is ellépni tőle.

-Lassan a testtel Mr. Sanchez!Mihelyst vége az évnyitónak,az igazgatói irodába kísérem magát.

-Erre semmi szükség. Egyedül is odatalálok.-Mondtam és mellékeltem hozzá egy ellenálhatatlan mosolyt is.

-Ezt nem kétlem, de ha így folytatja a második félévet már nem ebben az intézményben fogja tölteni.!

-Gondolom az lenne, élete legszebb napja.-Bármilyen szépen megfogalmazott mondat is volt ez inkább megtartottam magamnak. Az még tőlem is sok lenne, ha már ma kicsapnának.

                   -[*****]-

Igaz, hogy borzasztó lassan telt az a fél óra, amit Mrs. Lopez (az igazgatónő) megállás nélkül végigbeszélt, közben pedig az egyetlen drága osztályfőnököm szemmel vert, viszont egy dolog megragadta az én figyelmemet is. Miszerint egy új embert, pontosabban egy középpályást keresnek a focicsapatba és bárki részt vehet a válogatón. Ebben csak annyi volt megdöbbentő, hogy amióta ide járok a csapatban kizárólag a sport tagozatosok, a fehérek jászanak.
Egy mexicanot sem engednének beszivárogni az elitbe. Nem, mintha annyira vágynék azok közé, viszont legalább amíg nem végzek kibróbálhatnám magamat abban, amit szeretek. Nem mellesleg pedig letörölném a mosolyt Smith arcáról is. Ki nem állhatom azt a férget. És én még egykor képes voltam őt a barátomnak nevezni.!

                  -[*****]-

Azonban Mrs. Lovato sem volt tétlen.

-Jöjjön Manuel!- Mondta határozottan.

Én pedig szó nélkül követtem a hosszú folyosó sárga falai között.

Rajtam kívül ekkorra már minden diák az osztályában tartózkodt, úgyhogy csupán Mrs. Lopez vörös magassarkújának kopogása a járólapokon,valamint az én lépteim hangja törte meg a csendet.

Viszont az idő telt és mire észbekaptam már csak arra lettem figyelmes, hogy nyílik az igazgatói iroda ajtaja...

Továbbra is várom a véleményeteket!☺